K(i)útkeresők – JátékSzínház IOI – Level 1, Tér12 Kulturális Egyesület, Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra, 2023. december 2., 18:45

Játsszák: Ténai Petra, Pájer Alma Virág, Urbán Richárd, Martinkovics Máté, az alkotók közös ötletei alapján írta: Viktor Balázs, az app-ot írta: Benkó Barnabás, rendezte: Dékány Barnabás

Egészen vadonatúj színházi formát fejlesztett ki a Tér12 a legutóbbi előadásához. A kalandjáték könyvek működésmódjának kombinálása a részvételi színházzal már akkor felcsigázta az érdeklődésünket, mikor még csak ötletcsíraként létezett. Azért is tartjuk különlegesen jó ötletnek ezt a formát, mert, mint ahogy eddig is sejteni lehetett, és mint Czabala Zsófia empirikus kutatásából is megtudtuk, a statisztikák szerint a nézők mintegy fele kifejezetten ódzkodik az interaktívabb színházi megoldásoktól. A K(i)útkeresők, ahol a közönség a komfortzónáján belül maradva, a mobilján keresztül irányíthatja az eseményeket egy olyan belépő szint lehet a részvételi színházhoz, ami eloszlathatja azokat a félelmeket, amelyek az interaktivitáshoz kapcsolódnak. Rengeteg kérdéssel érkeztünk a bemutató estéjére: hogyan lesz ebből az ötletből valódi színházi előadás? Valóban irányíthatjuk a történetet vagy ez csak illúzió, a dramaturgiai fordulatok mennyire lesznek kötöttek? Milyen mozgásterük lesz a színészeknek, hagy-e ez a megoldás teret a színészi játéknak? Ezekről fog szólni ez az írás. Úgyhogy, színházban rendhagyó módon, kérjük, kapcsolják be mobiltelefonjaikat és kezdődjön a kaland!

Egy pici, független formáció az Antigonét szeretné színpadra állítani. Küldetésed, hogy Levit, a rendezőt (Martinkovics Máté) irányítva eljuttasd a csapatot a bemutatóig. Miközben olyan döntéseket hozunk hogy a rendező hogyan kezelje a Kreónt játszó színész, Domi (Urbán Richárd) késését a próbáról, vagy az Iszméné szerepébe beugró Kata (Ténai Petra) bizonytalankodó, erőtlen játékát, azt próbálgathatjuk, hogy az alkotók szerint milyen rendezői hozzáállás eredményes és melyik kontraproduktív. Döntéseink nyomán a társulat vagy összeomlik, vagy túllendül egy konfliktuson. És ez már egy olyan szintje az előadásnak, ami túlmutat a briliáns játékszínház-forma működése feletti ámulatunkon, egy olyan egységes koncepció, ami releváns kérdéseket tesz fel a vezetői stílusokról, a rendezői dilemmákról és a színészi munkáról, de ennél tágabban is, egy kisebb, munkakapcsolatban álló csapat demokratikus vagy autoriter vezetéséről. Első kérdésünkre tehát megkaptuk a választ, a forma nem uralja le a színházat, valódi, érvényes problémát sikerült ezen a rendhagyó módon előadássá alakítani. A Tér12 munkái iránt rajongók számára egy kis fanservice is megjelenik a szereposztásban. Pájer Alma Virág a társulat KREÓN ANTIGONÉ című előadásában Iszménét játssza, a K(i)útkeresőkben megnézhetjük, milyen Antigoné lenne.

Fotó: Slezák Zsuzsi

A látványnak és a zenének kellett megteremtenie azt az illúziót, hogy egy ’80-as éveket idéző videójátékot játszunk. A döntési helyzetekhez sikerült egy olyan mozgásformát találni, ami a zenével együtt valóban megidézte azt a pixeles monitorképet, ami ezeket a korai játékokat jellemezte, és arra is alkalmas volt, hogy az előadás vége felé egyre furcsábban viselkedő program lefagyásait, végtelen ciklusba keveredését is jelezze. A négy karakter közül egyelőre Martinkovics Máté figurájával játszhatunk, de a továbbiakban tervezik az alkotók, hogy a többi karakter is választható legyen, külön küldetést kapjon. Ennek megfelelően ezen az estén Martinkovics Máté ütemérzékén múlott az előadás gördülékenysége, neki kellett indítani a szituációkat, amibe a többiek becsatlakoztak. Benkó Barnabás technikai bravúrja mellé – nagyon összetett feladat lehetett leprogramozni ezt a bonyolult viszonyrendszert és történetet – így a színészeknek is méltó feladat jutott, hatalmas koncentrációt igényelhetett reagálni arra, hogy a több tucatnyi történetszál melyik pontján is tart a sztori. Ha elszakadunk a játék izgalmától, és kicsit felülről tekintünk erre a helyzetre, akkor láthatjuk, hogy ez is az alapproblémát erősítő szituáció. Hogyan jó színészként dolgozni? Elég-e, ha a színész vakon bízva a rendezői koncepcióban bábként vesz részt egy előadás létrehozásában vagy a színész olyan alkotótársként vesz részt a folyamatban, akinek kreatív ötleteire is igény és nyitottság van. Dékány Barnabás személyében ez utóbbi típusú rendezőt találta meg a csapat, hiszen az ötlet és a megvalósítás is kollektív alkotás, a rendezőnek koordinálnia kellett, mederben tartania az ötleteket, egészben látnia a folyamatot, hogy a kísérlet sikerüljön, létre jöjjön ez az innovatív, továbbfejleszthető játékszínházi forma.

Nem üres ígéret, hogy valóban a közönség irányítja a játék menetét. Ha rosszul választunk, ahogy azt mi többször megtettük, nem jön létre a bemutató, szegény rendező kénytelen kutyakozmetikát nyitni az Aradi és Rózsa utca sarkán, mi pedig visszakerülünk a pálya elejére, hogy ügyesebben kerüljük el a csapdákat. Ennek a nyitottságnak ellenére sikerült végül lekerekíteni a történetet. A bemutató közönsége végig aktívan és lelkesen játszott, rezonált az előadás humorára, az előadás utáni beszélgetésekbe belehallgatva, színházba gyakran járók és alkalmi nézők számára is felvillanyozó, különleges alkalom volt a K(i)útkeresők bemutatója. Mi is rendkívül kíváncsiak vagyunk, hányféleképpen játszható végig a történet. Legközelebb december 22-én próbálhatjátok ki az Apertúra játszóhelyén a Csányi utcában.

♥

Kedves Petra, Alma, Ricsi, Máté, Balázs, Barnabás és Barnabás köszönjük ezt a rendkívül szórakoztató estét, gratulálunk ehhez a fantasztikus ötlethez és a lenyűgöző megvalósításhoz!