Robert Musil − Kemény Zsófi: Törless iskolaévei, FAQ, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, MANNA, Marczibányi Téri Művelődési Központ, 2023. október 13., 18:00

Játsszák: Hunyadi Máté, Jenővári Miklós, Martinkovics Máté, Szántó Balázs, írta: Kemény Zsófi, rendezte: Tárnoki Márk

2020 augusztusában mutatták be az FAQ, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és a MANNA produkció összmunkájaként Robert Musil 1906-os kisregényét, a Törless iskolaéveit. Az általunk látott előadás a második olyan volt, amit felnőtt közönség előtt játszottak, ezelőtt a THEALTER-en volt egyszer látható. Nekünk a második találkozásunk volt ez az előadással, a tavalyi eSzínházi Fesztivál keretében már láttuk az online változatot. Akkor el is vitte a közönségdíjat gyerek és ifjúsági kategóriában.

Kemény Zsófi verses drámává transzponálta a századeleji szöveget. Ez olyannyira jól sikerült, hogy úgy érezzük, az utóbbi idők legattraktívabb színpadi szövege született meg. Jó lenne, ha akár kötetben, akár színházi lap mellékleteként megjelenhetne, érdemes lenne elveszni a nyelvi sziporkák, a csavaros gondolatmenetek és a replikákra épülő dialógusok tengerében. Bizonyos szempontból a szöveg túl jó. Tárnoki Márknak valahogy el kellett érnie, hogy a színészek egy kicsit a szöveg ellen játszanak, hogy belemerülhessünk a drámába, átérezzük a történések súlyát, ne vigyen el minket a szöveg öröme. Kemény Zsófi megoldása maximálisan hű az alapműhöz, a Die Verwirrungen des Zöglings Törless-hez, tehát a Törless növendék zűrzavaraihoz, abban az értelemben, hogy ott is könnyedén túlléphetünk a retteneteken, hiszen minden történést a címszereplő gondolatfolyamán átszűrve érzékelünk, aki valójában egészen könnyedén hagyja maga mögött a fizikai és szexuális erőszakot, az egy embertársa totális megsemmisítésére tett kísérletet. Bár az előadásban is Törless marad a középpont, a regényhez képest önálló karakterekké válnak az agresszorok, Beineberg és Reiting, és ami még fontosabb, az áldozat, Basini is. Ehhez segít hozzá a tér elrendezése, a kör zártsága, amit mi, közönség alkotunk a játszók köré, valamint azok a fizikai interakciók, amik nagyon erőteljes gesztusokkal, mégis szimbolikusan, a nézői fantáziára bízva a kibontást, jelenítik meg az agresszió válogatott formáit.

Kis állomás az Oroszországba vezető vasútvonalon.

Robert Musil: Törless iskolaévei, fordította: Petra-Szabó Gizella, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996., 7. o.

A regény első mondata már megmondja nekünk, mire neveli ez (az) a társadalom a tizenéveseket. A felnőttek világa csak marginálisan jelenik meg az előadásban. Viszont az, hogy abban a két jelenetben, ahol mégis, ott a kamaszokat alakítók játsszák el a tanári kart, megmutatja, hogy, ha nem is tevőlegesen, de nemtörődöm naivitásukkal, és azzal, hogy magára hagyják a diákokat, hallgatólagos beleegyezésüket adják, sőt, kifejezett kívánságukra történik, hogy a növendékek olyanokká válnak amilyenekké. A katonaiskola mikrokörnyezetében kiválasztódik, ki lesz ágyútöltelék, ki lesz teoretikus és ki lesz vezető a közelgő Nagy Háborúban. A kamaszkort a felnőttek és a kamaszok is valamiféle bábállapotnak, látszatéletnek tekintik, ahol nincsenek valid érzések, döntések, ezért felelősség sincs. Bármi megtehető, amíg nem bolygatja meg a felnőttek lustaságból adódó leegyszerűsített gyerekképét.

...átvészelje vele valahogy az intézetben kiszabott időt, életének ezt a lárvakorszakát. Semmi köze igazi létéhez, amely csak ezután, a távoli jövőben kezdődik majd.

Robert Musil: Törless iskolaévei, fordította: Petra-Szabó Gizella, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996., 51. o.

"És így leszünk barátok végre. A szegény kis Basini kárán.
Jó fiú ő, csak tényleg ügyetlen, gyenge, még gyapjatlan bárány.
A jellemtelensége nekem sem tetszik, de nem is zavar,
amíg engem a központi Reitinghoz és Beineberghez ragaszt."

Kemény Zsófi: Törless iskolaévei

Sok színházi nevelési előadás témája az iskolai bullying, ami a Törlesst különlegessé teszi, az az, hogy a bántalmazók lélektanát teszi központi témává. Három típust, három motivációs bázist láthatunk, és a bántalmazók közti csoportdinamikát vizsgálhatjuk. És ehhez a produkció megtalálta a tökéletes szereposztást is. Hunyadi Máté Reitingként „Óriás−Napóleonná lenni akaró törpe−Napóleon. XIX. századi világhódító nagy regényhősök XX. századi kis regényhőssé lett karikatúrája.” − ahogy Poszler György jellemzi a karaktert tanulmányában. Elementárisan agresszív, de nem gondolja túl a dolgokat, ezért könnyen manipulálható. Beineberg egy Raszkolnyikov-variáció. Félig megemésztett keleti filozófia és szociáldarwinista hagymáz adja az ürügyet szadista vágyainak kiéléséhez. Szántó Balázs remekül hozza az intellektuális fölényt és a hideg gonoszságot. Martinkovics Mátéé a legösszetettebb és legkidolgozottabb figura. Egyszerre kell empátiát keltenie és elhatárolódást kiváltania a nézőkből. A csatlóssá válás és végül a szembefordulás a bántalmazókkal szép ívet ír le Törless történetében. A regényhez képest elmozdulás, hogy ez a Törless hamarabb próbál − bár itt is kis sikerrel − megmentővé válni. Alapállása inkább esztétikai, mint morális, ezért válhat ő is bántalmazóvá, de a társak tettei láttán érzett undor miatt végül kiszáll az egyre jobban eldurvuló eseményekből. A magány, a kirekesztettségtől való félelem és a csoportnyomás is fontos beszédtéma lehet egy feldolgozó foglalkozás keretében Törless karakterét boncolgatva. Jenővári Miklós rendkívül hiteles áldozat. A sokktól a beletörődésen és a Stockholm-szindrómán át a rettegésig és végül a megkönnyebbülésig minden árnyalatában meggyőző. Erre elengedhetetlenül szükség is van, hogy elhiggyük, amit látunk és hallunk, Reiting, Beinberg és Törless bestialitását.

♥

Kedves Máté, Miklós, Máté, Balázs, Zsófi és Márk, köszönjük ezt a remek és sok gondolkodni valót adó előadást, reméljük még sok középiskolás és felnőtt nézőhöz eljut.