KREÓN ANTIGONÉ, Tér12 Kulturális Egyesület, Stúdió K Színház, 2023. április 1., 19:30 

Játsszák: Pallagi Melitta, Sipos György, Pájer Alma, Bánki Mihály, zene és dalszöveg: Bánki Mihály, látványban segít: Széll Tímea, a rendező munkáját nagyban segítette: Hidi Boglárka, fény és hang: Berta Ninett, fotó: Slezák Zsuzsi, dramaturg, rendező: Viktor Balázs.

A Tér12 KREÓN ANTIGONÉ című előadásának bemutatóján jártunk a Stúdió K Színházban. Már az előadás eseményoldalát és a színlapot böngészve elgondolkodtunk azon, kinek a történetét fogjuk ezúttal a színpadon látni. Meghökkentő már a szerepek elosztása is, a legritkább esetben többszöröz a címszereplő, ebben az esetben azonban Pallagi Melitta nem csak Antigoné, de Haimón, Teiresziász és a Hírmondó szerepét is játssza, míg Pájer Alma Iszméné és az Őr szerepében kettőz. Nem kevésbé talányos a darab mellé írt kísérő szöveg és a plakátfotó sem. Egyre ritkább, hogy egy előadáshoz plakát és színlap készüljön, pedig ez az első találkozás egy új produkcióval nem csak a figyelemfelkeltést és a promóciót vagy később az emlékek felidézését szolgálja, hanem szerencsés esetben valamiképpen esszenciáját adja az előadásnak, már a színház előterében ráhangol a látnivalókra és orientálja az értelmezést. A Slezák Zsuzsi próbafotóiból Viktor Balázs által összeállított kollázs remek példája ennek. 

Bánki Mihály, Sipos György (fotó: Slezák Zsuzsi)

Egy óköri görög drámához hagyományosan nincs szükség díszletre, a KREÓN ANTIGONÉ-ban is egyetlenegy tárgy, egy dobogón álló előadói pulpitus került be a színpadra, de ez is értelmezhető az ókori színházi elrendezés részeként. A nézők félkörben ülnek, a cselekmény az oltár helyén álló szónoki emelvény körül bonyolódik, a rettenetek a színpad végi tolóajtó mögött történnek, ez lesz Antigoné sziklasírja és a királyi palota, ahol Euridyké Kreónt átkozva öngyilkos lesz. Az alkotók túlnyomó többsége kívül-belül, keresztül-kasul ismeri a Stúdió K színháztermét, minden ajtó, minden titkos hely játszik. Kreón és Antigoné csörtéje alatt nem csak az oldalfalhoz húzódó Iszméné és az Őr kerül kereszttűzbe, hanem mi is. Hiszen mi vagyunk Théba népe, akik még suttogni is csak a jós biztatására merjük, hogy valami nagyon nincs rendben a városban. 

Pallagi Melitta (fotó: Slezák Zsuzsi)

„...ám én inkább úgy kezelem őket, mint a kortárs athéni populáris kultúra jellegzetes alkotásait, amelyek szükségképpen úgy működtek, azzal fejtették ki hatásukat, hogy az athéni politikai közösség tagjainak közösen osztott normáira hivatkoztak, és történeteikkel e normák érvényességét demonstrálták” 

Szűcs Zoltán Gábor: Realizmus és moralizmus az Antigonéban

Viktor Balázs rendezése azt vizsgálja, milyen lehetőségeink vannak a rossz törvényekkel szemben, mit tehetünk, ha az általunk választott vezető zsarnokká vált, és nyilvánvalóan a nép érdekei ellen kormányoz. És a nézőket is ennek átgondolására készteti. Legfőbb eszköze erre a Bánki Mihály által (át)írt, megzenésített és előadott sztaszimonok. Ezek az új kardalok cinikusak, viccesek, mindazonáltal élesen szókimondók. Nincs elandalodás a szép, archaikus nyelvezeten, visszarángatnak az itt és mostba. Az előadás brechtesítése erősen figyelmeztet minket arra, hogy a színpadon megjelenő probléma a miénk, dolgunk van vele, akárhogy is, de végül nekünk kell megoldanunk. Bánki Mihály karvezetője eleinte lelkes propagandista, később óvatosan figyelmeztetni Kreónt, nem biztos, hogy mindenkinek az az egyedüli célja, hogy az ő hatalmát döntse meg, végül maga a kar is rettegve nézi a nép sorai közül, ahogy Kreón paranoiája mindent tönkretesz. Mert Sipos György Kreónja az eddig általunk látott legfélelmetesebb és legparanoiásabb Kreón. Paranoid mondatai, vádaskodásai szöveg által is föl vannak erősítve. Hogy mindenkire veszélyes egy ilyen vezető, az az Őrrel való párbeszédeiből derül ki leginkább. Az az egyszerű rendezői döntés, hogy az Őr nevet kap, Samu, funkcióból egy csapásra valós karakterré teszi a boldogtalan figurát. Pájer Alma pedig megtölti ezt a nevet személyiséggel, történettel, akinek már számít a sorsa.

Sipos György (fotó: Slezák Zsuzsi)

Milyen stratégiákat láthatunk, melyikben ismerünk magunkra, melyik működhet a zsarnok ellen? Antigoné a polgári engedetlenség őspéldája, vállalja a büntetést is, ha ezzel helyrehozhatja a törvényes igazságtalanságot. Lehetünk-e mindnyájan Antigonék (Pallagi Melitta)? Van-e bátorságunk, van-e lehetőségünk, van-e kitartásunk? Vagy inkább Iszménék (Pájer Alma) vagyunk? Hosszabb út vezet számunkra az ellenállás felé? Lehet, hogy nekünk is meg kell küzdenünk a szocializációnk során belénk rögzült tanult tehetetlenséggel, le kell győznünk a félelmünket, míg ki merünk állni azokért, akiket ellehetetlenít a rossz törvény, míg ki merünk állni a meggyőződésünkért. De az is lehet, hogy Haimón (Pallagi Melitta) útjában hiszünk, a higgadt, racionális érvelést, a párbeszédre való készséget csak nem találhatja fenyegetőnek a hatalom. Vagy abban kéne bíznunk, hogy a nép végre nemcsak csendben morog és pusmog, hanem a szemébe mondja a zsarnoknak az igazságot, ahogy az előadásban kihangosítódnak Teiresziász szavai?  

Sipos György, Pájer Alma, Bánki Mihály (fotó: Slezák Zsuzsi)

A Tér12 KREÓN ANTIGONÉ-ja politikus alkotás, de nem aktualizál, elgondolkodtat, állásfoglalásra késztet, de cseppet sem didaktikus. És mindenekelőtt szórakoztat. Jó lenne a songokat újrahallgatni, reméljük készül belőlük felvétel. Viktor Balázs egy csodálatosan együtt játszó négyest hozott össze Pallagi Melitta, Pájer Alma, Sipos György és Bánki Mihály személyében, jó volna ezt a csapatot egy új produkcióra is összegyűjteni.  

„Mert hősnek lenni csak látszólag jó
Kissé rövidtávú a tennivaló
A legtöbb ember csak fél, de él
Ha mártír kell, az ne te legyél

Mert egy hőstettnek túl nagy ára van
És a díjazása aránytalan
A lecke mit magolj az ennyi és kész:
Szív helyett vezetőd legyen az ész.”

♥

Kedves Melitta, György, Alma, Mihály, Tímea, Boglárka, Ninett, Zsuzsi és Balázs, köszönjük ezt a csodálatos előadást!