Török Sophie, a második, KuglerArt, 2025. február 26., 19:00

Játssza: Mravik Eszter Júlia, közreműködik: Kosznovszky Márton,látvány, konzulens: Molnár Anna, zeneszerző: Szegvári Júlia, rendező: Csábi Anna

Eredeti neve Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla.

Csábi Anna, Mravik Eszter Júlia Szegvári Júlia zeneszerző segítségével arra tesznek kísérletet Török Sophie, a második című monodrámájukkal, hogy naplórészletek, életrajzok és versek montázsából posztumusz megszülethessen az a saját jogán létező egyéniség, az az önmagában álló költői hang, akivé Tanner Ilona életében sose válhatott. Az a nő, akit csak Babits Mihály vonatkozásában emlegetnek, aki még múzsa sem lehetett, csak feleség. Hiába jelent meg életében négy verseskötete, két regénye, novellái, nem lett része a kánonnak, irodalmi lábjegyzet maradt a Babits és a Nyugat szócikkek alatt. Pedig egészen megdöbbentő az a szókimondás amivel olyan tabutémákat tesz irodalmi alapanyaggá, mint az orvosi erőszak vagy az abortusz miatti gyászfolyamat, az özvegyi létállapot. Az előadás nőtörténeti és irodalomszociológiai szempontból is fontos tudásanyagot közvetít, úgy, hogy közben Török Sophie alakja egyre plasztikusabbá válik, bár egyéni sorsa emblémájává lesz a kor asszonyainak, megmarad egyedi és egyszeri tüneménynek.

Fotó: Rónai Dénes

Számomra ez volt a legmegrendítőbb, hogy… egy kicsit nem létezik. Például elkezdek olvasni róla egy életrajzi kötetben, de az egy idő után sokkal inkább szól Babitsról mint Sophie-ról. Igazán bosszantó, nem igaz?

Nekünk a KuglerArt nagypolgári lakásszínházában volt szerencsénk az előadáshoz, ami könnyen elképzelhetően válik Babits és Török Sophie otthonává Molnár Anna keze nyomán. Fontos szerepet játszik még egy kincsesláda és a zongora is. Mravik Eszter Júlia Tanner Ilonával való találkozását meséli el. Ennek megfelelően nem olvad egybe a karakterrel, a szöveg az egyes szám első személyű naplórészletek és versek után rendre visszatér az egyes szám harmadik személyű narrációhoz. Így folyamatos marad a mából érkező reflexió Sophie sorsára, és ez a nézőket is reflektálásra készteti. Nem egy lezárult, kuriozitásánál fogva érdekes múltbeli történetet kapunk tehát, hanem feladatot. Ismerjük meg Török Sophie-t és vessük egybe a vele történteket saját tapasztalásainkkal! Ezt a távolságot erősítik a néha hangfelvételről hallható naplóbeli vallomások. Babits Mihály egyszer jelenik meg Kosznovszky Márton hangján, azzal az egyetlen verssel, az Engesztelő ajándékkal, amelyet feleségéhez írt. Nem véletlenül voltak országos cimborák Szabó Lőrinccel, Babits is inkább bocsánatot kér, mint engedélyt amiatt, hogy a hozzá közel álló nőt teljesen a saját függvényeként értelmezi, életerejét parazita vámpírként saját szobrának építésére használja.

Ketten voltunk veled:

én és a Munka. [... ]

Isteni lelket te adtál neki - de növekvő

testét tőlem rabolta; vért velőt vágyat és

akaratot. S mind nagyobb lett, színesebb,

mind hangosabb lett s élőnél

élőbb. S legelső mozdulatával

meglóbálta fölöttem homunculus karjait.

Török Sophie: XXII.

Török Sophie elénk tárt verseiben, naplójában az árnyék-léttel való egész életen át tartó küzdelem és lelki fájdalmak testben, zsigerileg megélt tapasztalata térnek vissza. A meggyalázott test, a fölszabadult test, a beteg, ápolásra szoruló test, a haldokló és halott test. A Ballada a megölt reményről talán a legszebb és legmegrázóbb abortusz-vers, amit valaha olvastunk. A búcsú, a Senki sem véd téged már csak dalban mondható el. Az elsőként elhangzó, halálra készülő, Óh, jó volt élni! című verssel szép keretet alkotnak az előadás köré.

Számunkra meghatározó élménnyé vált a Török Sophie, a második. Ha kedvet kaptatok, méltó nőnapi program lehet ez az előadás. Március 8-án a Napfényes Rendezvényteremben és március 25-én a KuglerArt-ban lesz újra elérhető.

♥

Kedves Eszter Júlia, Márton, Anna, Júlia és Anna, köszönjük ezt a csodálatos előadást, és hogy az ismeretlenség homályából napfényre hoztátok Tanner Ilona alakját!