Otfried Preußler: Krabat a fekete malomban, Budapest Bábszínház, 2024. március 2., 18:00

Játsszák: Bartha Bendegúz, Podlovics Laura, Hannus Zoltán, Szolár Tibor, Barna Zsombor, Ács Norbert, Márkus Sándor, L. Nagy Attila, Teszárek Csaba, Zöldi Ákos e.h., Simon András e.h., fordította: Farkas Tünde, színpadi adaptáció, dramaturg: Kali Ágnes, dramaturg konzulens: Gimesi Dóra, zeneszerző: Urbán Kristóf, díszlet- és bábtervező: Fekete Anna, jelmez- és bábtervező: Kálmán Eszter, mozgóképtervező: Varga Vince, fénytervező: Szondi György, ügyelő: Szrenkó Tamás, súgó: Havasi Zsuzsanna, rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna, rendező: Hegymegi Máté

Úgy tűnik, nem csalt a jósgömbünk, amikor a Dekameron 2023 kapcsán azt prognosztizáltuk, hogy a Budapest Bábszínháznak sikerül az áttörés, mind a színház előadásait, mind a bábműfajt sikerül egyenjogúsítaniuk a magyar színházi életben. A Krabat a fekete malomban premierje szemmel láthatóan kiemelkedő színházi eseménnyé vált az évadban, a színházi közeg minden tájáról érkező ismerősökkel találkozhattunk. Színészek, rendezők, dramaturgok, kritikusok és szfe-s egyetemi hallgatók tucatjai gondolták, hogy március 2-án a Budapest Bábszínházban a helyük. Ez annál is nagyobb szó, mert az utóbbi hetekben nagyon feltorlódtak a bemutatók, rengeteg új produkció vár megnézésre, hatalmas a verseny a figyelemért ezen a kora tavaszon.

Otfried Preußler 1971-es dark fantasy regénye a harmincéves háború idején játszódik, és német nyelvterületen kultikus ifjúsági olvasmánynak számít. Kali Ágnes dramaturgnak egy olyan művet kellett színpadi szöveggé formálnia, amiben a valóság és az álmok, víziók folyamatosan átúsznak egymásba. A regényben hangsúlyosabb, a harmincéves háború poklára és a korabeli államgépezet működésére vonatkozó jelenetek lenyesődtek, marad az időtlen mese a pokoli malomról, egy olyan szabadulástörténet, ami a barátság és a szerelem erejét mutatja fel, legyőzve a tanult tehetetlenséget, a hatalom kísértését és a félelmet. Minden érdeme mellett azonban ez az átirat is, a ma divatos hibával küzd: a narráció erőltetésével. Miért kell eljátszható, átélhető, drámai részeket epikussá tenni? Fájdalmas például az utolsó, csúcsponti jelenetben, hogy megrendülésünk, meglepődésünk cselekmény helyett szóban valósul meg. Kántorkának (Podlovics Laura), Krabat (Bartha Bendegúz) szerelmének ki kell állnia egy, a népmesékből jól ismert kiválasztási próbát, hogy megszabadíthassa szerelmét, és elpusztítsa a fekete malmot. Remekül eljátszható, katartikus hatást kiváltó zárlat lehetne. A színpadi játékban azonban erre csak jelzést kapunk, miközben narrációban mesélődnek el a szereplők érzései és a próba végkimenetele. Már egy korábbi Hegymegi-rendezésben, a Merlin, avagy a puszta országban sem értettük, miért jó ez: valaki most már megvilágosíthatná az elménket ebben a kérdésben!

Fotó: Piti Marcell

Az anyag valóban bábszínházi megvalósítás után kiállt. A látvány minden eleme lenyűgöző, Fekete Anna, Kálmán Eszter, Varga Vince, Szondi György és Hegymegi Máté egészen egyedi, szuggesztív látványvilágot teremtettek. Hegymegi Máté rendezéseiben mindig egy központi elem köré szerveződik mind a látvány, mind a szimbólumrendszer. Ebben az alkotásban ez az elem a szél. A több, mint húsz ipari ventilátor nem csak a malom képzetét kelti fel bennünk, de a malmot működtető Mester hatalmát is ennek az elemnek az uralása adja. A fekete-fehér, fémes, indusztriális környezetbe az élet vörösét keverve jól értelmezhető, egységes szimbolikájú alkotás jött létre. Ez az egységesség teremt keretet annak, hogy az igen változatos technikák jól érvényesüljenek, de az előadás mégis egynemű maradjon. A maszkos játék, a videoinstalláció (Varga Vince), az óriásbábok, a fizikai színházi mozgásos szekvenciák, de még a kesztyű- (itt zokni) bábos megoldások is mind a koncepciót szolgálják. Nehéz egyetlen elemet kiemelni a sok remek megoldás közül, de talán a varázstudó molnárlegény, Pumphutt (Ács Norbert), és a Mester (Hannus Zoltán) csatája volt ránk a legnagyobb hatással. De bármelyik átváltozást, álmot vagy víziót említhetnénk.

Fotó: Piti Marcell

Hannus Zoltán a Mester szerepében hatalmas alakítást nyújt. Kegyetlensége és hatalma a molnárlegények felett félelmetesen diabolikus figurává teszik. Ez árnyalódik a Teszárek Csaba alakította, még nála is hátborzongatóbb révésszel és a Pumphuttal való interakciók során, amikor is kiderül, hogy a Mester valójában a pokoli hierarchia nem túl magas fokán kiskirálykodik, bármilyen félelmetes is, legyőzhető. A Mester magánya, fájdalma egyetlen barátja megölése miatt, szabadulás iránti vágya a pokoli malom fogságából sebezhetővé teszik. Bartha Bendegúz Krabatjának pedig elhisszük, hogy erkölcsi iránytűje, bizalma a barátaiban és szerelme Kántorka iránt elegendő lesz a szabaduláshoz. A molnárlegények közül Tondát (Ács Norbert) és Jurot (Szolár Tibor) sikerült egyéníteni. Ács Norbert és Szolár Tibor Krabat két mentorának szerepében arcot, egyéniséget kap. Tonda, mint az idősebb fiúk a népmesében, elbukik azon a küldetésen, amit végül Krabatnak sikerül teljesítenie. A magát együgyűnek tettető, valójában bölcs Juro hatékony segítőnek bizonyul. Krabat azért tud hőssé válni, mert mer szeretni és bízni idősebb társaiban, ez a képessége emeli a többiek fölé, és az, hogy a szerelméért és a szabadságért ellen tud állni a mágia és a hatalom kísértésének. Így lesz az előadás a barátság apoteózisa, egy olyan megküzdési stratégiát mutat föl a megcélzott korosztálynak, amit magukkal vihetnek. És mi más is lehetne a mese célja, mint felmutatni, hogy van esély a gonosz feletti győzelemre, bármilyen alakban is jelenjen meg az életünkben, de ehhez társakra, kapcsolódásra van szükség. Barna Zsombor Merten szerepében kap pár fontos jelenetet, számunkra az ő öngyilkossági kísérlete volt a legmegrázóbb momentum, de menekülési kísérlete és ennek kudarca számunkra kicsit több kibontást igényelt volna. L. Nagy Attila, mint Mihály és Márkus Sándor, mint az intrikus Lisko, még ennyi teret sem kap. Öröm volt látni az SZFE harmadéves bábosztályának hallgatóit, Zöldi Ákost és Simon Andrást, remekül belesimultak a produkcióba, legutóbb az osztály Chicago című előadásában láttuk őket az Ódry Színpadon, jó, hogy a Budapest Bábszínház nagyszínpadán is kipróbálhatták magukat. Podlovics Laura Kántorkaként hozta azt a női energiát, ami nélküle fájóan hiányzott volna az előadásból. Rókaként és lányként is az éteri szépséget, tisztaságot hozta be, egy kicsit mindig fellélegeztünk, amikor megjelent. Egyszerre törékeny és sziklaszilárd, hangja, mozgása, jelenléte mindig hangsúlyos és reménykeltő.

Fotó: Piti Marcell

A Budapest Bábszínház helyében elgondolkodnánk a korhatár feljebb vitelén. Egyfelől túl hosszú az előadás a 12 éves korosztálynak, három órát egy szünettel nem biztos, hogy jól viselnek, főleg úgy, hogy az első rész közepétől kicsit leül az előadás, mi is nagyon vártuk már a szünetet. Érzünk egy kis ritmushibát az előadásban. Másfelől az egyik legerősebb jelenet, a nyílt színi önakasztás nem feltétlenül való ennek a korosztálynak, kihagyni viszont vétek lenne. Azt is gondoljuk, hogy a kiskamaszoknak kevés a feszültségoldó humor az előadásban. Teszárek Csaba három kisebb karaktere, a kereskedő, a nemes úr és a káplár némi felszabadulást hoz ugyan a szorongató atmoszférába, de ezt kevésnek érezzük kiskamaszok számára. Minden fenntartásunk mellett érdekes és megnézendő előadásnak tartjuk a Krabat a fekete malombant, ha valami különlegesre vágytok, mindenképpen nézzétek meg!

♥

Kedves Bendegúz, Laura, Zoltán, Tibor, Zsombor, Norbert, Sándor, Attila, Csaba, Ákos, András Tünde, Ágnes, Dóra, Kristóf, Anna, Eszter, Vince, György, Tamás, Zsuzsanna, Regina Anna és Máté, köszönjük ezt az elképesztő látványvilágú előadást, jó volt látni titeket!