Hodászi Ádám: Kikönnyítve, Tér12 Kulturális Egyesület, Apertúra Bázis, 2024. április 6., 18:45

Játsszák: Kecskés Anna, Németh Orsolya, Boros Ádám, videó: Burkus Dávid Egon, produkciós koordinátor: Iványi Bence, író és rendező: Hodászi Ádám

Felolvasó színházi alkalomra hívtak minket szombaton az Apertúra Bázisra. A Tér12 szervezésében ismerkedhettünk meg Hodászi Ádám darabjával, a Kikönnyítve cíművel. Meglepetésünkre sokkal több lett ez az alkalom, mint felolvasó színház. Bár a színészek természetesen olvasták a szöveget, rengeteg rendezési, színészi, sőt fényezési ötlet belekerült már ebbe a korai verzióba is. A dráma egyszerűen annyira izgalmas és inspiráló, hogy feltehetően alkotóként nem lehetett megállni az alaposabb rendezést, az anyaggal való játékot. Ahogy nézőként sem. Az előadás utáni beszélgetésen, amit Deres Kornélia moderált, egyáltalán nem magától értetődő módon, a közönség majdnem teljes létszámban maradt, és még bő egy órán át boncolgattuk a látottakat. A dráma tehát teljesen színpad érett, a szereposztáson sem kéne sokat gondolkodni, ha kerülne bárhonnan forrás a megvalósításra, a tágabb közönség is megismerhetné. Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy érdemes feliratkozni az Apertúra hírlevelére és bekövetni a színház és a Tér12 oldalát, mert számos hasonlóan izgalmas, ritkán látható színházi csemegének adnak otthont.

Fotó: Burkus Dávid Egon

"Mikor lesz jobb a tizenöt éves Martinának: ha elmegy Amerikába vagy ha marad a szovjetekkel szövetséget kötő Kubában? Eldöntheti-e ő, mi a jó neki vagy a felnőttek játszmái határozzák majd meg, mi lesz a sorsa? Mindenesetre ma van a születésnapja, készülődik anyukája Lucia, az új apukája, Noslen és a nagynénje, Yanara. 1962, Havanna - Fidel Castro és Che Guevara három éve átvették a hatalmat, konszolidáció nincs, a gyerekeket a Pán Péter hadművelet keretében mentik az országból."

Az eseményoldal leírásán túl a darab kezdetén két, televízió készüléken (ezer éve nem láttunk bekapcsolt TV-t) látható videó adja meg azokat a tér- és időkoordinátákat, amik között el kell helyeznünk magunkat az előadás idejére. Bednai Nándor 1962-es ismeretterjesztő kisfilmje,  Az autó, még a beengedés alatt, ráhangol erre az időutazásra, míg a Harcoló Kuba című filmhíradórészlet feleleveníti a történelmi előzményeket. Hodászi Ádám kiindulópontja a Pán Péter hadművelet volt, melynek keretében 1960-62 között több, mint 14 ezer kubai gyereket mentettek ki az USA-ba. A kamaradráma három szereplőjének, az anyának, Luciának (Kecskés Anna), a nagynéninek, Yanarának (Németh Orsolya) és a nevelőapának, Noslennek (Boros Ádám) el kell döntenie, hogy Martina, a kubai hagyományok szerint a ma tartott, 15. születésnapján felnőtté váló lány, menjen vagy maradjon. A tétet növeli az időnyomás, hogy a hírek szerint ez az utolsó nap, amikor még repülők indulnak Amerika felé. A családi viták során nem csak ez a kérdés kerül terítékre, hanem a szereplők közti nagyon összetett viszonyrendszer is fölrajzolódik. A menés-maradás témájához nagyon könnyű kapcsolódni, és ez az időbeli és térbeli távolítás segít abban, hogy egy nagyon kiélezett modellhelyzeten keresztül gondoljuk át a kérdést, felfüggesztve az aktuális magyar helyzethez való bonyolult viszonyunkat.

 Fotó: Burkus Dávid Egon

Hodászi Ádám a karakterek bonyolult kapcsolódásai mellett a hiány köré szervezi a drámát, a hiányzó, de folyton emlegetett szereplőkhöz való viszonyulás megsokszorozza a nézőpontokat, és termékenyen bonyolulttá teszi a kapcsolati hálót. Mindenek előtt feltűnően hiányzik Martina, a 15 éves lány, akinek a sorsán huzakodnak a szereplők, és ezen keresztül leleplezik önmagukat. Ahogy a beszélgetésen is elhangzott, mintha a családtagok önmaguk vágyait, álmait mind Martinán keresztül élnék meg, rá vetítik ki. Az író-rendező elmondása szerint felmerült az ötlet a Kikönnyítve részvételi színházi módon való megvalósításra is, ahol a (diák)közönség Martina szerepéből behozhatná a lány véleményét, szempontjait, alakíthatná a karakter sorsát. Sokat gondolkodtunk azon, hogy miért nem merül föl a szereplőkben megkérdezni a lányt, bevonni a döntésbe. Fölmerült, hogy másképp alakulna-e ez a bevonás, ha Martina Martin lenne, mennyiben viszonyultak akkor, és mennyiben viszonyulunk most másképp a különböző nemű gyerekeinkhez. Az is kérdés volt, hogy mennyiben módosult az eltelt idő alatt a felnőttség definíciója, mikortól tekintünk egy fiatalt döntésképesnek. Hiányzik a történetből Lucia férje, Martina apja, Ernesto, akinek egy hurrikán alkalmával nyoma veszett, valószínűleg meghalt. Luciának a lezárandó múlt, Yanarának az elvesztett apapótlék és elérhetetlen erkölcsi mérce, Noslennek az az árny akivel nap mint nap meg kell küzdenie, akihez mérődik, amikor megpróbál ennek az új családnak a része lenni. Hiányoznak még a testvérpár szülei is, akik egy Baptista elleni tüntetésen vesztették életüket. És velük bejön még egy hiány, a hol Yanara által démonizált, hol Noslen által eszményített, hol Lucia által óvatos várakozással kezelt új hatalom, Castro és Che Guevara, akiről valójában egyik szereplő sem tud semmi biztosat, csak mi tudjuk, hogy tőlük függ a jövő. Hogyan lehet egy ilyen képlékeny helyzetben döntést hozni? Az időnyomás, a bizonytalanság és a szereplők kibeszéletlen, de felvillantott konfliktusai teszik igen feszültté a drámát és látnak el minket az előadás után is rengeteg végig gondolandó szemponttal.

 Fotó: Burkus Dávid Egon

Ezek a felvázolt helyzetek és ütközések már önmagukban is teljes mértékben képesek lekötni a nézői figyelmet, de ehhez még hozzájön a szöveg minősége is és a megvillantott rendezői ötletek és színészi játék is, amitől egy lebilincselő este részesei lehettünk. A pálma, a repülés – földön maradás, a könnyűség – nehézség köré épített metaforarendszer, a drámába belejátszott klasszikusok, a Pán Péter (ami adja magát) mellett a Kisherceg és a kubai mesékből beépített szövegek asszociációs mezője a mágikus realizmus felé tágítja a drámát, és a vitadráma szituációnak ad egy nagyon erős hangulatiságot, elemeltséget. Ezt erősítik a választott zenék és az előadásban használt hangszerek által megkomponált hangzásvilág, amit még szuggesztív fényezési ötletek is megtámogattak. Lenyűgöző, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi ötlet tudott beépülni a felolvasó színházi alkalomnak induló előadásba. Számunkra ez is azt bizonyítja, hogy Hodászi Ádám drámája rendkívül inspirálóan hat minden alkotóra, aki találkozik vele. Színpadra vele!

♥

Kedves Anna, Orsolya, Ádám, Dávid Egon, Bence, Kornélia és Ádám, köszönjük a lehetőséget, hogy megismertettetek minket ezzel a csodálatos szöveggel!