Janne Teller–Gimesi Dóra: Semmi, Budapest Bábszínház, 2019. június 7. 18:00

Játsszák: Spiegl Anna, Pájer Alma Virág, Pallai Mara, Ács Norbert, Tatai Zsolt, Teszárek Csaba, Pethő Gergő, Szolár Tibor, Blasek Gyöngyi. Fordító: Weyer Szilvia, színpadi adaptáció: Gimesi Dóra, látványtervező: Hoffer Károly, zeneszerző: Kiss Tibor (Quimby), rendező: Hoffer Károly (bemutató: 2013. 01. 08) 

Általában is figyeljünk oda a gyerekeknek szánt darabok korosztályi besorolására, de a Semmi kapcsán különösen fontos, hogy átgondoljuk, tart-e már ott a gyerekünk, osztályunk, hogy evvel a művel találkozzon. Szerencsés esetben minden kamasz eljut abba a fejlődési stádiumba, amikor minden eddig magától értetődő szabályt, értéket, konvenciót alaposan megvizsgál, megkérdőjelez, elemeire szed, majd hosszú időn át, a körülötte élő felnőttek számára idegtépő magabiztossággal, alakít, variál, hogy személyiségének megfelelően, immár belsővé téve visszaépítsen. Nem véletlen, hogy a 2013-as 13+-os besoroláshoz képest változott a Bábszínház ajánlása, és 14+-osként hirdeti az előadást. Ha viszont úgy ítéljük meg, hogy gyerekünk már elindult ezen az úton, nagyon jó választás beülni vele a Budapest Bábszínház sikerdarabjára, amely 2013-ban elnyerte a Színházi Kritikusok Céhétől a legjobb ifjúsági előadás díját. Ha csoporttal megyünk, feltétlenül vegyünk részt az előadás utáni feldolgozó foglalkozáson a Budapest Bábszínház Mozgató programja keretében! Tanárként pedig érdekes lehet megismerkedni Csobánka Zsuzsa projektmódszerű megközelítésével a regény tanítása kapcsán, ehhez is jól illeszkedhet a bábszínházi előadás megtekintése.

Szolár Tibor (Pierre Anthon), Ács Norbert (Dagadt Henrik Eskildsen), Blasek Gyöngyi (Mathilde Eskildsen tanárnő), Spiegl Anna (Agnes Aarne), Tatai Zsolt (Ájtatos Kaj Hansen), Pallai Mara (Elise Jensen), Pájer Alma Virág (Sofie Nielsen) (Takarásban: Teszárek Csaba (Jan-Johan Henderson), Pethő Gergő ((Nagy) Hans Raaberg)) (Fotó: Budapest Bábszínház.)

Kisregény, nagy fa. A Budapest Bábszínház előadása az első bábszínházi feldolgozása Janne Teller kisregényének. A regényben az egyik szereplő, Agnes meséli el nekünk a történetet, meglehetősen távolságtartó, visszafogott stílusban, ebből kellett Gimesi Dórának pörgős párbeszédekkel teli, akciódús báb-előadásszöveget készíteni. Ráadásul az eredeti regény valóban egy egész általános iskolai osztályt, tehát vagy húsz szereplőt felvonultat, és ezek egyéniesítése az írott verzióban minimális szinten sem sikerül. Jó döntés volt tehát 7+2-re redukálni a szereplők számát (hét gyerek a nyolcadik évfolyamból, Pierre Anton és Eskildsen tanárnő), összevonni a nagyon hasonló karaktereket, és a Fontos Dolgok gyűjtését több körössé tenni egy hosszú lánc helyett. Így egyéni karakterek, jól azonosítható típusok jöttek létre, segítve a történet megértését és a bevonódást, azonosulást. További két fontos változtatás is javít a kisregény hibáin. Az egyik, hogy míg a bábelőadásban Eskildsen tanárnő (Blasek Gyöngyi) személyében, ha minimálisan is, de jelen van a felnőtt-társadalom is, addig a regényben mintha egy teljesen steril, kihalt kisvárosban mozognának a gyerekszereplők. Ez általános problémája tud lenni az ifjúsági regényeknek, a legtöbbször nem sikerül hihetővé tenni, hogy a gyerekek hónapokon keresztül követnek el extrém dolgokat, és senki nincs a környezetükben, akinek ez legalább feltűnne, ha közbe nem is avatkozik.  

A regény másik problémája alapvetőbb. Pierre Anton az eredetiben teljesen érthetetlen:

„Semminek nincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”

Ezzel a pár mondattal indul a regény, majd Pierre Anton kivonul az osztályból és felül a kertjük szilvafájára. Teljesen megmagyarázatlan marad, hogy ha valóban levonta ezt a következtetést, miért fontos számára, hogy a többiek mit gondolnak, tesznek, nyüzsögnek. A színpadon Pierre Anton (Szolár Tibor) nem csak kimondja a szavakat, de beleüvölti mindenki képébe, nem csak semleges katalizátora az elkövetkezendőknek, hanem mintha kétségbeesve várná, hogy cáfolják meg. Az ezután következő dallal, amelyet Kiss Tibi írt az előadás számára, lesz megfoghatóbb a regénybelinél Pierre Anton karaktere. És ezután a végkifejletig Szolár Tibor és bábja végigköveti az eseményeket a magasból, folyamatosan reagál, számára is van tétje a többiek próbálkozásának.  

Blasek Gyöngyi (Hamupipőke), Pallai Mara (Elise Jensen), Pethő Gergő ((Nagy) Hans Raaberg), Ács Norbert (Dagadt Henrik Eskildsen), Pájer Alma Virág (Sofie Nielsen), Teszárek Csaba (Jan-Johan Henderson), Tatai Zsolt (Ájtatos Kaj Hansen), Spiegl Anna (Agnes Aarne) (Fotó: Budapest Bábszínház.)

Kör, kör, ki játszik? Már senki se hiányzik. Három körben épül föl a Fontos Dolgok Halma, amivel a 8.a meg akarja találni az élet értelmét. Az első kör még önkéntes és könnyű. Mindenki valami olyasmit áldoz fel, ami valaha sokat jelentett neki, de mára a gyerekkorhoz tartozik, szinte elfeledett, meghaladott emlék. Mondjuk egy babakori plüssnyuszi vagy egy alvókendő, amit már szégyell a tulajdonosa, bár még vele alszik. A második kör már se nem könnyű, se nem önkéntes. Mindenkinek más mondja meg, hogy mit adjon oda, és a gyerekek pontosan tudják, miről fáj a másiknak lemondani. Minden tárgy valamiképpen az éppen fölépülő identitás fontos eleme, de még nem pótolhatatlan veszteség. Agnes (Spiegl Anna) első, magassarkú nagylány-szandálja, Sofie (Pájer Alma Virág) örökbefogadási bizonyítványa vagy Jan-Johan (Teszárek Csaba) naplója. Elise (Pallai Mara) magenta színű haja már átvezet az utolsó körhöz, a haj levágása már nem csak Elise különlegességét veszi el, de testi integritását is sérti. Az utolsó körben bicsaklik meg számunkra véglegesen a történet. A gyerekeket már sokkal inkább vezeti a bosszúvágy egymás iránt, mint az eredeti cél. Pontosan tudják, hol kell odaszúrni, mi a legfontosabb a másik életében, és azt veszik el tőle. De ha ennyire tiszta, hogy mire lehet egy személyiséget, egy életet építeni, akkor máris megvannak a Fontos Dolgok, a további keresés, demonstrálás értelmetlen. Másfelől, ha ezek tényleg egy-egy személy legbelsőbb lényegét adják, miért nincs egynek sem olyan megtartó ereje, hogy segítsen megszakítani a kört? Ha sem a család, sem a vallás, a nemzeti érzés, a szerelem, a szeretet vagy az emberi élet feltétlen tisztelete nem képes ellenállni az őrületnek, akkor hogyan lehetnek ezek a Fontos Dolgok?  

(Fotó: Budapest Bábszínház.)

Bábvarázs. A történet sokkoló és menthetetlenül zavaros, ám az előadás pazar, és ezt feledteti velünk, főleg, ha először találkozunk a Semmivel. Hoffer Károly rendezése igazán azokkal a motívumokkal, színpadi eszközökkel operál, amit mi a nembáb műfajban is nagyon szeretünk. Van számos ilyen pont, ami azonban sehol másutt nem játszható el. A halom épülésének harmadik körénél lesz igazán fontos, hogy bábszínházi produkciót látunk. Minden báb meghal, amikor a szereplő feláldozza a számára legfontosabbat, de az őt mozgató, játszó színész tovább játszik. Az élet megy tovább, csak a lélek hal meg. Amikor Hans (Pethő Gergő) ellopja otthonról a nemzeti lobogót, azt a báb mellkasából húzzák elő, mintha valóban a szívét tépnék ki. Amikor Henriknek (Ács Norbertnek) Hamupipőke, a kutya (Blasek Gyöngyi), fejét kell beszolgáltatnia, a marionett-kutya zsinórjait vágják el. Pierre Anton megölését bábjának dobálása és földre hajítása jelzi. Azt, hogy az erőszak és halál megmutatása a színházban stilizáltan sokkal erősebb hatást képes kiváltani, mint a naturalisztikus ábrázolás, a bábszínház eredendően tudja, és ennek alkalmazásával hatalmas szolgálatot tesz a következő színházbarát generáció kinevelésében. Azok a gyerekek és fiatalok, akik a Gengszter nagyi tárgyjátékán, a Coraline szerep- és helyszíntükröződésein vagy a Semmi halálábrázolásán keresztül tanulják olvasni a színházi nyelvet, később akadálytalanul fogják lefordítani bármely szkénés előadás színpadi megoldásait vagy Szikszai Rémusz bábszínházbeli Viharját. Ilyen komplex és utalásokkal telített jelenet Kaj (Tatai Zsolt) imája és keresztcipelése is. Az élőzenének, amellett, hogy Kiss Tibor dalai kiválóan illeszkednek az előadásba, és még otthon is újra és újra meghallgatjuk a Quimby előadásban elhangzott dalait, még más előnyei is vannak. Kimagaslóan szép megoldás a Sophie megerőszakolását jelző dobszóló, és a Jan-Johan ujjának levágását jelző játék a gitárral. Eddig is nagy tisztelői voltunk a bábszínházi társulat sokoldalúságának, de ezután az előadásba ékelt koncert után azon se csodálkoznánk, ha legközelebb kiderülne, hogy repülni vagy varázsolni is tudnak.   

 ♥

Kedves Anna, Alma Virág, Mara, Norbert, Zsolt, Csaba, Gergő, Tibor, Gyöngyi, Szilvia, Dóra, Károly, Tibor, Károly, nagyon köszönjük ezt az elgodnolkodtató, megrázó, ámulatba ejtő előadást!