Nagy Orsolya – Kovács Domokos – Nagy Petra: fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya, ESZME - MU Színház, MU Színház, 2024. szeptember 14., 11:00

Játsszák: Kovács Domokos, Nagy Petra , látvány, báb: Lengyel Viola, Maróthy Anna Zorka, textilmunkák: Bárány Judit, zene: Bogárdi Aliz, Jankó Mátyás , koreográfus: Kovács Domokos, fénytervező: Váradi András, rendezőasszisztens: Szirtes Lili Lujza, dramaturg, rendező: Nagy Orsolya

„2023 nyarán – a világtörténelem során először – észlelték és dokumentálták, hogy egymásra talált egy fehér és egy fekete gólya az alsó-szászországi Lüderben. Bár a fehér és a fekete gólyák életmódja teljesen eltérő, ők mégis egymást választották – a különbözőségük ellenére, vagy éppen azért. Az egymáshoz való alkalmazkodás akkor sem könnyű, ha hasonlítunk egymásra. Ha meg nem, akkor pláne! De mindenképp törekednünk kell rá, hogy megértsük a másikat, mert ezáltal izgalmas, számunkra ismeretlen világokba nyerhetünk bepillantást.”

Az előadás eseményoldala.

A nem mindennapi hír, amely megihlette az alkotókat tényleg egy valódi természettudományi érdekesség és több magyar sajtóorgánum is beszámolt róla. A fizikai bábszínház nyelvére Nagy Orsolya fordította le a megható történetet, ebből született a MU Színház és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének közös előadása, és bízvást kijelenthetjük, hogy méltán került be a Staféta program által támogatott projektek közé.

Fotó: Szalontai Zoltán

Tegnap a Szkéné évadnyitó tanárműhelyén felmerült a kérdés, hogy a színháznak mennyire kell a közös ügyeinkről, közéleti kérdésekről szólnia. A megjelent pedagógusok válaszai erősen polarizálódtak. Volt, akikben nagyon erős volt az igény, hogy a színház olyan fórum legyen, ahol kimondásra és megvitatásra kerülnek a társadalmat érintő jelenségek, és volt, aki szerint az időtlen szépség és igazság utáni sóvárgást kell a színháznak kielégíteni. A fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya egy olyan előadás, mely egyszerre képes megfelelni mindkétféle nézői elvárásnak. A gólyacsalád története nagyon sok ponton kapcsolódik a mi világunkhoz, a látvány esztétikuma pedig az éteri magasságokba vágyókat szólítja meg. A bemutatón ugyan kevés gyerek volt, de őket figyelve az is bebizonyosodott, hogy a bábjáték megszólítja a megcélzott kisiskolás korosztályt, könnyedén értelmezték a fizikai bábszínház történetmesélő kódjait, értették és élvezték az előadás humorát.

Fotó: Szalontai Zoltán

Lengyel Viola és Maróthy Anna Zorka színpadképe rafináltan egyszerű. A nádast kialakító ágas-bogas elemek a közéjük és a játszókra feszített szalagokkal teremti meg a gólyák tágabb élőhelyét és rakosgatásukkal a fészeképítés folyamatát. A szalagok használata nem csak a környezet kialakításában játszik szerepet, de Kovács Domokos koreográfiájával a szemünk elé varázsolják a repülés és a násztánc képeit is. Bogárdi Aliz és Jankó Mátyás zenéje is támogatja az értelmezést, diszharmonikusabb dallamok harmonikusabbá válnak a pártalálás és a fészeképítési konfliktusok nyugvópontra jutásával. A felnőtt gólyákat fejbábok jelenítik meg, míg a kölyökgólya csak bábként jelenik meg, amit a játszók mozgatnak. És ez a mozgatás a kétféle szülői attitűd összecsiszolódását is szépen bemutatja. A gólyafióka növekedésével tágul a mese világa, találkozunk békával, izgulhatunk, hogy megmenekül-e a kölyökgólya a menyéttől, és tanúi lehetünk a már kamaszodó gólya küzdelmének a kortárscsoport kirekesztésével. Számunkra a legmeghatóbb a ennek a kirekesztés és zaklatás miatti szívfájdalomnak a bemutatása volt, és főleg a szülőpár tehetetlensége ebben a helyzetben.

Fotó: Szalontai Zoltán

Az előadás végtelenül gazdag azokban a részletekben, amelyekre akkor vágyunk, amikor egy állatmese világát szeretnénk elképzelni. Az eseményre menet az ember elképzeli, hogy mit vár a gólyáktól: egy lábon állást, kelepelést, kissé monomániás vagy merev magatartást (hiszen mindig ugyanoda érkeznek és monogámok), békák után kajtatást és így tovább. És idővel mindezek a fan service elemek rendre megjelennek a jelenetet körülölelő atmoszférát tekintve legkielégítőbb formájukban. Az asszociációs tér kibővül mágneses erővonalakkal, amelyeken a madarak közlekednek, vagy légi sztrádákkal, fekete és fehér gólya óvodákkal. A párkeresési jelenetben a felnőttek számára is nagyon sok easter egg van elrejtve, ami viccessé, jelentésessé teszi a különböző színű nagy gólyák egymásra találását (vagy éppen nem összeillését). A generációváltás után pedig egy valóban szívmelengető tinibarátság vagy tiniszerelem kibontakozásának lehetünk tanúi. A tarisznyás mesélők, félig már gólyák, félig regösök egészen tradicionálisan hozzák a gyerek és ifjúsági előadások bevezető és levezető perceit, mindezt persze egy szó elhangzása nélkül, mégis felmutatva, előrevetítve a gólyamese hangulati világát és jellegzetességeit. 

Fotó: Szalontai Zoltán

Nagy Petra és Kovács Domokos egymásra hangolt és egymást segítő játékát öröm nézni. Nagyon merész vállalás egy nonverbális fizikai bábszínházzal előrukkolni gyerekközönség számára. A történet egyszerűsége és érthetősége azonban követhetővé teszi számukra az eseményeket, a mozgások annyira kifejezőek, hogy számukra is könnyen olvasható az előadás. Lemondani a gyerekelőadásokra jellemző színkavalkádról és a gyerekek nyelvén megszólalni próbáló szövegről, számunkra igazi tiszteletről tesz tanúbizonyságot. A letisztult látvány, az előadás esztétikuma és az átélhető konfliktusok olyan előadással kínálják meg a kisiskolásokat és a felnőtt nézőket, ami egyszerre teljesíti be a kritika elején említett két elvárást: sok megbeszélni valót ad másságról, kirekesztésről, a gyereknevelés dilemmáiról, akár a szerelem természetéről is, miközben megismertet egy absztrakt színházi nyelvvel és felmutatja a mozgással és bábbal kifejezhető szépséget.

♥

Kedves Domokos, Petra, Viola, Anna, Judit, Aliz, Mátyás, András, Lili és Orsolya, nagyon köszönjük ezt a lebilincselő élményt és végtelenül cuki állatmesét!