Pass Andrea: Bebújós, Jurányi Ház, 2018. április 11., 19:00

Játsszák: Petrik Andrea, Herczeg Adrienn, Schruff Milán, Formán Bálint, Réti Adrienn. Díszlet: Balázs Juli, jelmez: Pető Kata, zene: Keresztes Gábor, fény: Bredán Máté, Lohár Antal, asszisztens: Hannig Dóra, írta és rendezte: Pass Andrea.

Pass Andrea darabjai körül valami nagy-nagy hírverést kéne csapni, hogy megismerjék az emberek. A ,,nem vagy egyedül'' érzését keltik ugyanis bennünk, hiszen a leghétköznapibb mindazonáltal legjelentősebb problémáinkról szólnak. Egy szülő szempontjából a gyerek a legfontosabb, vagy legalábbis annak kéne lennie, jobban mondva nagyon jó lenne, ha kristálytisztán értenénk azokat a helyzeteket, amikbe szülő és gyerek kerül az óvodai és iskolai évek alatt, és legalább annyira szakértőivé válnánk ezeknek a szituációknak, amennyire a gyerekek a szakértőivé válnak az iskolának, óvodának az évek hosszú során, amit ott töltenek. Nem kívülálló szakértőjévé, hanem okos résztvevőjévé. Pass Andrea író-rendező Bebújósa most az óvoda utolsó évének néhány problémáját, elsősorban a kicsik és a szexualitás problémáját járja körül, mindamellett karakterkiosztásában, az egy színész által játszott szerepek csúszkálása miatt meglepő megoldásokat találunk a produkcióban, és egyben egy izgalmas, fordulatos krimiként is felfogható az előadás.

Az előadás adatlapja a Jurányi Ház oldalán.

Mindig magával ragad minket a realizmus, mert megérint. Nem csak egy extrém színpadi esemény tudja az embert kizökkenteni vagy elvarázsolni, hanem az is, amikor pont azt látjuk, ahogy mi is viselkedünk. Amikor átéljük, hogy velünk pontosan így zajlanak a dolgok. Amikor a gyerek játék közben kiborítja a játéktojásokat, mit sem törődve velük, majd az óvónéni (ahogy mi szülők szoktuk) rutinból felszedegeti. Nagyon sok minden van ezekben a mozdulatokban. Ahogy látjuk a gyerekek önfeledt játékát, és ahogy érezzük az anyákon, apákon a szülői identitás totalitásának észrevétlen eluralkodását. Balázs Juli díszlete tökéletes kerete ennek a történetnek, variábilis elemeivel és a színészi munkát és a csodálatos rendezést elősegítő funkcióival.

Réti Adrienn (Szandra néni), Herczeg Adrienn (Annamari), Formán Bálint (Csaba) (Fotó: Puskel Zsolt.)

A gyerekeket és szülőjüket ugyanazon színész játssza. A ruhájukon kisebb módosításokkal jelzik, hogy most felnőttek vagy óvodások. A kreatív jelmezvilág a sokoldalú Pető Katát dicséri. Nem ilyen egyszerű ám ez! Amikor mi, nézők már megtanultuk, hogy ki-kicsoda, összekeverednek a felnőtt és gyerek jelmezek, és ez így is van rendjén hiszen, ahogy Pass Andrea mondta, nem csak az az érdekes, hogy egy gyerek miben hasonlít a szülőjére, az igazán félelmetes, amikor a szülők viselkednek gyerekesen. És valóban! A darab csodája, hogy a gyerekek jelleméből, viselkedéséből teljesen rekonstruálható, hogy milyenek lehetnek a szüleik. Hasonlítanak is rájuk, és a hatásuk is meglátszódik rajtuk.

Bebújós. Az alapkonfliktus szerint az óvoda végzősei között a rossz nyelvek szerint elindult egy játék, aminek a mibenlétéről senki nem tud, de a neve (hozzávetőlegesen a címbeli elnevezés) azt sejteti, hogy itt valami direkt szexualitással kapcsolatos dologról lehet szó. A rossz nyelvek rögtön ki is nevezik a főbűnöst: Pannit (Petrik Andrea), aki Eszter (Petrik Andrea) kislánya. A kiközösítésből, melyre a szülők bujtogatják a csemetéiket, konfliktus és súlyos lelki sérülés lesz. Eszter és Panni intuitív, emocionális, befogadó típusok. Ahogy Petrik Andrea egy riportban mondta, nagyon elüt ez a szerep az általa játszott, alapvetően erős női karakterektől, és ez nagyot dob az előadás színháztörténeti értékén is. 

Pass Andrea most egy olyan koncepciót tár elénk, amiben a gyermek viselkedése alapvetően mintázza a szülői viselkedést, mégpedig mindkét fél részéről bármiféle reflexió nélkül. Szemben a Napraforgóval, ahol a gyermekek és a tanító erősen reflektálnak a felnőttek diszfunkcionális szerepére és a másokhoz való viszonyukra, ebben az óvodadrámában a tökéletes reflektálatlanság ábrázolásával van dolgunk. Tulajdonképpen megrázó, hogy nem azonosulhatunk egyetlen egy szereplővel sem, és ők sem látják magukat egy másodpercre sem kívülről. A hibák, amiket halomra követnek el kezeletlenül, a tragédia fenyegető veszélye felé haladva övezik az előadás útját. A produkció most nem old fel, nem mutat be követendő mintaszerű viselkedést, hanem könyörtelenül teszi fel a kérdést a nézőnek: na, akkor most mi legyen?

 Schruff Milán (Olivér), Formán Bálint (Brúnó), Petrik Andrea (Panni), Herczeg Adrienn (Bori), Réti Adrienn (Szandra néni) (Fotó: Dömölky Dániel.)

A csoport és óvónénije. Herczeg Adrienn Annamarija – aki Borika anyukája – félelmetesen ijesztő és utálható szülő. Ki ne találkozott volna a Herczeg Adrienn formálta karakterrel, akár munkahelyen, akár szülőként. Tipikusan az aljasul manipuláló, minden helyzetet kihasználó személyiség. A gyermeke, Bori (Herczeg Adrienn) másokat leuraló tükörkép viselkedésén látszik a legjobban, hogy nemcsak ő irányít másokat, de őt is kihasználhatják elég erősen. Bár mindegyik gyerek rajong Szandra néniért (Réti Adrienn) Brúnó (Formán Bálint) lóg leginkább az óvónénin. Édesapjának, Csabának (Formán Bálint) elejtett félmondataiból – ,,Holnap Brúnó anyukája jön Brúnóért, ne ijedj meg ... ne lepődj meg emiatt.'' – kiderül, hogy Brúnó túlzott ragaszkodása Szandra nénihez a rosszul működő anya-gyermek kapcsolat eredménye lehet. Csaba a legbarátságosabb a szülők közül, mégis a konfliktusos szituációkban kiderül, milyen ő valójában. Problémamegoldó stratégiája kicsit hasonlít a Napraforgóbeli apuka kudarckerüléséhez, bár valószínűleg abban az extrém helyzetben nem lenne olyan erős jellem, mint az Antal nevű karakter az iskolásproblémákat bemutató Pass-drámában. Schruff Milán Olivérje a tökéletes kisoroszlán. Nagyon hálás szerep ez, és hihetetlenül pontos karakterábrázolás. Legjobban Olivér viselkedésén látszik az apuka, Dénes (Schruff Milán) gesztusainak és viselkedésének tükröződése. Anélkül, hogy bármit is részletekbe menően elárulnánk, Dénes a tipikus, hosszú párkapcsolatra alkalmatlannak látszó, az emberi viszonyokat rendszeresen elrontó, és azokat pusztán az anyagiasság szintjén kezelő férfi. Eszter-Panni (Petrik Andrea) mindketten az ismert ,,tündeként'' funkcionáló szereplők. Még a többi karakterhez képest is sokkal bezárkózóbbak, reflektálatlanabbak. Léteseményeiket kizárólag művészi produktumokba ágyazva képesek a külvilág elé tárni, bármiféle más közlés, pláne a problémamegoldás lehetetlen számukra.

Szandra néni (Réti Adrienn) hihetetlenül összetett karakter: nem egy népnevelő típus (ami a nézőnek jönne jól a problémák kiútjának keresésében) és nem is egy jól definiálható egyentanítónéni (hogy jól megfejthető és persze utálható legyen). Szakmai kompetenciája nyilvánvaló, pontosan tudja, hogy a gyermekekkel kapcsolatban mit kell a szakma szabályai szerint gondolni, és ezt az óvodai helységben meg is tudja valósítani. A szülőkkel kapcsolatban egy olyan naiv stratégiát választ, ami nagyon károsan befolyásolja a viszonyát a szülői munkaközösségben. Próbál partner lenni, de a hibája, hogy barát, pajtás, haver is próbál lenni, ami tekintettel arra, hogy a szülő az óvodapedagógus számára csak a gyerek körüli egyik környezeti ágens, elég abszurd dolog. Akárha a kerülettel akarnánk barátkozni, amelyikben a gyermek lakik. Ez a naivitás mindazonáltal teljesen érthető, hiszen ki akar egy elidegenedett közegben dolgozni. A baj, hogy a szülők, akik sem pszichológiailag, sem pedagógiailag nem kompetensek (értsd: nincs diplomájuk) porcelánbolti elefántként viselkednek, és gátlástalanul belegázolnak akár a gyerekek, akár a szüleik, és igen, a pedagógus lelkébe is. Ezt a kontárkodást pusztán barátsággal nem lehet kezelni, az egyetlen kiút, hogy a szakma által diktált módon kezelje a konfliktust. Ez az összetettség, vívódás, szeretet, ijedtség, kétségbeesés, szégyen mind-mind az adott pillanatokban felfedezhető Réti Adrienn szerepformálásában. Kétség kívül az övé ez az előadás.

Krokodilok. Pass Andrea író-rendező ezen előadása egy lassan ható pirula. Minél többet gondolkodunk rajta, annál mélyebb rétegek bukkannak fel benne. Minden karaktere hosszan elemezhető, és minden szituáció sokáig taglalható. Például páratlanul finom, érzékeny, találó módon utal a félelemkeltő migránskampányra, szinte észre se vesszük úgy be van csomagolva, és ugyanilyen észrevételen módon késztet a jó oldal választására, azaz a primitív és ezért végtelenül hamis leegyszerűsítések elutasítására. Ráadásul témafüggetlen, mert ha később majd nem a migránsokat kell utálni, akkor behelyettesíthető lesz a téma az éppen aktuális pszeudo-veszéllyel. De felmutatja a társadalmakat általános megmérgező gyanakvást, a kisebb bántását, a gyávaságot, a számítást is. S mivel megoldást nem kínál ezekre, ezért szembesít minket a post truth korszakkal szembeni védtelenségünkkel, ami ma igazán szomorú közvetlen tapasztalatunk.

 Petrik Andrea (Panni), Schruff Milán (Olivér). (Fotó: Puskel Zsolt.)

Közönségfoglalkozás. Éppen azért mert minden karakter külön elemzés tárgya lehet, kiváló választás volt, hogy a Jurányi Ház szertára úgy döntött, hogy a nevelés mint téma köré szervezett foglalkozásaik egyikét az előadással kapcsolatban tartja meg. A Két Lámpás szerkesztősége maradt is a szertárfoglalkozáson, és nagy örömmel és megnyugvással hallgattuk a velünk együtt részt vevő nézők okos hozzászólásait és a megértést mélyítő véleményeit. Mindezt érdekes szituációs és éles döntéshelyzeteket felkínáló játékok keretében, amikben az animálásunkat Fodor Fanni és Török Tímea foglalkozásvezetők végezték. Külön köszönet nekik, hogy ilyen profin és érdekesen tervezték meg az estét! Az est végén lehetőségünk volt Pass Andreával is röviden beszélgetni a látottakról, aki más színházi szakemberrel együtt szintén követte a játékunkat és reagált is a legfontosabb elhangzottakra. 

♥

Kedves alkotók és foglalkozásvezetők, nagyon köszönjük ezt a kiválóan megírt, csodásan eljátszott, mélyen elgondolkodtató előadást és a lehetőséget, hogy a bennünk felgyülemlő gondolatokat megoszthattuk egymással!