Balássy Fanni: Bocs, hogy élek, RÉV Színház, MU Színház, 2025. március 8., 19:00

Játsszák: Horváth Dóra, Kiss Tünde, Tóvaj Ágnes, Szántó Dániel és Balla Richie, rendező: Balla Richie

Balássy Fanni Bocs, hogy élek című prózakötete 2023-ban jelent meg a Tilos az Á könyvek között Korbuly Ági rajzaival a Pagony Kiadónál. Beleolvasva a kötetbe, szinte kézen fekvő, hogy a kortárs ifjúsági irodalom iránt érdeklődő RÉV Színház rátalált erre a remek színházi alapanyagra. Balássy Fanni monológjainak ritmusa ismerős lehet Janikovszky Éva kamaszmonológjainak fejünkben visszhangzó mondataiból. A hangulat azonban XXI. századi, elveszettebb, karcosabb, szókimondóbb és idegenebb. A születéstől a halálig tartó utazás egy frusztrációtól frusztrációig tartó hullámvasút egy olyan groteszk vidámparkban, ahová senki sem váltott jegyet. Ennek az élménynek színpadi megvalósítása ez az előadás.

Balla Richie rendezése nem vesz el semmit a forrásmű egyenességéből, nem eufemizál és nem bagatellizál. Hisz azoknak – az első sorban – női tapasztalatoknak, amik a szövegben megfogalmazódnak, és amit a színésznők valószínűleg csak megerősíteni tudnak. A születés sem nem gyengéd, sem nem háborítatlan, az iskola álságos, a szakítás fáj, ha letapiznak a buszon, az undorító és szégyenteljes, a testképzavar üzembiztosan kódolva van az ellentmondó társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerben. A Bocs, hogy élek azoknak a csecsemőkortól felénk sugárzott társadalmi normáknak, családi és párkapcsolati nyomasztásoknak a katalógusa, amiket születésünk pillanatától sugároznak felénk. A nemi sztereotípiák miatt ezek még nyomasztóbban nehezednek a lányokra. A szerénység, a saját igények háttérbe szorítása, a szépség- és egészségfetisizmus, a társadalmilag elvárt korban és a megfelelő partnerrel kötött házasság és gyerekvállalás, az idősként láthatatlanná válás nyomatékosabb elvárások a nőkkel szemben. Mindemellett a legtöbb felmutatott szituáció könnyen átfordítható a fiúk tapasztalataira is. Az iskolai kokárdamizériából kibontakozó, hazafisághoz való viszonyt boncolgató monológ biztosan ismerős lesz mindenkinek, aki akár egy percet is eltöltött a közoktatásban. A kortárscsoport és a média által sugárzott ideális testképnek való megfelelésért vívott nyomasztó küzdelem is átélhető bármilyen nemű néző számára. A fiatal felnőttkori útkeresés, egzisztenciális krízis szintén univerzális. Az életesélyeket kipörgető manipulált szerencsekerék szereplői akár helyet is cserélhetnének.

Ez nem Csodaország és nem vagyok Alíz,​

nem kell, hogy bepalizz, vagy mással is talizz​

én a karizmoddal meg a karizmáddal​

úgy vagyok, mint bazári talizmánnal.

A teret pár szék és néhány jól kiválasztott kellék segítségével teremtik meg az alkotók. Láttatnak velünk szülőszobát, iskolai tornatermet, koncertet, nappalit, tv stúdiót. A zsúfolt buszoknak még a szagát is érezni véljük, a nyirkos eső mintha a mi nyakunkba is csorogna. Az élő zene még közelebb hozza hozzánk a karaktereket. Horváth Dóra párkapcsolati rapje és Tóvaj Ágnes Rammstein-szám előadása jól közvetíti a tagolt mondatokkal, higgadtan már nem közvetíthető indulatokat.

Kiss Tündének, Horváth Dórának és Tóvaj Ágnesnek is jut több remek monológ, és kórusként is meggyőzően működnek. Horváth Dóri bizonytalanabb, önmarcangolóbb, Tóvaj Ágnes dacosabb, agresszívebb és néhol melankolikusabb, Kiss Tünde filozofikusabb karakterei nagyon sok megküzdési stratégiát mutattak fel. Szántó Dániel rengeteg apró szerepben játszik a lányok keze alá, mindegyik precízen kidolgozott, sok, apró ötlettel egyénített. Tóvaj Ágnes és Kiss Tünde páros közérti jelenetében, ahol az utolsó sajtos kifliért folyik a generációk harca, nagyon jól működött a bábos megoldás. Akárcsak a buszos abúzus-történetben, ahol az előkerülő férfi nemi szerv bábos megjelenítései úgy tudták hozni az ilyen jelenetek gyomorforgató hatását, hogy sikeresen elkerültek minden obszcenitást.

Ahogy láthatjátok, a Bocs, hogy élek nem csak színházilag nagyon izgalmas élmény, de felvetett témáiban is sok gondolkodni és beszélgetni valót ad a nézőknek. Reméljük, minél több tizen-huszonéveshez eljut az előadás. Budapesten legközelebb ismét a MU Színházban lesz látható március 29-én.

♥

Kedves Dóra, Tünde, Ágnes, Dániel és Richie, köszönjük, hogy elhoztátok ezt az izgalmas előadást, várjuk a következő találkozást!