Gimesi Dóra: Hamupipőke, Budapest Bábszínház, 2024. szeptember 22., 10:30

Játsszák: Csarkó Bettina, Pallai Mara, Pájer Alma Virág, Podlovics Laura, L. Nagy Attila, Tatai Zsolt, Hannus Zoltán, Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin, Rusz Judit, író: Gimesi Dóra, zeneszerző: Pirisi László, díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor, árnytervező: Kuthy Ágnes, Michac Gábor, szcenika: Torma Gábor, fénytervező: Szondi György, koreográfus: Kovács Domokos, rendezőasszisztens: Csonka Maresz, rendező: Kuthy Ágnes

Még föl sem ocsúdtunk a Budapest Bábszínház elsői idei bemutatója, a Szomjas troll után, máris megérkezett az évad első nagyszínpadi produkciója, a Hamupipőke. Gimesi Dóra, a mese átírója, a viktoriánus korba helyezte a történetet, és ezzel a döntéssel az előadás minden eleme a helyére pattan. Az Óperenciás-tengeren túlról az Óperencián innenre, egy európai, se nem kicsi se nem nagy kikötővárosba helyeződik a történet, az idő a mesék elmosódott, feudális berendezkedése helyett, határozottan a XIX. század, a tudomány és a technika vívmányainak százada. A választott bábtechnika, az árnyjáték és az árnyékszínház is illeszkedik a korszakról alkotott elképzeléseinkbe. Egy igazi steampunk Hamupipőke-történetet kapunk tehát, a gőzkorszak minden csodájával.

A mesélő egyik ihletforrása a modernizált, progresszív Disney-hercegnők lehettek. Akár tudomásul vesszük, akár nem, az óvodás és kisiskolás korosztály számára már évtizedek óta a Disney-stúdió rajzfilmjei közvetítik közös mesekincsünket, legyen szó a Grimm-testvérek és Charles Perrault történeteiről, Andersen meséiről, az Ezeregy éjszaka világáról, vagy akár kínai történetekről. Ezt a hatást mi az előadás zenei világában (zeneszerző: Pirisi László) és Hamupipőke karakterének kialakításában értük tetten. A betétdalok elhelyezése, hangzásvilága és dramaturgiai funkciója nagyon erősen felidézte bennünk ezeket az animációs filmeket. Hamupipőke karaktere is modernizálásra szorult. Ő az egyik legpasszívabb mesehősnő, a szubmisszív viselkedés bajnoka. Hitelesen képviselhető-e egy ilyen nőkép a színpadon 2024-ben? Ha csak az alkotók névsorára vetünk egy pillantást, rögtön láthatjuk, hogy ez a nőkép mára szerencsére már teljesen elavult. Átélhető maradt ezzel szemben a testvérféltékenység, az ambiciózus anya figurája, aki lányaiban akarja valóra váltani álmait, lányai sikerein keresztül emelné saját társadalmi helyzetét. Hamupipőke apja halála utáni száműzése a tűzhely mellé itt nem öncélú gonoszság, annak következménye, hogy a lány nem tudja és nem akarja elfogadni a viktoriánus erkölcs szerint ráosztott szerepet. Nem csak olvasni, művelődni nem átall, de, micsoda skandalum, történeteket ír, nem vőlegényről, hanem kalandos utazásokról ábrándozik naphosszat. Ezért is telitalálat a vele szembeni agressziót az általa írt könyv laponkénti megcsonkításával ábrázolni.

Fotó: Piti Marcell

Természetesen a látványvilág ismét lenyűgöző. Úgy látszik, mostanában a gyerek- és ifjúsági előadások divatszíne a fekete és a fehér. Ezt láttuk már a Krabatban is, ez köszönt vissza Nagy Orsolya fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya című fizikai bábszínházi előadásában is, melynek egyik szereplője és mozgásainak megalkotója Kovács Domokos, a Hamupipőke koreográfusa. A szabadságot, a vágyakat, az önazonosságot jelentő fehért rendre megrendszabályozza, gúzsba köti a fekete. Legyen ez a lányokra erőltetett fűző és abroncs vagy a királyfinak kínált korona és palást (díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor). A kinamatográf, a camera obscura, a hatalmas vitorlások és gőzösök korához mi illene jobban mint a fénnyel varázsoló árnyjáték? Nem véletlen, hogy a Hannus Zoltán hajóskapitány apa által emlegetett utazások között többször is elhangzik Jáva szigete, mint úticél. Jáva ugyanis a tradicionális indonéz árnyjáték egyik bölcsője. A (szerintünk) Holland Keleti Indiai Társaság megbízásából hajózó apa akár mesélhetett is Hamupipőkének erről. Egészen zseniális a második felvonás színház a színházban jelenete. A bálon a herceg Hamupipőke segítségével bemutat egy fordulatos árnyjátékot, a színpadi játék megfordul, az eddig a háttérben mozgó árnyjátékosok – Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin, Rusz Judit – főszereplővé lépnek elő. Az árnyakat Kuthy Ágnes és Michac Gábor tervezte, a mindig hangsúlyosan jelenlévő, de most a siker kulcsát jelentő fényezés Szondi György munkája.

Fotó: Piti Marcell

Az előtérben várakozva azon gondolkodtunk el, hogy vajon hogyan fogja megszólítani ez a lánymese azokat a kisfiúkat, akik ott várakoznak, szaladgálnak, és a bábszínház következő nézőgenerációját fogják adni. Természetesen mosolyogva vártuk az általunk jól ismert művészek megoldásait, és pontosan tudtuk, hogy ez nem egy sztereotipikus Hamupipőke lesz. Gimesi Dóra döntése, hogy a romantika, E.T. A. Hofmann, Mary Shelley vagy Büchner stílusába ágyazta bele a történetszövést a fiú-lány problematikára is megoldást adott. Egy sajátos Leonce és Léna történetet látunk itt. A királyfi nem akar uralkodni, a felfedezés, tudományos kísérletezés, a természettudomány és a technika csodái vonzzák, a lány nem akar királylány lenni, úri kisasszony se, hanem felfedező, utazó, trópusi kalandok elmesélője és átélője szándékozik lenni. L. Nagy Attila koronahercegének és  Tatai Zsolt udvarmesterének komikus, de közben szeretetteljes párosa hozza azt az fanyar társadalomkritikát, ami eltörli a klasszikus vagy éppen korai disneyánus Hamupipőke félelmetesen nyomasztó férfi-nő képét. A pillanat vagy ha tetszik crush, amit Leopold (Tatai Zsolt) vizionál a királyfi számára többször is jelentkezik és ez nem csak a fiatal párt ragadja magával, hanem a nézőket is rabul ejti. 

Az előadás technikai és dramaturgiai csúcspontja is a bálon előadott árny- illetve árnyék játék, amelynek kivitelezése összekovácsolja a fiatalokat. Amit az expozícióban történetmesélésnek láttunk és amit árnytechnikával valósítottak meg az alkotók, most a kifordított színpadon látunk. A steampunk stílusához hűen fénnyel, optikával, mechanikus eszközökkel, tükrökkel kápráztatnak el minket a romantika korának fiataljai, illetve a hadrenbe állt bábszínészek, akiknek a tevékenységét most premier plánban láthatjuk. 

Ha mindez nem lenne elég, akkor még mindig ott van a mozgás kifejező, elgondolkodtató, lebilincselő eszköze. Kovács Domokos olyan pukkedlit talált ki a lányoknak, ami felejthetetlen, és egészen biztosan ezt gyakorolták hazafelé az előadás látványát élvező gyerekek. A non-verbális, mozgáskommunikáció harmonikusan illeszkedik bele a szöveges részekbe, időnként a fizikai színház érzetét keltve. 

A meséből Gimesi Dóra minden csodás elemet kivett, nincs is rájuk szükség, ez már a ráció kora. Sem segítő állatokra, sem tündérkeresztanyára, sem az édesanya sírján növő fácskára nincs szüksége Hamupipőkének, hogy eljusson a bálba. Sejtésünk szerint hagyta a kiöntött lencsét, ahol volt, keresett a házban egy báli ruhát és elment a hercegi kastélyba. A bálból sem szófogadó jó kislányként menekült, nehogy visszaváltozzon, saját döntése a távozás. Az önérvényesítés jobban is illik ehhez a Hamupipőkéhez, mint a csodavárás. A meséből ismerős bosszújelenetek is hiányoznak, épp elég büntetés a mostohának és lányainak, hogy nem érték el céljukat, jelentéktelenségbe süllyednek.

Fotó: Piti Marcell

Szeretjük, hogy a Budapest Bábszínházban nincsenek berögzült szerepkörök, mindenki lehetőséget kap, hogy egy-egy előadásban kicsillogjon. Most a lehetőség Csarkó Bettináé és L. Nagy Attiláé volt, de Gimesi Dóra az epizódszereplőket is parádésra írta. Pallai Mara félelmetesen doktriner mostohaanya, Podlovics Laura felfoghatatlanul ostoba Emília, Pájer Alma Virág Amáliájának gonoszságától és mindenkin átgázoló önzésétől kirázott minket a hideg. A legjobb zene is a mostohatriónak jutott, és Pallai Mara külön is kapott egy csodás számot. Tatai Zsolt , mint bölcsen terelgető apapótlék Leopold humora parádés jeleneteket kapott a második felvonásban. Hannus Zoltán és Csarkó Bettina apa-lány kettőse, bár rövid, annyira szépen felépített, hogy az apa elvesztése az előadás további részében is fájó hiányt okoz. Kuthy Ágnes remek rendezési és értelmezési ötletei és a produkción dolgozó csapat munkájának összefogása egy rendkívül látványos, izgalmas, többször nézős előadást eredményezett.

♥

Kedves Bettina, Mara, Alma, Laura, Attila, Zsolt, Zoltán, Eszter, Ibolya, Borbála, István, Katalin, Judit, Dóra, László, Gábor, Gábor, György, Domokos, Maresz és Ágnes, nagyon köszönjük ezt az előadást, ismét elvarázsoltatok!