A.P.(ertúra) Csehov – SIRÁLY, Apertúra, 2025. május 4., 18:45

Játszák: Gellért Dorottya, Heczeg Adrienn m.v., Borsányi Dániel, Formán Bálint, Kocsis Gábor, Urbán Richárd, Révai Zsófia, zene: Formán Bálint (is), dramaturg: a csapat, rendezőasszisztens: Révai Zsófia, produkciós vezető: Berta Ninett, rendező: B. Bence, K.G. Trepljov, U. Richárd

Az Apertúra társulata, és Benkó Bence rendező különösen, küldetésének érzi, hogy időről időre helyzetjelentést adjon nekünk, miben is élünk, milyen mentális állapotban vagyunk. Bár ezek az előadások az általuk legjobban ismert és legjobban átélhető mikrovilágban, a színházban, játszódnak, játszi könnyedséggel kiterjeszthetők bármilyen közegre: a színházi világ Magyarország-metaforává válik. Nem belterjes köldöknézés, hanem modellkísérlet zajlik a szemünk előtt, amihez könnyű kapcsolódni. A Rebellisek és a Hidegpont után a Sirály teszi teljessé ezt a trilógiát, amihez több produkció is kapcsolódik. A társulat Premier Bully című előadása, amiben Benkó Bence a színházigazgató szerepében vesz részt, előtanulmány lehet ahhoz a vidéki színházi közeghez, ahhoz a miliőhöz, amibe Nyina kerül a Sirály harmadik és negyedik felvonása között eltelt két évben. A tavaly az OSZIP hallgatóival megalkotott Megmihálylottak – ez a zseniálisan „sirálytalanított” Sirály-adaptáció – gondolatiságában egyértelműen kapcsolódik, az idei OSZIP-vizsgamunka, a Legvégső határ témájában függ össze a Sirállyal. Még inkább összefonódik a két előadás, a Legvégső határ és a Sirály, azzal, hogy Arkagyina szerepére Herczeg Adriennt hívták meg az apertúrások, aki egyben a színiiskolások osztályfőnöke. Az előadás humorában, és abban, hogy a karakterek saját nevükön önmagukat (is) játsszák, a februári, A nagy pénzrablás címet viselő hírszínházi alkalom köszön vissza. Miközben tehát a Sirály önmagában, mindenféle előzményismeret nélkül is kerek egész, az Apertúra rajongói számára jelentős fan service elemeket is tartalmaz.

Mindjárt kezdődik az előadás.

Benkó Bence természetesen csavar egyet az eredeti szerkezeten, és egy többszörös ördöglakat-struktúrát hoz létre.Nem elég, hogy a szereplők mind saját nevükön, mintha rájuk öntött karaktereket formálva jelennek meg, tükrözve a társulat belső viszonyait – ott van még Borsányi Dániel is, a folyamatosan jegyzetelő és szimatoló bábmester, aki finomhangolja az eseményeket, átveszi az irányítást, majd visszazárja a bábokat a dobozukba, és közvetlen utasításokkal fordul hozzánk, a nézőkhöz. Míg az interperszonális viszonyok a Sirályból kerülnek a színpadra: hamvába holt szerelmek, beteljesületlen vágyak, tétova tapogatózások és aljas, kis árulások, eközben  az egzisztenciális ellehetetlenülés, a színházi mókuskerék, az alkotói ambíciók és esztétikai kiáltványok szövegei maiak, sajátok. Úgy tűnik, a magánéletben szövődő kapcsolatok jóval harmonikusabbak és egészségesebbek, mint a közéletéi.

Fotó: László Dorina, Dorinka Studio

"Engedjétek meg, baszdmeg, hogy harminc éves emberek összedughassák a fejüket és kitalálhassák, hogy mit jelent a twitch, reddit, X, Tiktok, YouTube mellett a színház. Újra meg kell találni a helyét a táplálékláncban és ezt nem a kibaszott Napfény Otthon sértett művészei fogják kitalálni."

Urbán Richárd – Ricsi/Trepljov szerepében – a hamarosan középgenerációba lépő fiatal alkotók nevében szenvedélyesen ad elő egy pamfletet a generációváltás elengedhetetlen szükségességéről. Az előadás az előadásban, Trepljov rendezése kifejezetten hangsúlyos. Nem lehet eldönteni, hogy bombasztikus lózung-e, zseniális karikatúra vagy az apokalipszis érvényes ábrázolása. A fizikai színházi elemeket túltolva, extrém hangokkal és fényeffektekkel színpadra állított jelenet szövegszinten nagyon erős. Ez igazán csak akkor derül ki, amikor a darab végén Gellért Dorottya Dorka/Nyinája újra előad belőle egy hosszabb részletet.

Fotó: László Dorina, Dorinka Studio

Herczeg Adrienn Adri/Arkagyinája tele van energiával. Abszolút lehet menni a szempontjaival, amikor Ricsi/Trepljov darabját elemzi. Remekül hozza azt a lehengerlő személyiséget, amit könnyű egy idő után kicsit soknak és félelmetesnek érezni. Bálint/Trigorin visszahódítása igazán kétségbeesett és szánalmas akció. A Sirályban egy párt alkotó Herczeg Adriennt és Formán Bálintot láttuk mi már egy darabban játszani, Pass Andrea Bebújósában, ami csak megerősíti Ricsi/Trepljov leírását a nála tapasztaltabb, befutottabb negyvenes színészről, zeneszerzőről, akit játszik. Az előadáshoz komponált dalok aztán még inkább megerősítik ezt a képet. Ő is kap egy hosszabb önvallomást, Dorka/Nyinának mesél önsajnálattal és öniróniával az életéről. Kocsis Gábor Gábor/Medvéje igazi csetlő-botló, megfelelési kényszeres outsider, aki nagyon szeretne a csapat része lenni. Révai Zsófia Zsófi/Súgó/Másája blazírt és rezignált, de hihetetlenül élvezi, ha rá is vetül Bálint/Trigorin figyelméből.

Pedig csak ki kellett volna rohanni, de egyszerűen nem jutott eszembe, hogy hogy kell…

Dorka/Nyina utolsó monológja a pályakezdő színészek egyik legfontosabb dilemmájára is reflektál. Hogyan lehet határokat húzni, ellenállni kizsákmányolásnak, önkizsákmányolásnak, rendezői erőszaknak, viselni a kritikát és elkülöníteni a kicsinyes bosszúból való beszólogatástól. Talán még sose hallottuk olyan meggyőzően és önazonosan ezt a szöveget, mint Gellért Dorottyától.

Fotó: László Dorina, Dorinka Studio

"Reménytelenül szeretni ezt az egészet, hosszú éveken át várni valamit... Tudja, múltkor felhívott a nagynéném, hogy kimehetnék hozzá Finnországba havi egy egész két millió forintért felszolgálni. És szállást sem kell fizetni. Vagy mondjuk házakat húznék fel… mit tudom én…"

Fontos vonulat az előadásban a karakterek őrlődése. Van-e értelme, van-e egyáltalán realitása színházat csinálni és egyáltalán létezni ebben az országban? Arkagyina, Trigorin és Nyina Berlinben próbálnak szerencsét, Medve Finnországba mehetne, Trepjov marseillesi pékséget emleget elkeseredettségében. Hogy mi lesz a válasz, az rajtunk, nézőkön, ennek az országnak a polgárain múlik. Nagyjából harmincegymillió ötszázharminchatezer másodpercünk van még... az óra ketyeg…

♥

Kedves Dorottya, Adrienn, Dániel, Bálint, Gábor, Richárd, Zsófia, Ninett és Bence, köszönjük ezt a közös estét, szép lezárása a trilógiának!