Kovács Viktor – Kovács Dominik: MILF, Jurányi Ház, 2023. november 9., 20:00

Játsszák: Dr. Pető Kata, Rohonyi Barnabás, szerzők: Kovács Viktor, Kovács Dominik, zeneszerző: Matisz Flóra Lili, jelmeztervező: Nagy Fruzsina, díszlettervező: Gergye Krisztián, Isépy Andor, Pető Kata, fénytechnikus: Langó Ádám, hangtechnikus: Nemesházi Attila, produkciós vezető: Gulyás Dóra, rendezőasszisztens: Csonka Laura, dramatrg: Zsigó Anna, rendező - koreográfus: Gergye Krisztián

Régi tervünket sikerült megvalósítanunk azzal, hogy végre láthattunk színpadon valamit a Kovács Viktor–Kovács Dominik szerzőpárostól. A Jurányiban mutatták be a minap az ő szövegükből készített, Staféta nyertes MILF című előadást. Már látatlanban érdekes játékot űznek az alkotók a nézői elvárásokkal, hiszen a címben szereplő pornókategória, különös tekintettel arra, hogy a színháznézők jelentős százaléka középkorú nő, erősen beindítja a fantáziánkat. Eleve valamilyen viszonyulással indulunk el az előadásra, legyen az kezdeti ellenérzés vagy voyeur kíváncsiság. Meg kell hogy mondjuk azonban, hogy bármilyen is legyen a konnotáció, a produkcióban egy mély és elgondolkodtató munkát hoztak létre az alkotók. Az előadás alaposan megdolgoztatott bennünket, és annak ellenére, hogy nehezen tudtunk rákapcsolódni a témára, végül sikerrel jártunk a motívumok és mondanivaló felfejtésében.

Az előadás adatlapja a Jurányi oldalán.

Már a színlap is tartogatott meglepetéseket. A címszerepet Dr. Pető Kata játssza. Bár számos DLA és PHD címet szerzett színházcsinálót ismerünk, nem szokás ezt a színlapon is jelezni, más munkáiban Pető Kata sem teszi ezt. Így a címszerepnél feltüntetett előnév felhívás volt keringőre, hogy utána nézzünk a színésznő disszertációjának. Pető Kata Karsai György témavezetése mellett Az Erőszakmentes Kommunikáció integrálása a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész és rendező oktatásába című doktori dolgozatával nyerte el a címet 2022-ben. Miért fontos ez a jelen előadás kontextusában? Egyfelől Dr. Pető Katát az általa játszott karakter alteregójává teszi (vagy fordítva?), hiszen a tény a darabban is hangsúlyosan megjelenik. Bár a főhős, Eszter, operakritikus, szülei színésznőnek szánják, és néhány fantáziajelenetben meg is mutatja, milyen lett volna az az alternatív valóság, ahol azzá válik. Érdekesség, hogy végigolvasva a szóban forgó értekezést, egy helyütt kapunk egy figyelemreméltó elemzést a Grillparzer-féle Médeiáról, ami részben Pető Kata legutóbbi főszerepe volt. Ami pedig a dolgozat témáját illeti, visszamenőleg fontos minőségbiztosítási szemponttá vált számunkra, hogy Pető Kata a színházi közegben alkalmazható és alkalmazandó erőszakmentes kommunikáció szakértőjeként is vett részt a próbafolyamatban. Ez azért is fontos, mert az előadás másik szereplője, Rohonyi Barnabás, egy olyan karaktert játszik, aki az egész darab során tárgyiasítva van, ami ez befogadókban (legalább is bennünk biztosan) rendkívül kellemetlen érzéseket kelt. 

Fotó: Gergely Bea

Kovács Viktor és Kovács Dominik szövegének erőssége a hitelesség. A mondatok autentikusak, sehol nem érezzük, hogy ezt ne mondhatná egy negyvenéves nő. Zsigó Anna dramaturgnak azonban szigorúbbnak kellett volna lennie. Az első rész szinte teljesen ledobott minket magáról, egyedül akkor kezdett el érdekelni minket a történet, amikor megidéződött a nagymama figurája. Addig rendkívül redundánsnak éreztük a szöveget és indokolatlannak a zenei betéteket. Zavart minket, hogy a Rohonyi Barnabás játszotta Isti biodíszletként van jelen Eszter életében és a színpadon is. Bár erre szövegszinten reflektál az előadás, ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy eloszlassa rossz érzésünket, amit az váltott ki, hogy az előadás cinkossá tesz minket egy fiatal, kiszolgáltatott emberi lény tárgyként való kezelésében és ábrázolásában. Szerencsére bizalmat szavaztunk a folytatásnak. A második rész, ahol felfejtődik Eszter múltja, azok a családi, párkapcsolati és társadalmi hatások, amik érthetővé teszik, hogy miért vált ilyenné, és ahol Rohonyi Barnabás számos karaktert eljátszhat, nagy részt, de nem teljesen, visszamenőleg is átírták az első rész miatt érzett értetlenségünket és idegenkedésünket. Itt végre a zene is a helyére kerül, a Kékszakállú herceg várának motívumai beépülnek az előadás szövetébe, átélhetővé, mégis elviselhetővé teszik a párkapcsolati erőszak megjelenítését.  

 Fotó: Gergely Bea

Az alaphelyzet nagyon egyszerű. Az elvált, két gyereket nevelő, operakritikusként dolgozó Eszter beleszeret új munkatársába, a pályakezdő, 25 éves Istibe. A kapcsolat megszületésének, kibomlásának és megszűnésének lehetünk tanúi a két és fél órányi játékidő alatt. Az előadás voltaképpen monodráma, így azt a feladatot rója ránk, hogy megpróbáljuk megérteni Eszter őrlődéseit és döntéseit. Nagyon sokáig nem értjük, azt a végeláthatatlan nyafogást, amit végig kell hallgatnunk Eszter külsejével kapcsolatban. Nem csak azért, mert Pető Kata szubjektíven és objektíven, minden létező sztenderd szerint gyönyörű, hanem azért sem, mert a nyugat-európai szépségideál egyik ikonikus reprezentációját, Barbie-t, idézi meg jelmeze és sminkje (Nagy Fruzsina munkája). Mi baja lehet egy Barbie babaként ábrázolt nőnek a saját külsejével? Hol és mikor torzult el annyira a testképe, hogy úgy érzi, természetes valója vállalhatatlan? Lassan összerakjuk, hogy ez az okos és sikeres nő teljesen bedől a médiából és a társadalomból szünet nélkül áradó propagandának, miszerint negyven év felett egy nő részéről smink nélkül, megfelelő korrekciós ruhadarabok nélkül emberiség elleni bűntett utcára lépnie. Új, megbélyegzést kiváltó szerelmi kapcsolata miatt ez a nyomás még erőteljesebb.

Fotó: Gergely Bea

Ahogy megismerjük Eszter nagyszüleit, szüleit, első szerelmét, Dávidot, az erőszakra hajlamos esztétát, és a kezdetektől érzelmi bántalmazó volt férjet, Győzőt, és főképpen a családi barátnő Melinda nénit, kezdjük megérteni, hogy ezekkel a hatásokat segítség nélkül semlegesíteni szinte lehetetlen. Pedig az Istivel való kapcsolat szépen épül. A fiú szívesen és empatikusan képes az Eszter és fiai által alkotott családba integrálódni. Nincsenek elköteleződési problémái, viszont van Eszterétől különálló önálló élete, baráti köre, és szemmel láthatóan teljesen hidegen hagyja a 18 évnyi korkülönbség.

Az, ahogy Rohonyi Barnabás karakterét és kapcsolatát Eszterrel látjuk nem a valóság, hanem az a sztereotip társadalmi kép, ahogy egy huszonéves férfi és egy negyvenes anya látszik, akár Eszter számára, akár az őt menthetetlenül manipuláló spektakuláris agymosás szerint. Annak ellenére, hogy tökéletes párt alkotnak, a színdarab a felek mindegyikének tragédiájával zárul. Ahelyett, hogy a tökéletes párkapcsolat csodájában fürdőző egyenjogú felek polifón monológjait hallhatnánk, Eszter beteges féltékenysége és a hideg visszautasításra való indoktrináció egy önző és teljesen reflektálatlan nő monológjává teszi a történetet. Eszter és családja kifacsarodott világlátása miatt, Isti így kerül természetellenes helyzetben a színpadra, biodíszletként, tárgyként, pornófilmek szereplőjeként. Furcsa, de azt a beszélőt, aki azt, mondja, "the mother I'd like to fuck", nem saját indíttatása, hanem főként a második felvonásban felskiccelt nők férfiképe helyezi oda, ahol látjuk. Ilyen szempontból a két fél tragédiája, hogy mindketten áldozatává válnak egy démoni szexuális indoktrinációnak. Mondhatnánk: Eszter – mindenféle valós önvédelem nélkül – démonok gyermekévé vált.

Eszter ugyanazt a végzetes hibát követi el a fiúval szemben, amit a társadalom és a családja tesz ővele. Nem képes Isti teljes személyiségét meglátni és elfogadni, és ezért nem képes hinni a kapcsolatuk jövőjében. Az idősebb nő – fiatalabb férfi kapcsolatát övező közmegvetés és közröhej legyőzi a két ember vonzalmát, és végtelenül szomorúvá teszi a darab végét. És innen nézve minden poén, minden humoros helyzet és tiráda kap egy kesernyés, fanyar ízt. Kovács Viktor és Kovács Dominik kiváló drámája tehát, noha fürdik a rózsaszínben és az erotikában, sokkal összetettebb és végiggondolandóbb, mint azt egyszeri nézőként elsőre gondolnánk.

♥

Kedves Kata, Barnabás, Viktor, Dominik, Flóra, Fruzsina, Andor, Ádám, Attila, Dóra, Laura, Anna és Krisztián, köszönjük ezt a színes és elgondolkodtató előadást!