Line Knutzon: Közeleg az idő, Nézőművészeti Kft., Szkéné Színház, 2024 január 13, 19:00

Játsszák: Soltész Bözse, Katona László, Kovács Krisztián, Földeáki Nóra, Scherer Péter, Gazsó György, Nagy Dóra. Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely, fonalgerilla: Párniczki Jutka, jelmeztervező: Pirityi Emese, dramaturg: Gyulay Eszter, fordító: Szappanos Gábor, zeneszerző: Krisztik Csaba, videó: Talpas Pál, fény: Mervel Miklós, hang: Molnár Péter, asszisztens: Láng Zsuzsa, rendező: Kovács Lehel.  

Új bemutatóval jelentkezett a Nézőművészeti Kft. a Szkéné Színházban. Kovács Lehel rendező kiváló érzékkel adta vissza a társulatra legjobban jellemző élményt: egyszerre vicces és szomorú hangulatú előadás a Line Knutzon dán szerző drámájából készített Közeleg az idő.

Az előadás adatlapja a Szkéné Színház oldalán.

Nagyon sok olyan előadáson voltunk mostanában, amit fiatalok készítettek a fiatalok problémáiról. Hosszú idő óta azt éreztük, hogy a Közeleg az idő mindenféle erőltetettség nélkül szól az életközépi válságokról, középkorúaktól középkorúaknak. Mindig nehéz persze olyan konfliktusokba bevonódni, ami nem érint minket, így a fiatalok és azok a felnőttek, akik nem, vagy jól vészelték át a célnélküliségre való ráébredést, nehezebben kapcsolódhatnak a komédiához.  Az előadás és a darab is ügyesen játszik azzal a nézői elvárással, hogy akkor ha most házassági komédia lenne a stílus. Knutzon azonban olyan okos ütemben adagolja a stílustöréseket, stílusváltásokat, hogy nincs időnk és lehetőségünk beárazni az előadást, és egyetlen formát felfedezni, holott egészen a végéig lehet egy olyan érzésünk, hogy a darab semmiről se szól, miközben elképesztően szórakoztató. 

(fotó: Mészáros Csaba)

A jelenetburjánzást a csapat összetétele is aláhúzza. Nagyon jó látni a Nézőművészeti főkolomposait, Katona Lászlót és Kovács Krisztiánt, de közben kiválóan harmonizál a patchwork-dramaturgiával a többi szereplő megjelenése. Földeáki Nórát a Forte Társulatból jól ismerjük, és ettől egy jó adag fortés fanyar íz került a produkcióba. Nagy Dórát a Trojka Társulatban fedeztük fel, és jó látni egy ilyen erős női karakternek, úgy éreztük, hogy neki a társulatában a kiszolgáltatottabb női szerepek jutottak. Mi nem Scherer Péterrel, hanem Gazsó Györggyel láttuk az előadást, régen, amikor inkább kőszínházakba jártunk, többet láttuk őt, most jó volt ebben a független közegben figyelni az alakítását. Soltész Bözsét a Pesti Magyarban gyerekelőadáson láthattuk, itt végig tudtunk menni a karakterével, ami már csak azért is nagyon fontos, mert a darab az értelmezésünk szerint Rebeka elméjére lett kalibrálva. Öröm látni, ahogy Kovács Lehel szabadúszóként kibontakozik, ebben az esetben rendezőként. A sok helyről verbuvált alkotócsapat ellenére igazi nézőművészetis előadás lett a Közeleg az idő, éreztük azt a humorminőséget, ami az ő előadásaikra jellemző. 

(fotó: Mészáros Csaba)

Nagyon kellemetlen lenne, ha ez az előadás lenne az ezredik, amelyik arról szól, hogy úgy megy el mellettünk az élet, hogy nincs köztünk, barátok és családtagok között, valódi és mély emberi kapcsolat. Egyfelől persze ez igaz tud lenni. A férfiak menekülési útvonala a pecázás és a vadászat: csak otthon ne. Ezzel szemben a nők megoldási stratégiája otthon ülni mint a szobanövény vagy világot látni és az ezredik tök ugyanolyan nyugat európai várost meglátogatni. És bár ez a konfliktus sablonszerű, tényleg ott tombol a családi mindennapjainkban. A díszlet is (Zöldy Z. Gergely) jól jellemzi ezt az elburjánzó végtelen unalomsivatagot, amit ezeknek az embereknek a házassága jelent: kanapé, tévé, kötött cuccok (fonalgerilla: Párniczki Jutka). Másfelől a töredékes időkezelés, a hirtelen groteszkbe forduló események, és elsősorban a felejtés mint alapvető motívum azt súgja, hogy itt nem az unalom lesz az a konfliktus, amibe a karakterek bicskája beletörik.

(fotó: Mészáros Csaba)

Rebeka feltehetően Alzheimer-kóros vagy demenciában szenved, és az előadás nekünk arról szólt, hogyan próbálja összerakni az életét, élettörténetét ez a beteg asszony. Ez az emléktöredékekből kreált életvonal tele van zsúfolva a mind a szerző, mind a rendező vagy a csapat által beletett skandináv kulturális utalásokkal. A skandináv krimikből és filmekből ismert klisék és mémek csakúgy lehetnek valóságosak, mint Rebeka által kitalált vagy beépített sztorik. Az előadás vége tehát szomorú, miközben igazán sokat nevetünk, hasonlóképpen mint az egyik legviccesebb és egyben legszívhezszólóbb nézőművészetis produkció, az EztRád, esetén.

♥

Kedves Bözse, László, Krisztián, Nóra, Péter, György, Dóra, Gergely,  Jutka, Emese, Eszter, Gábor, Csaba, Pál, Miklós, Péter, Zsuzsa és Lehel, köszönjük ezt a szórakoztató és elgondolkodtató előadást!