Borsányi Dániel: Árpád-ház – a királyok nyomában, József Attila Általános Iskola, 2025. február 6., 10:00

Játsszák: Borsányi Dániel, Urbán Richárd, írta és rendezte: Borsányi Dániel

A kerettörténet szerint két youtuber, Sárkány33 és Lord Rickard, akik történelmi témájú live-okat készítenek, egy rendhagyó adással érkeznek az aktuális iskolai osztályba, jelen esetben a IX. kerületi József Attila Általános Iskola ötödikeseihez. A választás nem véletlen, egy eget rengető tudományos felfedezést osztanának meg az osztállyal és a neten keresztül országgal-világgal. Az osztálytermi showműsor egy kibővített Királyok a házban, rengeteg humorral és nagyon sok, befogadhatóvá hangszerelt információval. A játszók, Borsányi Dániel és Urbán Richárd nagyon hamar föltérképezik a közönséget, és nagyon pontosan illesztik az adott osztály életkorához, tudásszintjéhez és hangulatához az előadást. A számtalan popkulturális utalás, a Gyűrűk ura, a Szulejmán, a számítógépes játékok zsargonjának beemelése azokhoz is közel hozza a témát, az Árpád-ház történetét Szent Istvántól III. Andrásig, akik különösebben nem érdeklődnek a történelem iránt. Az ötödikesek, bár még nem vették a korszakot, több ponton is rá tudtak kapcsolódni az előadásra. Valószínűleg az olyan évfolyamokon, ahol már nem újdonságként, hanem a tanultak fölelevenítéseként funkcionál az előadás, más kulcspontok emelkednek ki, és jobban tudják értékelni a történelmi poénokat. Mi nagyon boldogok lettünk volna, ha az egyik legátláthatatlanabb érettségi tétel egy ilyen összefoglaló útján jutott volna a fejünkbe. Minket most az nyűgözött le teljesen, hogy a produkció nem csak nagyon profi rendhagyó történelemóraként állja meg a helyét, hanem ennél sokkal fontosabb dolgokat is behoz az osztályközösségbe.

Az előadás nyelvezete már maga stílusbravúr. A beépített zsargon, laza, remekül imitálja azt a nyelvezetet, amit a megcélzott korosztály beszél és menőnek tart, miközben a szakkifejezések pontosan hangzanak el, a történelmi szakszókincs használatában nem fedezhető fel pongyolaság. A darab nyelve, a szleng stílusréteg, játékos, képszerű oldalát használja, durvább, explicitebb kifejezések nélkül. Az előadás alatt megszülető táblakép is pontos, és követhetővé teszi a ránk zúduló információtömeget (bár zsenialitásban nem ér fel a csapat egy másik színházi nevelési előadásában, az Antigonéban megalkotott táblaképpel).

 Fotó: Gencsev Gábor

A két karakter vicces torzsalkodása különösen megmozgatta a gyerekeket. A színészek folyamatosan reagáltak a nézőközönség felől érkező verbális és nonverbális reakciókra, építették be ezeket az előadás menetébe. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az előre saccolt időkereten túl is nyúlt az alkalom, amit abszolút a produkció sikereként könyvelünk el. Tanárként azért lehetnek fontosak a színházi nevelési előadások, mert teljesen új oldaláról ismerhetjük meg mind a közösséget, mind egyes gyerekeket. Megfigyelőként nagyon fontos és olykor megható információkhoz juthatunk. Most ez számunkra az empátia ritkán előbukkanó jelensége volt. Az egyik karakter látványos kiborulása őszinte aggodalmat és segíteni vágyást váltott ki a nézőközönségből. Ami persze azt is mutatja, hogy az ötödikesek még nem rutinos színházértők, sokkal több ilyen alkalomra lenne szükség, hogy szerep és játszó, színpadi realitás és valóság elkülönülése valóban megtörténjen, hogy a valóság felfüggesztése tudatos hozzáállássá váljon. A minél változatosabb színházi tapasztalás alkalmainak megteremtése sokat segíthetne, hogy színházszerető, irodalomértő felnőtteket neveljünk. Ha meggyőztünk titeket, ti is hívjátok ezt a remek előadást és a számtalan másik elérhető színházi nevelési programot az iskolákba!

♥

 Kedves Dani és Ricsi, nagyon köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk, várunk titeket vissza!