Znajkay Zsófia: Péntek úr csodálatos barátai, Budapest Bábszínház, 2023. október 7., 15:00

Játsszák: Tatai Zsolt, Spiegl Anna, L. Nagy Attila, Kovács Judit, Kemény István, Pethő Gergő, Karádi Borbála, Rusz Judit, Barna Zsombor, író: Znajkay Zsófia, dramaturg: Gimesi Dóra, zeneszerző: Pirisi Sándor, báb- és jelmeztervező: Barta Borbála, díszlettervező: Bobor Ági, terepasztalterv: Bobor Ági és Varga Vince, terepasztal kivitelezés: a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének harmadéves hallgatói, mozgóképtervező: Varga Vince, fénytervező: Szondi György, rendezőasszisztens: Bánky Eszter, ügyelő: Szrenkó Tamás, súgó: Havasi Zsuzsanna, rendező: Varsányi Péter.

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház oldalán.

Már akkor elkezdtünk várakozni a Péntek úr csodálatos barátaira, amikor Ellinger Edina bejelentette az évadot. A Znajkay Zsófia – Varsányi Péter – Gimesi Dóra triumvirátus közös munkájának ígérete csupa jót sejtetett, és akkor még nem is tudtuk hogy Barta Borbála jelmez- és bábtervezőt és Bobor Ági díszlettervezőt is bele kéne vennünk a sorba. Majd szeptember végétől kezdtek föl-föltűnni az előadás karaktereit bemutató kis videók a Bábszínház oldalán, végül az október 5-én rendezett évadnyitó tanárműhelyen a Mozgató csapata sokat elárult a készülő előadásról és a hozzá csatlakozó oktatási segédanyagról. A példás bemutató-előkészítésnek köszönhetően ráhangolódva, mégis mit sem sejtve érkeztünk a Budapest Bábszínház első bemutatójára. Figyeljünk rá, és vegyük komolyan a Bábszínház életkor-besorolását az egyes előadások kapcsán, a Péntek úr 5 éves kortól ajánlott, és ez már egy tesztközönséggel kipróbált finomhangolás eredménye! Viszont már itt, az írás elején felhívnánk a figyelmet arra, hogy felső korhatár nincs megadva, gyerekkel vagy gyerek nélkül az emberi kor végső határáig nyomatékosan ajánljuk az előadás megtekintését mindenkinek! És valóban felnőtt idős párokat is láttunk, akik megnézték az előadást.

Znajkay Zsófia, a mi tapasztalataink szerint, két dolgot egészen biztosan nagyon tud. Az egyik a gyerekek nézőpontjából való hiteles megszólalás. Lélektanilag és nyelvileg is olyan pontosan ragadja meg a gyerekek agyának működését, mintha tényleg lenne egy olyan álomkivetítője, amivel az előadásban találkozunk. Rácsodálkoztunk már erre a képességére a két MU Színházban látott TÁP Színházas előadásán, Az ölében én-en és az A címűn is. A másik szuperképességének mivolta csak most, a harmadik alkotását megtekintve állt össze bennünk. Znajkay Zsófia drámái a rendezőt és a látványtervezőt olyan kreativitásra késztetik, hogy addig ne nyugodjanak, míg meg nem találják azt a képi világot, ami leképezi a drámákban megjelenített agyi folyamatokat. Ebből a szempontból is tökéletes választás a Budapest Bábszínház, ahol minden előadás esetében olyan összművészeti megvalósításban gondolkodnak együtt az alkotók, amik a legjobban szolgálják a kiválasztott szöveget. Varsányi Pétert a Trafóban fedeztük fel, ahol a Népmesebeavató.333 megnézése után egyértelmű lett, hogy keresni fogjuk a munkáit. Bobor Ági díszlettervezővel és Barta Borbála jelmez- és bábtervezővel olyan látványvilágot alakítottak ki, ami segíti a gyerekeket az értelmezésben, megteremti, főleg színvilágával és lekerekített formáival, a gyerekszoba biztonságos közegét, ahol a rémálmok is megjelenhetnek, anélkül hogy túl nagy szorongást keltenének a nézőkben. 

Fotó: Piti Marcell

Háromosztatú térben játszódik a történet. Középen a főhős, az óvodás Zokcsi (Spiegl Anna), otthona, ahol szüleivel, Kivann-nal (Kovács Judit) és Holvann-nal (Kemény István) él, a realitás szintje. Alatta a tévéstúdió, ahol Zokcsi kedvenc műsora, a Péntek úr csodálatos barátai felvétele zajlik, fönt, a vetítővásznon, a képzelet és az álom világa jelenik meg, és innen érkezik a transzcendencia is, Snüpe Goldstern, a kívánságteljesítő hullócsillag (Pethő Gergő) képében. Ennek a sorvezetőnek köszönhetően a körülöttünk ülő gyerekeknek egy pillanatra sem okozott gondot, hogy kövessék a történetet, a szintek közötti mozgás nem zavart, hanem kellemes vagy borzongató meglepetést keltett bennük. Mert a vágyálmok és rémálmok bizony nem maradnak jól nevelten a helyükön, beszüremkednek a valóságba, és hol kalamajkát okoznak, hol segítenek megérteni és megoldani Zokcsi problémáit. A gyerekeknek szóló tv-műsor, a muppet bábok és a gyermeki elme látványba fordítása több, tévés és filmélményre asszociáltatott minket. Az Amerikában 1969 óta futó Szezám utcából ismert bábfajták és pedagógiai attitűd köszön ránk a képi világból és Péntek úr (Tatai Zsolt) alakjából, az elme működésének vizualizálása miatt egy 2015-ös animációs film, az Agymanók (rendezte: Pete Docter) motoszkált a fejünkben.

Fotó: Piti Marcell

Az előadás sikere vitathatatlanul Tatai Zsolt játékán múlik. Péntek úr egy fantasztikus pedagógus, aki Mikkamakkaként gyűjti össze furcsábbnál furcsább barátait. Folyamatos interakcióban van a nézőtérrel, és neki kell közvetítenie azokat a nagyon fontos tanulságokat, amiket a közönség is hazavisz majd magával. Egyetlen fals hang, egyetlen nem egyenrangú félként kommunikált gesztus menthetetlenül didaktikussá tenné az előadást. De ez nem történhet meg, Tatai Zsolt nem játssza, hanem éli a szerepet, kíváncsi és nyitott játszótársaira és a közönség rezdüléseire. Hatalmas segítséget is kap azzal, hogy a kulcsmondatok kibontása rendre dalban hangzik el (zeneszerző: Pirisi László), így a zene és tánc játékossága, a dalszövegek kedvesen furcsa képzettársításai elvesznek minden szentenciaszerűséget. Azok, a humanista pedagógiából ismert gondolatok, amiket át akar nekünk adni, teszik minden korosztály számára fontossá ezt az előadást. A gyerekek számára szorongásoldó, stresszmentesítő, önbizalomnövelő szeretetcsomag a produkció, miközben észrevétlenül növeli az empátiás készséget, gyakoroltatja a nézőpontváltásokat, amik nem csak a mindennapi élet szempontjából kulcskompetenciák, de nélkülük nincs műélvezet sem. A színház, meglátásunk szerint, megint egy lépéssel mindenki más előtt jár. A gyerekeknek, fiataloknak előadásokat készítő alkotók pontosan érzékelik, hogy a gyerekek nagyon rossz mentális állapotban vannak, a fiatalok segítségre szorulnak. Ezért az utóbbi időben látott számos nekik szóló előadásban fölfedeztük, hogy külön hangsúlyt fektetnek az alkotók a relaxáló, stresszoldó elemekre. A Péntek úr csodálatos barátait is ilyen előadásnak látjuk.

A felnőttek számára már kicsit erősebb az üzenet. Miközben Péntek úr megértően viszonyul a szülőkhöz, akik fáradtságból, félelemből, fölkészületlenségből nem képesek annyi figyelmet és szeretetet adni óvodás gyereküknek, amit az igényelne, egyértelműen megfogalmazza, hogy a felelősség az övék. A gyereknek születési jogon jár a figyelem és a szeretet. Az is látszik, hogy a család működésének kis átalakításával a problémák orvosolhatóak lennének. Ha Holvann apa legyőzné félelmeit, és a családi élet szabotálása helyett részt venne a mindennapokban, akkor ő is megtapasztalhatná a szülői kompetencia érzését. Ráadásul ebben az esetben Kivann anya sem lenne ki az alváshiánytól, és attól, hogy a család minden ügyes-bajos gondját neki kell megoldania.

Fotó: Piti Marcell

Azt már eddig is tudtuk, hogy a Bábszínház nem hagyja kihasználatlanul egyetlen társulati tagjának bábszínészi képességein túli tudásának egyetlen morzsáját sem. Ennek egyik legszebb példája az Az utolsó bárány című előadás zenei világa. Ebben a produkcióban nem is lehetett volna másra osztani Mr. Izé, a rémálom, szerepét, mint L. Nagy Attilára. A mozgásokra épülő figura, akinek egyszerre kell félelmetesnek és rendkívül irritálónak lennie, miközben fokozatosan megmutatja sérülékenységét is, hogy az előadás végére ő is egy szerethető karakterré váljon, egyszerűen rá van kitalálva. Igen szép és hasznos gondolat, hogy a rémálmaink is segíthetnek nekünk, ha szembenézünk velük megmutathatják, mi hiányzik az életünkből, mire van valójában szükségünk.

Az előadás hatása nem csak ránk, de nézőtársainkra is elementáris volt. A gyerekek tapsrendnél kifejezett lelkesedése a Budapest Bábszínház előadásain nem újdonság, de hogy az őket kísérő szülők és nagyszülők kirúgják a ház oldalát, ilyet még soha, egyetlen gyerekelőadásnál sem tapasztaltunk. A ruhatár felé menet sokszor megütötte a fülünket, hogy egy-egy szülő hangosan és önfeledten fütyörészte az előadás melódiáját.

♥

Kedves Zsolt, Anna, Attila, Judit, István, Gergő, Borbála, Judit, Zsombor, Zsófia, Dóra, Sándor, Borbála, Ági, Vince, MOME-s hallgatók, György, Eszter, Tamás, Zsuzsanna és Péter, köszönjük ezt a meghatározó előadást, nagyon várjuk a többi bemutatótokat!