Podlovics Laura - Gajda Anna: Nem félünk a sötétben, Budapest Bábszínház, 2023. október 28., 19:00

Játsszák: Erdős Lili e. h., Bartha Bendegúz, Pájer Alma Virág, Csarkó Bettina, Márkus Sándor, Szolár Tibor, írta: Podlovics Laura, Gajda Anna, mentor, dramaturg: Pass Andrea, látványtervező: Virág Vivien, árnyjáték-konzulens: Lázár Helga, animáció: Illés Haibo, Tóbiás Tamara, koreográfus: Kondákor Ajsa Panka e. h., zeneszerző: Kun Bálint, fénytervező: Szondi György, súgó, ügyelő: Aradi Regina Anna, rendezőasszisztens: Csonka Maresz, rendező: Podlovics Laura

Podlovics Laura első rendezése, amit társszerzőként is jegyez Gajda Annával, igazi coming of age történet. Életképek egy kamaszkorról. Különösebben mélyre menő traumák nélkül, olyan problémákat színre víve, amelyek bármelyik tizenévest foglalkoztathatnak. Éppen ezért találhatja meg a megcélzott középiskolás korosztályt. A bemutatón részt vevő felnőtt közönség megkönnyebbülten integethetett vissza saját sikeresen túlélt kamaszkorának vagy ráláthatott saját kamaszgyerekeivel töltött vagy töltendő éveire. Az előadás végi vastaps igazolta, hogy a vállalkozás sikeres volt, a közönség tudott menni az előadással. Ez nem kis részben a kiváló szereposztás érdeme is. Erdős Lili, az SZFE végzős hallgatója, tökéletes választás volt a főszerepre, remekül működött a társulat tagjaival, teljesen köré lehetett építeni az előadást, míg a hazai színészek felszabadultan mókázhattak. Mivel a produkció a Kísérleti Stúdióban jött létre a Bábszínház színészeinek is tartogatott kihívást az egészen minimális bábhasználattal, cserébe árnyjátékkal és maszkos játékkal megvalósított előadás.

A főhős, a 16 éves Aida (Erdős Lili) legfőbb problémája a magány. Nem tud kapcsolódni a kortársaihoz, nem tud kapcsolódni a családjához, az iskola és benne a tanárok (Márkus Sándor, Szolár Tibor) világa akár egy másik bolygón is lehetne. Ennek leképeződése, hogy Erdős Lilin kívül mindenki karikatúraszerű maszkban játssza végig az előadást. Aida egyedül egy énekeshez, a sapkás sráchoz (Bartha Bendegúz) tud kapcsolódni, aki viszont sajnálatos módon halott, egy autóbaleset áldozata lett. Az árnyként létező sapkás srác Aida fantáziájában egyre nagyobb szerepet játszik, árnyalakból testet ölt, és ahogy erősödik, egyre inkább szívja ki az életet Aidából. Legkisebb gyerekként létezni egy olyan családban, ahol a szülők útjai már elváltak egymástól, és Apa (Márkus Sándor) és Anya (Pájer Alma Virág) is éppen egy új életszakasz nehézségeivel küzd, nem könnyű, ám tipikus felállás. Létezni egy teljesen élhetetlen iskolarendszerben, ami nem csak a diákok érdeklődését ignorálja, de legelemibb fiziológiai szükségleteit sem veszi figyelembe – gondoljunk csak a középiskolásokat jellemző krónikus alváshiányra és élettani lustaságra – ami már a tudományos ismeretterjesztés szintjén is egyre inkább közhely, a pedagógiai gyakorlatba még sem tud beépülni, szintén mindennapos tapasztalata a tizenéveseknek. A barátság és a szerelem nyűgei pedig evidensen olyan témák, amik minden kamaszban felvetnek kérdéseket.

Csarkó Bettina, Szolár Tibor, Erdős Lili e.h., Márkus Sándor, Pájer Alma Virág

Fotó: Kovács Milán

Aida filmrendezőnek készül, első filmjére kapott kritikája – nagyon erős atmoszférateremtés, de kevésbé erős narratíva – az előadás jellemzéseként is megállja a helyét. Nincsenek nagy konfliktusok, hangulatképeket kapunk rengeteg nyitott kérdéssel, amik egyfelől nagyon jót tesznek az előadás utáni beszélgetéseknek, másfelől kapaszkodó keresés közben sok másik műre asszociálhatunk. Nekünk ez a történet egy, a Budapest Bábszínházban is látott, Weöres Sándor mű, a Holdbeli csónakos alapproblémáját hívta elő. Az elérhetetlen, ezért biztonságos szerelem, a halállal való kacérkodás köti össze számunkra ezt a két előadást. A zseblámpásnak beszámolva élményeinkről, egy hasonló tematikájú anime, a Koe no kathaci (A Silent Voice) megnézésére szóló ajánlatot kaptunk, ami meglepően hasonló formai eszközöket is bevet az elszigeteltség, a társas magány érzékeltetésére. Az is kiderült ebből a beszélgetésből számunkra, hogy valószínűleg a középiskolás célközönség valóban rezonálni fog a produkcióra.

Koe no kathaci, 2016, rendezte: Naoko Yamada

Nem csak a színészek dolgoztak Podlovics Laura és Erdős Lili keze alá, hanem a látványtervező, Virág Vivien és a zeneszerző Kun Bálint valamint az animációt készítő Illés Haibo és Tóbiás Tamara is. A háromszintes, jól bejátszható tér, a variábilis, tologatható díszletelemek, a bizarr, rendkívül kifejező maszkok, a jól táncolható, dinamikus zene is fontos szerepet játszik az előadás hangulatának megteremtésében. A legkifejezőbbnek az árnyjáték szekvenciákat (Lázár Helga) éreztük, Bartha Bendegúz és Erdős Lili közös jelenetei egyszerre voltak meghatóak és félelmetesek. A háttérben pedig egy rendhagyó Mozgató-foglalkozás szerveződött az előadás köré. A #kivagyok – session egy önismereti workshop, ahol a résztvevők elgondolkodhatnak külső megjelenésük és belső világuk viszonyáról, megalkothatják alteregójukat, akivel végül egy jelmezes házibuliban is mulathatnak.

♥

Kedves Lili, Bendegúz, Alma, Bettina, Sándor, Tibor, Anna, Andrea, Vivien, Helga, Haibo, Tamara, Ajsa, Bálint, György, Regina, Maresz és Laura, köszönjük ezt a csodálatos előadást!