A kovács kutyája - Bábos színpadi játék Lady Augusta Gregory és Dömötör Tekla szövegei alapján, - KOHÓ Műhely, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2025. január 17., 19:00

Játsszák: Iván Mandula, Szolnoki Balázs, Rézműves Roland, Füsi Borka, Vörös Virág, Kalászi Veronika, bábtervező és konzulens: Romhányi Réka, díszlet: Harangi Kán Bendegúz, zenei vezető: Szolnoki Balázs, grafikus design: Csárdi Kamilla, asszisztens: Kalászi Veronika, dramaturg: Füsi Borka, rendező: Eck Attila

A KOHÓ Műhely egy nemrégiben alakult társulat. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium végzett növendékei és a Károli Gáspár Református Egyetem másodéves drámapedagógus hallgatói szerettek volna egy csapatot alkotni, és ehhez megkeresték tanárukat, Eck Attilát. Első közös alkotásuk létrehozását rögtön összekötötték egy új terület, a bábos kifejezésmód fölfedezésével. Ebben volt segítségükre Romhányi Réka, aki nemcsak a bábokat tervezte az előadás számára, de a bábmozgatás, a báb életre keltésének csínját-bínját is megosztotta a csapat tagjaival. Háttérinformációink a bemutató után tartott közönségtalálkozóról származnak, amelyet Fekete Balázs moderált.

Ez a beavatás oly annyira sikeres volt, hogy meg nem mondanánk, hogy ez a társulat első próbálkozása ezen a területen. A megelevenedő történet az ír mitológia egyik központi mondaköréből, az ulsteri ciklusból, származik, ami Lady Augusta Gregory 1902-ben megjelent könyve miatt maradt fenn az irodalmi köztudatban. A General Press kiadó jóvoltából magyarul is olvasható 2006 óta, az Istenek és harcosok című kötetben. A szövegkönyv Eck Attila rendező és Füsi Borka dramaturg több körös munkájának eredménye. Az előadás 10-12 éves kortól ajánlható egészen az emberi kor végső határáig. A tervek szerint (ha már drámapedagógiát hallgató művészek is erősítik a csapatot) előkészítő vagy feldolgozó foglalkozás készül, amit érdemes lesz életkor szerint specifikálni. A kovács kutyája egy olyan útkereső történet, ami kiskamasz kortól egészen a fiatal felnőtt korig megmozgathatja a befogadó fantáziáját, és számos téma felé kanyaríthatja a beszélgetést. A bemutató közönsége számos kulcsmotívumot azonosított, számos értelmezési lehetőséget vázolt föl a látottak kapcsán jelentősen megkönnyítve kritikusi munkánkat.

Fotó: Formanek Csaba

Hogyan lesz az apátlan-anyátlan, névtelen fiúból, akitől félnek a falusiak, akit kirekesztenek, először Kuhulin, a kovács kutyája, aztán rettegett hős, végül megmentő? Erről szól a mese. A kutya nagyon erős szimbólum a történetben. A fiú először veszett kutyaként támad mindent és mindenkit, hiszen így is bánnak vele. Nincs vesztenivalója, ezért kontrollálatlan agressziója veszélyessé teszi. De nem kell más, mint, hogy valaki meglássa benne a jót. Egy druida nem csak megszelídíti azzal, hogy szívességet kér tőle, de célt is ad neki egy jóslat formájában. És egy labdát, ami a legfélelmetesebb fegyvere lesz. A fiú a királyi palotába indul, hogy hőssé váljon, de türelmetlenségében megöli a kovács szeretett kutyáját aki nem engedi be a király színe elé. Jóvátételként felajánlja, hogy ő lesz a kovács kutyája, így kap nevet is, hiszen a Kuhulin azt jelenti, a kovács kutyája. Ez a kutya már az ember által háziasított, munkára fogott kutya. Aki őrzi az embert, és levadássza ellenségeit. Még mindig veszélyes és öntörvényű, de már az emberi társadalom része. Ahhoz, hogy a hűség szimbólumává emelkedjen, szükség van még valamire. Valódi kötődést kell éreznie, valódi kapcsolatot kell kialakítania. Amikor beleszeret Emer királykisasszonyba, és az életét is adná a biztonságáért, ez is megtörténik.

Képzeljük el, mekkora hatása lehet ennek a történetnek, ha egy marginalizált csoport tagjai előtt, mondjuk roma fiataloknak játszanák! Ebben a felnövéstörténetben megbecsültséget lehet szerezni a csúfnévnek. Szabad hibázni, mert létezik jóvátétel. A világ igazságtalansága miatt érzett düh hatalmas hajtóerő lehet, és ha megtanuljuk kontroll alatt tartani, emberfeletti dolgokra lehetünk képesek. Ha elfogadjuk olyan emberek segítségét, akik hisznek bennünk, oldódik a szörnyű magány és célt kap az élet.

Fotó: Formanek Csaba

Az erős gondolatiság nagyon letisztult színpadképpel és igen változatos bábos megoldásokkal párosul a színpadon. Harangi Kán Bendegúz díszletének és Romhányi Réka bábjainak egységes, natúr színvilága rendkívül harmonikussá teszik az előadást. Jó lenne még egyszer megnézni, hogy minden apró ötletet észrevegyünk. A dob hártyáján keresztül láttatott árnyjáték, a függőhídon való átkelés vagy a harci szekér megjelenítése, a tengeri vihar ábrázolása egészen különleges megoldások. A bunrakuk mellett maszkos játék és óriásbáb is feltűnik a színen, igen változatossá és pörgő ritmusúvá téve az előadást. A bábok mozgatása és a színészi játék mellett az élő zenét is elő kell állítania az alkotóknak. Szolnoki Balázs kelta dallamokból építkező zenét álmodott a meséhez, amit dob, hegedű, gitár és énekhang szólaltat meg.

Fotó: Formanek Csaba

Iván Mandula és Szolnoki Balázs játsszák és mozgatják a főhőst. Iván Mandula dacos sértettsége, hebrencssége és civilizálatlansága egészen lehengerlő. Szolnoki Balázs tétova udvarlása megható, nemes önfeláldozása minden patetikusság nélkül felemelő pillanat. Rézműves Roland kovácsának fájdalma, óriás istenségének nem evilágisága és az általa játszott druida Kuhulint finoman terelgető bölcsessége nagyon emlékezetes. Füsi Borka, Vörös Virág nem csak a kovács kutyájával mutatnak be egy remek harci jelenetet, de az udvari bugrisokat is remekül játsszák, akár csak a szürke lovagot és az északi harcosnőket. Kalászi Veronika királyként és királykisasszonyként is remek. A szerepváltások gördülékenyek, a játszók egymásra figyelése parádés.

Fotó: Formanek Csaba

Bár eddig a komoly és megrendítő pillanatokra koncentráltunk, ki kell emelnünk azt, hogy ez egy elképesztően vicces előadás. Nem csak a szöveg humora bájos, de a képi megoldások is sokszor megnevettettek minket. Kell is ez az oldás, főképp a félelmetes részek ellenpontozásaképp.

A legjobban talán az előadás komplexitásába szerettünk bele. Az már a bemutatón látszott, hogy a megcélzott gyerekközönség számára is befogadható és élvezhető az előadás, követhető a történet. Mint minden jó mese, ez is megengedi, hogy a gyerekek annyit fogadjanak be belőle, amennyit életkoruk és élethelyzetük megkíván. Teljes élményt kaphat a 10 éves is és a 16 éves is. Az őket kísérő vagy saját örömére eljövő felnőttek sem maradnak hoppon. Mi legalábbis teljesen elvarázsolódtunk a KOHÓ Műhely bemutatkozó produkciójától. Izgatottan várjuk a következő előadásukat.

♥

Kedves Mandula, Balázs, Roland, Borka, Virág, Veronika, Réka, Bendegúz, Kamilla, Veronika és Attila, köszönjük a mesét, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk titeket!