Itt vagyok, hát élek - Frida, SZFE, 2025. május 30., 19:00

Játssza, írta és rendezte: Barabás Biborka

Barabás Biborka vizsgamunkája, az Itt vagyok, hát élek – Frida nagyon egyedi, összművészeti projekt, a képzőművészet, a báb és a mozgásszínház fúziója. Illeszkedik egy jelentős hagyományba is, Németh Ilona bábtervező és a Stúdió K csapata a 2010-es években létrehozott, három előadásos sorozatához, amelyekben egy-egy festőművész – Hundertwasser, Chagal és Picasso – képi világára komponáltak gyerekeknek szóló bábelőadásokat. Barabás Biborka Frida Kahlo életét dolgozta fel bábmonodrámájában a festőnő alkotásainak motívumaiból épített látványelemek segítségével. A megidézett festményekből már a beengedéskor ízelítőt kaptunk, mindenki talált a székén egy színes fénymásolatot Kahlo műveiről. Nagyon személyes, kiáradó történettel gazdagodtunk, egy kivételes élettörténettel. És ez is kapcsolja az előadást mai trendekhez, egy-egy múltbéli nőalak megidézésének szentelt előadásokhoz, mint Csábi Anna Török Sophie, a második, és Sipos László Márk Flóra – Kétes létben a bizonyosság című előadásaihoz.

A Stúdió K Színház Maja hajója, Szamár a torony tetején és Madárház című előadásának képei

„Megrázott, hogy nem szégyell semmit, és úgy képes magát megmutatni, hogy mégis csupa rejtély. Nézte magát, és ismerte magát, de magán keresztül leginkább az emberre, az emberire figyelt, az életén keresztül a létre. Nem modellt állt, hanem váratlanul megfordította a tekintet irányát, és nem puszta látvány volt már, hanem ő maga nézett ki a keretből.”

 Frida Kahlo: Napló, Pocket Publishing, 2022., a fordító, Szabó T. Anna, előszava

Frida Kahlo különlegessége, hogy festőnőként először ábrázolt zavarba hozó őszinteséggel olyan női tapasztalatokat, mint a szexualitáshoz való viszony, a vetélés, a betegség, a női test leépülése. Mindezt szuggesztív szimbólumokon keresztül. Barabás Biborka ezt a festményekből is kiolvasható élettörténetet mondja el szavakkal, bábokkal szimbólumokkal, mozgással. A zsinórok, mint életfonalak, amik végül eltépetnek, a véletlennek, a betegségnek, a szenvedélynek és a halálnak való kiszolgáltatottságot jelentették nekünk. Az előadó Fridán kívül még két alakot formál meg a színpadon, akik interakcióba lépnek a főhősnővel. A szerelmet jelentő, életben tartó és egyben kétségbeesésbe taszító Diegot (Diego Rivera festőművészt, Frida Kahlo férjét) és a mexikói El Día de Muertos, a halottak napjának, állandó szereplőjét, a halál női megszemélyesítőjét, La Catrinát. A gyerekkor óta a halál sárga pillangójával való egyre bensőségesebb, az utolsó napokban megszelídülő kapcsolat az előadás legszebb része. Barabás Biborka félelmetes és hívogató halál, haladékot ad, de nem lehet róla megfeledkezni. A saját testben hordott, folyamatosan jelen lévő halál mindig egyetlen mozdulattal alakul át Fridából. A figurához kitalált mozgás és vakut használó fényezés egészen hátborzongatóvá teszi ezt az alakot.

Fotó: Csoboth Viktória

Ahogy az már Kiss Dorina rendezésében, az Édesanyám, édesanyámban is kiderült, Barabás Biborka énekhangjával is érdemes számolni egy produkció létrehozásakor. Ez az Itt vagyok, hát élek esetében is fontos adottság volt, a dalok szervesen beépültek az előadásba, főként az esküvő euforikus hangulatának megteremtéséhez adtak sokat. A képi világ egészen lenyűgöző, a Frida alakját megképező ruhát formázó báb kialakítása mesteri, rengeteg játéklehetőséget rejt, és végig fenntartja a feszültséget azzal a végtelenül egyszerű, egyben zseniális megoldással, hogy nem csak kívül, de belül is meg van festve.

Fotó: Csoboth Viktória

Ha élhetnénk egy felvetéssel, szerintünk ennek az előadásnak feltétlenül ott lenne a helye a tatabányai MOST fesztivál monodráma szekciójában, ahogy Kiss Dorina Liselotte és a május című produkciójának is a stúdiószínpadi válogatásban. Remélhetőleg még sokszor látható lesz a Frida az SzFE kistermében, mindenképpen keressétek!

♥

Kedves Biborka, köszönjük ezt a csodálatos előadást, teljesen elvarázsolódtunk!