Sminktippek pánikrohamra – Krónikus varieté. Monodráma. Drag-show. Autopatográfia. Fragmentált függőség-montázs, DANTE Közösségi Alkotótér, 2024. december 31., 19:00

Játssza: Hernádi Szabolcs, mozgás: Pálinkás Máté, jelmez: Hernádi Anita, Jillian Meyer, látvány: Mogyorós Anna Luca, díszlet: Tillinger Adrienn, Bérdi Tamás, smink: Szabó Ármin ”Katherine Taylor” , fény: Szőke János Zsolt, dramaturg: Cselle Gabriella, az előadásban Mogyorós Anna Luca és Kocsor Lili Virág festményei láthatóak, rendező: Nyáry Pál

Autofikcióról írni nagyon nehéz. Folyton kisiklik a kritikus kezei közül, mint az angolna. Ha a dramaturgiai megoldásokat, a kapcsolódási lehetőségeket, a közérdekűséget vizslatjuk, ránk piríthatnak, hogy hiszen ez az író-előadó élete, ő így érzett, így élte meg. Ha a hitelességet, önazonosságot keressük, akkor jöhet a tromf, hogy hiszen ez fikció. Autofikciót írni és játszani is nagyon nehéz. Az alkotó még fokozottabban viszi vásárra a bőrét, teszi ki magát a nézői tekintetnek, mint ha egy klasszikus értelemben vett szerepet öltene magára. Az igaz és a valódi közötti döntések, a színházi, dramaturgiai szempontok és a saját történet kézben tartása komoly kihívás.

Ahogy a címhez fűzött, értelmező, műfajjelölő kifejezések tobzódásából is látszik, Hernádi Szabolcs egy nagyon komplex történetet szeretne megosztani velünk. Emellett az alkotás egyben az SZFE Drámainstruktor-színjátékos szakán készített vizsgaelőadás is, így még nagyobb nyomás helyeződik az előadásra. Krónikus varieté, monodráma, drag-show, autopatográfia, fragmentált függőség-montázs. Érzésünk szerint ez legalább három egész estés sztori. Az alkotó és a nézők is jobban járnának, ha trilógiaként, három drámaként teremtődne meg a teljes történet. Már csak azért is, mert Hernádi Szabolcs nagyon megkapóan mesél, jó hallgatni, jó elmerülni a világában.

Fotó: 4K Media Studio

Az első történet egy betegségnapló. A díszlet (Tillinger Adrienn, Bérdi Tamás) az ajtóként és vetítővászonként is funkcionáló karton-aggyal is ezt teszi az elsődleges történetszállá. Hernádi Szabolcs szó szerint beenged minket az agyába és az elméjébe. Fájdalom, félelem, remény, bénító pánikrohamok és elképesztő elszántság kergetőznek ebben az elmében. És a testhez való viszony radikális megváltozása. Miközben hallgatjuk a betegség stációit, Hernádi Szabolcs egy másik szinten is a testről való viszonyát mutatja meg: sminkel, átöltözik, drag queen-né válik. Az alárendelődést az aneurizmának – amely az agyban ketyegő bombaként viselkedik, szinte önálló, elkülönült entitássá válik, és egy ponton saját nevet is kap –, önmaga elvesztését, szépen ellenpontozza a test tudatos átalakítása, önmagára találása egy olyan szerepben, ami az előadó számára komfortos és természetes. Ez a kettősség teszi nagyon izgalmassá az előadást. Ez a vonulat szépen illeszkedik a magyar irodalom jelentős betegségnaplói sorába, sokszor eszünkbe jutott Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körülje és Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója. Egyébként pont a DANTÉ-ba került át a Karinthy-mű egy igen figyelemre méltó változata, a Koponyánk, körülbelül, februárban meg is nézhetitek.

Fotó: 4K Media Studio

A második történet, a nem-bináris nemi identitás megtalálása, az ajánlott nyolcvan percen túl nyúlva nekünk már túlhalmozása volt a témáknak. Az első történet lezártsága után ez az új történet lábjegyzetnek tűnik az előadásban, csakúgy, mint az utána következő prezentációk. Pedig itt is vannak vicces, megható és gondolatébresztő részek, megérne egy kidolgozott, saját csúcspontokkal rendelkező előadást. Mindazonáltal sokat vesztettünk volna, főleg a látvány szempontjából, ha ez a rész kimarad. Hernádi Anita jelmezei lenyűgözőek, érdemes a többi előadásfotót is megnézni miattuk. A harmadik történetszál, a függőség-montázs remekül integrálódik a betegségtörténetbe, hiszen a szerektől való függés és az ezekről való fokozatos lejövés is a test fölötti kontroll visszaszerzéséről szól.

Fotó: 4K Media Studio

Jó választásnak bizonyult Hernádi Szabolcs monodrámája szilveszteri programnak. Az előadóból áradó pozitivitás, ami ugyanakkor nem tagadja a nehézségeket, igazán jó útravaló az új évre. Érdemes volt miatta ellátogatni a DANTE Közösségi Alkotótérbe, reméljük látható lesz még.

♥

Kedves Szabolcs, Máté, Anita, Jillian, Anna Luca, Adrienn, Tamás, Ármin, János Zsolt, Gabriella, Lili Virág és Pál, köszönjük ezt a remek évbúcsúztató előadást!