Édesanyám, édesanyám..., SZFE, 2024. december 8., 11:00

Játsszák: Barabás Bíborka, Dömötör Anna, tervező: Horváth Márk, író és rendező: Kiss Dorina

"A Difteritisz, a »fekete kisasszony«, az jár itt, sötét ruhában lebeg a környék fölött, egy felhőn ülve. Hosszú sovány keze leér egész a földig, éles szemei belátnak mindenüvé, széles fehér fátyla, mely fejéről alácsügg, ködnek gömörödik a vidékre, lehelete párának foly össze a levegővel. E lehelet, amit megérint, az az övé… menthetetlenül övé. Nincs is már apró gyerek Gózonban, mind elszedte."

Mikszáth Kálmán 1881-es A fekete kisasszony című novellája mai szemmel nézve kegyetlen alkotás. A kor realitása, a tömeges gyerekhalál, már távol van tőlünk. Motívumai viszont annyira erősek, – a feminin halálábrázolás, a feldolgozatlan gyász, az elvesztett anya utáni sóvárgás – hogy okos átalakítással, a népmesék történetmenetével és ornametikájával összeszőve egy egészen különleges bábmesejátékot eredményezett Kiss Dorina alkotása. A hat éves kortól ajánlható mese gyászról, bátorságról, a veszteség utáni talpra állásról szól a gyerekek nyelvén. A harmadéves bábszínházi rendező alkotása nem csak az érzékeny témaválasztás és ennek finom kezelése miatt érdekes, hanem az esztétikai nevelésben is fontos mérföldkő lehet a kisiskolásoknak. Miközben élveztük a borzongást, vártuk az újabb fordulatokat, nem tudtunk nem rácsodálkozni a technikai megoldások sokszínűségére.

Horváth Márk egy olyan díszletet készített az előadáshoz, ami megidézi a tulipános ládákat, ezzel is utalva a népmesei elemekre. A forgatható doboz minden oldala új helyszínt rejt. Erzsike szobáját, a Fekete kisasszony birodalmát, a mennyek kapuját. A mellékszereplők a doboz oldalára applikált, elképesztő részletességgel kidolgozott marionettbábok. Egyszerre rendkívül összetett, de könnyen kezelhető és könnyen utaztatható díszlet. Kiss Dorina rengeteg technikai tudást rakott az előadásba, magabiztosan kezeli az árnyjátékot, a maszkos játékot, a bunrakut, a marionettet és az óriásbábot is. Ami igazán izgalmas ebben, hogy ezek az elemek nem kötelező körökként, katalógusszerűen jelennek meg, hanem nagyon átgondoltan és jelentésesen. Az anya halála egy leheletfinom árnyjáték utalás, a maszkos játékban Dömötör Anna saját arcával az édesanyát, maszkban az elutasított mostohát játssza, ezzel is utalva arra, hogy az új mamától való félelem indokolatlan, Szent Péter bábja két hatalmas láb, arca felhőbe burkolózik, hiszen élő ember nem láthatja színről színre a mennybéli dolgokat. A Fekete kisasszony, a halál, egy csuklyás fekete köpeny, az arctalansága még félelmetesebbé teszi, mint bármilyen képi ábrázolás, ráadásul a mese előre haladtával egyre inkább beburkolja Erzsikét, izgulhatunk, sikerül-e levennie, vagy örökre a hatalmában marad.

Mindez a sok csoda csak lehetőség maradt volna, ha Kiss Dorina nem találja meg azt a két csodálatos bábos színésznőt, akik megelevenítik az ötleteket. Amellett, hogy Barabás Bíborka és Dömötör Anna uralják a fent bemutatott technikai bravúrokat, nagyon tisztán, minden affektálás és sallang nélkül játszanak. Sok gyerekeknek szánt előadás csúszik el ezen. Vagy erőltetett jófejkedés vagy gügyögő lefelé beszélés az eredmény. Az Édesanyám, édesanyám… alkotói komolyan veszik a közönségüket, egyenrangú félként szólnak a gyerekekhez. És ez még mind nem lenne elég, hogy Kiss Dorina álmát tökéletesen megvalósítsák. Kell még hozzá az a csengő énekhang, amivel az előadást át- meg átszövő népdalokat megszólaltatják. Az anya – gyerek kapcsolat hol játékosabb, hol kesergő hangvételű népdalain keresztül épül fel Erzsike motivációja, hogy megkeresse halott édesanyját.

♥

Kedves Bíborka, Anna, Márk és Dorina, köszönjük ezt a mesés délelőttöt, reméljük, minél több gyerekhez eljut az előadásotok!