Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika, Apertúra, 2025. január 25., 11:00

Király Kis Miklós, SZFE, 2025. február 20., 19:00

Zajlik egy furcsa vita az Élet és Irodalom hasábjain a gyerek- és ifjúsági irodalom kapcsán. Milbacher Róbert és Kulcsár Szabó Ernő sommás megállapításain joggal háborodott föl a fiataloknak szóló kiadványokkal kiadóként, szerzőként, kritikusként foglalkozó szakma és a területet jól ismerő olvasó. Balázs Eszter Anna és Harmath Artemisz vitacikkei könyves oldalról tisztázzák a kérdést, távol álljon tőlünk, hogy ebbe belekontárkodjunk. Színházi szempontból viszont tudjuk árnyalni a képet, és a két, minap látott bábos monodrámáról szóló írásunk kapcsán ezt meg is tesszük.

Már a két előadás létrejötte is fényes bizonyítéka annak, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom, köszöni, igen jó állapotban van. A dramaturgoknak köszönhetően Lázár Ervin vagy Janikovszky Éva szövegei, Jules Verne, mint a múlt század emblematikus ifjúsági szerzője vagy a klasszikus népmesék (Hamupipőke), görög mítoszok (Odüsszeia) áthagyományozódnak a legfiatalabb korosztályokra is. Ezek a színpadi szövegek is részei a gyerek- és ifjúsági irodalomnak, még ha erről gyakran el is feledkezünk a terület vizsgálata során. Ami még inkább jelzi, hogy van olyan minőségi termés, akár magyar akár világirodalmi alkotásról legyen szó, az az, hogy rengeteg kortárs szerző műve is felkeltette a színházi alkotók érdeklődését. A teljesség igénye nélkül: Varró Dániel, Dániel András, Kalapos Éva, Gimesi Dóra, Otfried Preußler, Ulrich Hub, Janne Teller, Tasnádi István, Balássy Fanni műveinek adaptációi láthatók a színpadon.

És akkor még nem beszéltünk a kifejezetten drámaként megszülető szövegekről. Például a tökéletes ibseni dramaturgiájú Ketrecharcról Szivák-Tóth Viktor tollából, a brechti ihletésű Kenyértörésről Fábián Pétertől, a kelta mitológiai elemekre épülő A kovács kutyája (Eck Attila és Füsi Borka) és A vulkánpormanó (Benkó Bence és Formán Bálint), a több síkon játszódó, felnőtteket is erősen megszólító Péntek úr csodálatos barátai (Znajkay Zsófia), a kifejezetten kamaszokhoz szóló Nem félünk a sötétben (Podlovics Laura és Gajda Anna) című előadásokról. A sor tetszőlegesen bővíthető.

Talán nézzünk kicsit körül magunk körül, mielőtt átfogó ítéletet alkotunk a kultúra egy olyan szegmenséről, ami nem a szakterületünk!

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika, Apertúra, 2025. január 25., 11:00

Fotó: Apertúra fb

Játssza: Pájer Alma Virág, bábszínpadi adaptáció: Nagy Orsolya, konzulens: Ellinger Edina, bábok: Raffai Péter, látvány: Kármán Dániel, Pájer Alma Virág, zene: Teszárek Csaba, Wagner-Puskás Péter, rendező: Pájer Alma Virág

Szép összecsengése az eseményeknek, hogy Pájer Alma Virág és Nagy Regina rendezése is az SZFE vizsgaelőadásaként kezdte-kezdi pályafutását (az előbbi diplomamunkaként). Mindkettő bábmonodráma és mindkettő Lázár Ervin-mesét vesz alapul. A Szegény Dzsoni és Árnika sok előadáson keresztül varázsolta el a Budapest Bábszínház nézőit, hogy idén átköltözzön az Apertúra Bázisra, és egy újabb óvodás-kisiskolás generációt bűvöljön el. Az átváltozásokra és varázslatos helyszínekre épülő meseregény ideális alapanyaga egy bábszínházi adaptációnak. Nagy Orsolya átirata úgy sűrítette a meseregény cselekményét a célközönségnek megfelelő 60 percre, hogy, ha villanásnyira is, de minden karakter előkerüljön. A mese eleje, Dzsonni morális dilemmái, kidolgozottabbak, ráérősebbek, a vándorút állomásai pörgősebbek.

Fotó: Apertúra fb

A nyelvi lelemények képpé transzformálása igen összetett és szép feladat. Három konyhai kredenc játssza el a Östör király palotáját, a Százarcú Boszorka rengeteg erdőbeli házát és a vándorút állomásait végén Csodaországgal. A színek játéka, a palota fehér, a boszi háza barna és befutja a repkény világosan jelzi a határokat, nem csak a fizikaiakat, de a kétféle mesemorál különbözőségét is felmutatva. A Százarcú megjelenítése egészen briliáns. A régi, furcsa aurájú portrék tényleg száz arcát mutatják meg a boszorkánynak, a félelmetesség nem zsigeri, hanem a fényképek idegensége hozza létre. Akusztikailag erre erősít rá a képkeretek csattanása egy-egy új alak felvételekor. Raffai Péter bábjai, Dzsoni, Árnika, Östör király és a kacsák természetes élettere tud lenni ez a három konyhaszekrény, Pájer Alma Virág mesélője, mintha csak spontán lekapná a polcról a nagymama nippjeit, hogy mesét rögtönözzön velük. Mert a bábokon kívül minden megjelenő szereplő a konyha, kamra tartozéka, a fiókok a szolgák, befőttek, lekvárok a nagyon testvérek, játszik a szódásszifon, a régen porosodó, kamrába suvasztott gombfocipálya. A mese fogva tart az előadás után is, szerencsére van idő elbúcsúzni. Körbejárható a díszlet, megszemlélhetőek a bábok, a kíváncsibbak megpróbálhatják megfejteni a varázslatot, hogyan nyílik és csukódik a boszi háza. Az előadás már a premieren belakta új lakóhelyét, reméljük tartósan berendezkedett itt, és még sok gyerek és felnőtt megnézheti.

Király Kis Miklós, SZFE, 2025. február 20., 19:00

Fotó: Ilosvai Péter

Játssza: Soós Máté Bátor, adaptálta Antal Csenge Panna, dramaturg: Antal Csenge Panna, Nagy Regina, animációt készítette: Várkonyi Vince, báb- és díszlettervező: Hegyessy Nóra, kivitelező: Horváth Márk, rendező: Nagy Regina

Nagy Regina harmadéves bábszínházi rendező-hallgató zárt körű vizsgaelőadásán járhattunk. A Lázár Ervin Hapci király kötetében megjelent A legkisebb boszorkány című mese színpadi adaptációját Antal Csenge Panna végezte. Király Kis Miklós párkeresését, Tündér Tercia világszépasszonyának megtalálását, elvesztését és kiszabadítását és a királyi pár boldog életét meséli el Soós Máté Bátor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színészhallgatója a címszereplő bőrébe bújva. Nagy Regina valójában egy báb monodráma musicalt alkotott a meséből, ilyet még tényleg nem láttunk! Soós Máté Bátornak nem csak a címszereplőt, de a rengeteg mellékszereplőt is meg kellett formálnia. Színházi és énektudásán kívül mesterien kellett kezelnie a bunrakut és a tárgyjátékban is brillíroznia kellett. Emellett együtt kellett játszania Várkonyi Vince animációival is. Az elképesztően összetett feladat egy rendkívül szórakoztató előadást eredményezett. Ehhez persze kellettek Hegyessy Nóra jól kezelhető, kézhez álló bábjai és sokoldalú díszlete is. Zsolt, a sárkány és Gárdonyi Pici Sámson, a lóbarát különösen emlékezetesek. A kedvencünk talán mégis, Gönc, a taxis csillag, az ehhez a szekvenciához Nagy Regina által kitalált mozgások egészen lenyűgözőek.

Fotó: Ilosvai Péter

Nagyon kíváncsiak leszünk, hogy fogadja a célközönség a mesét. Érzésünk szerint sikerült jól belőni azt az ingergazdagságot, amit a mozgóképen szocializálódott óvodás-kisiskolás korosztály elvár. Felnőttként a retro dalok, a nyelvi poénok, és Soós Máté Bátor sokoldalúságában való gyönyörködés teszi feledhetetlen élménnyé Nagy Regina rendezését.

♥

Kedves Alma Virág, Orsolya, Edina, Péter, Dániel, Csaba, Péter, Máté Bátor, Csenge Panna, Vince, Nóra, Márk és Regina, köszönjük a meséket, feldobtátok nekünk ezt a szürke január-februárt!