Kár, hogy anyádat nem hoztuk el… - vásári bábrevü, Budapest Bábszínház, 2025. június 6., 19:00

Játsszák: Bartha Bendegúz, Krucsó Rita, Podlovics Laura, L. Nagy Attila, Tatai Zsolt, Spiegl Anna, zenészek: Böröcz Ákos, Deák-Volom Dávid, Curtenau Ion, koreográfus: Widder Kristóf, jelmez- és bábtervező: Juhos-Kiss Csenge, bábszínházi adaptáció: Hársing Hilda, dramaturg: Gimesi Dóra, zenei szerkesztő: Deák-Volom Dávid, díszlet- és bábtervező: Fülöpp Réka, fénytervező: Szondi György, rendezőasszisztens: Csonka Maresz, ügyelő: Darvalics Péter, rendező: Gardenö Klaudia

Vajdasági pajzán népmesékből, viccekből és népdalokból álló etűdfüzért rendezett Gardenö Klaudia a Budapest Bábszínház számára. Van szíves fogadtatás finom pálinkával, élőzene, szórakoztató látványelemek, valahogy mégsem áll össze az egész. Van két dramaturgiai végpont, születés és halál, de a kettő között nem épül ív, valamiféle eklektikus kavarodás a végeredmény. Hasonlóan éreztük magunkat Gardenö Klaudia egyik előző munkájánál, a Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatóival készített Nézzünk bizakodva a jövőbe! című, Örkény-egypercesekre komponált előadásánál is. Egyszerűen kifárad a szerkezet, rossz a dinamika, több helyen leül az előadás, nem kicsit. A műfajmegjelölés mindkét esetben árulkodó: vásári bábrevü és remény show. Mintha előre fölmentést adna magának az alkotó az egységes koncepció kidolgozása alól. Sok szerethető dolog van az előadásban, de ezek számunkra nem írták most felül azt, amit problémának láttunk.

Fotó: Piti Marcell

Nagyon tetszett az a technikai virtuozitás és változatosság, ami a vásári komédiázáshoz legjobban illő paravános, kesztyűbábos technika használatát jellemezte. Természetesen a palacsintasütő is előkerül a halállal való verekedés közben, hogy ne legyen hiányérzetünk. Az erdei állatokról szóló mese a kikapós rókalányról az egyik legszebben felépített jelenetsor. A tanácskozó állatok nagyon viccesek, a rókalány, Podlovics Laura, és állatvőlegényei, L. Nagy Attila, táncos, mozgásos duettjeit nagyon jó nézni. Widder Kristóf koreográfiái ízlésesek, finomak, túl sok is lenne a szöveg vulgaritása mellett, ha ezek is explicitek lennének. Lenyűgöző és igazán félelmetes a halott vőlegény meséje, ebben az epizódban is Podlovics Laura és L. Nagy Attila brillírozik. Az árnyjátékos megoldás tökéletesen illett a horrorisztikus, túlvilági történethez. Spiegl Anna harmonikával előadott balladisztikus dala Szabó Vilmáról, a gyerekgyilkos édesanyáról, hátborzongató, de nekünk hangulatilag nagyon kilóg a produkcióból, teljesen kizökkentünk, és ezen nem segített, hogy utána Bartha Bendegúz és a kecske (L. Nagy Attila) blődlizésével kellett volna visszatérnünk a vásári forgatagba.

 Fotó: Piti Marcell

Rendkívül kellemetlennek éreztük a Hogyan került az uborka Bácskába című jelenetet. A nőverés és a halott anyós holttestének ganéba temetése nekünk már sok. Nem ismerjük azt a mesei anyagot, amiből a válogatás született, de biztosan lehetett volna olyan szövegeket is találni, ahol a férfiak szexuális viselkedése kerül pellengérre. A poénok és arányaik a két nem között jól jellemzik a sztereotípiákat. Igen, megértettük, hogy minden nő kurva és a férfiaknak csak a szája jár. És azt is, hogy ez egy vicc, amin miért nem lehet nevetni. Nos, mert nem viccesek, viszont nagyon sértőek. Mindenesetre eléggé telítődtünk a végére azzal az üzenettel, hogy minden nő kurva. Az utolsó jelenetek már kaotikusak, kevésbé kidolgozottak voltak. A túl sok ötlet nem tett jót, a redundanciát gyomlálni kellett volna. Nagyon nem hiányoztak az aktuális kiszólások és a pc-t és a woke-ot kifigurázó monológ. Semmilyen szinten nem tudtuk illeszteni ehhez a folklorisztikus esztrádműsorhoz. Csodálatos volt az élő zene, kár, hogy a dalok nem szervesültek jobban az előadásba. Örülünk, hogy láthattuk a Juhos-Kiss Csenge és Fülöpp Réka által tervezett bábokat, jelmezeket és díszletet, ötletes, emlékezetes látványvilágú az előadás.

♥

Kedves Bendegúz, Rita, Laura, Attila, Zsolt, Anna, Ákos, Dávid, Ion, Kristóf, Juhos-Kiss Csenge, Hilda, Dóra, Réka, György, Maresz, Péter, Klaudia, jó volt látni titeket, úgyis csak a szépre fogunk emlékezni.