Szivák-Tóth Viktor: Stockholm, Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra, 2023. november 2., 18:45

Játsszák: Formán Bálint, Bán Bálint, Borsányi Dániel, író: Szivák-Tóth Viktor, asszisztens: Tóth Leticia, rendező: Szivák-Tóth Viktor

Elindult az Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra idei Tantermi Színházi Fesztiválja, melynek fő célja, hogy a színházi nevelési előadások iránt érdeklődő pedagógusok meg tudják nézni a társulat munkáit, hogy kiválaszthassák, melyiket érdemes meghívniuk az osztályaikba. Kellemes mellékhatásként bárki jegyet válthat rájuk, érdemes élni a lehetőséggel, mert felnőtt közönség előtt ritkán játszott alkotásokról van szó. Az első körben három rendező, Szivák-Tóth Viktor, Gyombolai Gábor és Benkó Bence rendezése kerül bemutatásra. Az Apertúra évente két új osztálytermi előadást készít, mi a Stockholmra jutottunk el. Az apostol régi kedvencünk, gyakran eszünkbe jut, a Közellenséget még pótolnunk kell, reméljük a fesztivál folytatásán lesz rá lehetőségünk. A tegnapi Stockholm előadás különlegessége volt, hogy ellátogatott rá a RÉV Színház társulatának egy része is, akik Győrben már játszották ezt a darabot. Érdekes tapasztalat lehetett a színpad másik oldaláról kísérni a történéseket, alakítani a folyamatot. A Stockholm ugyanis egy részvételi színházi formában megvalósuló előadás, a nézői aktivitás szervesen beépül a játékba. Természetesen az alkotók maximálisan tiszteletben tartják habitusunkat, csendes szemlélőként és aktív játszótársként is jelen lehetünk, mindkét szerep sok érdekes tapasztalattal gazdagíthatja a nézőt.

 Fotó: László Dorina

A Stockholm-csoport színházi nevelési társulatnak álcázva magát beszivárog egy középiskolába és túszul ejti az osztályt. Így kezdődik egy nagyon érdekes kint is vagyok bent is vagyok történet, ahol nézőként folyamatosan oszcillálunk különböző szerepek között. Ha éppen inkább túsznak érezzük magunkat, egyetlen célunk a kiszabadulás lehet, ha viszont rákapcsolódunk a színházi élményre, akkor erősebb a játékba hívás, segíteni szeretnénk a történet további bonyolításában. Az alkotók elmondása szerint, a középiskolás tesztközönségben a második szerep vonzása erősebb, együtt játszani három olyan kiváló színésszel, mint Formán Bálint, Bán Bálint és Borsányi Dániel, kihagyhatatlan lehetőség. A mi felnőtt közönségünkben is hatalmas volt a játékkedv, sokan voltak kifejezetten proaktívak, jól megdolgoztatva ezzel a színészgárdát, akik remekül vették ezt az akadályt, jó ritmusban reagáltak minden ötletünkre, akciónkra. A túszejtők hamar bizalmi válságba kerülnek, és mi ezt próbáltuk kihasználni, egymás ellen uszítva őket. A játék legfontosabb kelléke három játékpisztolynak látszó játékpisztoly, az egyetlen szabály pedig a játék során, hogy ezeket igazinak tekintjük. Szivák-Tóth Viktor íróként és rendezőként azt a finom egyensúlyt állította be sikeresen, hogy miközben nem érzünk félelmet a pisztollyal hadonászó három figura láttán, a túszhelyzet mégis létrejön, képesek vagyunk belehelyezkedni, és a logikája szerint gondolkodni és cselekedni.

  Fotó: László Dorina

De mit akar a Stockholm-csoport ezzel az eszelős akcióval, ami állítólag világszerte hasonló módon zajlik a miénkkel egy időben? Átadni a beszéd és a döntés jogát és lehetőségét azoknak, akiknek a jövőjével játszadoznak a hatalmon lévők, és akiknek nincs beleszólásuk abba, milyen legyen a bolygó és a társadalom jövője, lesz-e jövője egyáltalán. Hallassák tehát a hangjukat a fiatalok, legyen lehetőségük befolyásolni a világ sorsát. A túszejtőknek semmi más követelésük nincs, mint hogy a média hangosítsa ki azokat a követeléseket, amit a diákok megfogalmaznak. És itt kezdenek el sorjázni a kérdések, amiken aztán egy előadást követő megbeszélésen lehet pörögni. Szentesíti-e a cél az eszközt? Ha az egyik fő problémánk, hogy a média manipulálja a híreket, amint ezt az előadásban is látjuk, megtehetjük-e, hogy mi is hamis képek gyártásával próbáljuk elérni a céljainkat? Ha egy ennyire drasztikus eszköz, mint a túszejtés, sem képes áttörni a hazugságok falát, milyen eszközök lehetnek hatásosak? A három karakter kapcsán is számos gondolkodni valót kapunk, miközben megpróbáljuk kibogozni a kapott félinformációkból, hogy ki a tégla a Stockholm-csoportban. Tapsi (Formán Bálint) autokratikus vezető, aki minden információt visszatart még a csapattársaitól is. Lehet-e a társadalmi folyamatok demokratizálásáért hitelesen síkra szállni ilyen vezetési stílussal? Hector (Borsányi Dániel) kapcsán azt az önismereti munkát végezhetjük el magunkban, hogy a különböző sztereotípiákkal terhelt, de valójában az egyénről keveset eláruló jellemzők, hogyan befolyásolják a hozzáállásunkat. Hectorról megtudjuk, hogy van egy kisfia, akit nagyon szeret, fiatal korában garázdaságért ült, egy szélsőjobboldali csoport tagjaként garázdálkodott, és a Híradóban az is elhangzik róla, hogy mentálisan instabil, pszichiátrián kezelték. Donald (Bán Bálint) nem a legélesebb kés a fiókban, mégis neki kéne eldöntenie, kiben bízhatunk. Vele szemben a manipulációs technikánkat csiszolgathatjuk, hogy a mi általunk összerakott irányba tereljük gondolatait.

  Fotó: László Dorina

Az előadás utáni beszélgetésen jó egy órán keresztül osztottuk meg egymással élményeinket. Felnőttként is remekül éreztük magunkat az előadáson, középiskolásként valószínűleg meghatározó színházi élményünk lenne a Stockholm. Aki középiskolásokkal foglalkozik vagy középiskolás gyereke van, hívja meg az előadást!

♥

Kedves Bálint, Dániel, Bálint, Leticia és Viktor, köszönjük ezt a felvillanyozó előadást és a beszélgetést!