Verebes Ernő: Koponyánk, körülbelül, Divine Comedy Company - Isteni Színjáték Társulat, Karinthy Színház, 2023. május 11., 19:00

Játsszák: Csizmadia Gergely, Boros Ádám, Karinthy Frigyes:Utazás a koponyám körül című műve alapján írta: Verebes Ernő, koreográfus: Táborosi Margaréta, rendezőasszisztens: Ficsor Eszter, rendező: Kálló Béla

„...az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemreméltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.”

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977, 267. o.

Kedves kötelességünknek tettünk eleget, amikor az alkotók meghívását elfogadva megnéztük a Koponyánk, körülbelül című előadást. Kétség kívül igaz, hogy Karinthy Frigyes az értelmiségi beszéd és viselkedés ideáltípusának leghűebb példánya, amit azon is le lehetett mérni, hogy a nézői elvárás a műveltség és elegancia megcsillogtatása volt. Amit viszont a nézők ebben az előadásban kaptak, az egyáltalán nem poros modorosság. A két előadó és a többi alkotó megmutatta, hogy kell kreatívan, okosan és bátran hozzányúlni ehhez a magyar irodalomban előkelő helyet elfoglaló műhöz és ízlésesen integrálni bele a ma színházának technikáit.  

Az előadás adatlapja a port.hu oldalán.

Népszerű anyag Karinthy Frigyes betegségmemoárja, sokan megpróbálkoztak a dramatizálásával, mi két filmes megoldást találtunk, az 1970-es Révész György által írt és rendezettet, és 2011-ből Mátyássy Áron tévéfilmjét, a T.Ú.K. – Tanár úr, kéremet, melynek forgatókönyvét Köbli Norbert írta. Több színházi előadás is született a műből, Laboda Kornél variációját Bereczki Csilla rendezte, a Nézőművészeti Kft. előadásának Gyulay Eszter a dramaturgja, és Scherer Péter rendezte. Talán a kisregény előszavából idézett fenti mondat lehet az egyik kulcs, hogy miért foglalkoztatja írók és rendezők sokaságát az 1937-es mű. Verebes Ernő átiratában azt is szerettük nagyon, hogy valóban az Utazás a koponyám körüllel foglalkozott, hagyta, hogy a mű megálljon a saját lábán, nem kellett földúsítania más Karinthy-szövegekkel ahhoz, hogy az adaptáció kerek egészet alkosson. A másik momentum, ami miatt érdekes lehet az alkotók számára a regény, hogy kikövetel magának egy saját formát, ki kell és ki lehet kísérletezni, hogyan lehet dinamizálni, színpadképessé tenni azt a csevegő, csapongó, minden mondathoz reflexiót kapcsoló, ironikus és önironikus monológformát, ami az eredeti szöveget jellemzi. Ráadásképpen jól viseli akár a szürreális, akár a lírai, akár az abszurd közelítést, így sokféle alkotó fantáziáját megmozgathatja.

Kálló Béla rendező az abszurd felőli megközelítést választotta, úgy, hogy a Csizmadia Gergely által játszott főhős állandó, levakarhatatlan kísérőjévé tette személyiségének egy részét, akit Karinthy énkének nevezett, és periférikusan az Utazás a koponyám körülben is megjelenített. A Boros Ádám játszotta karakter ördögi, cinikus és két lábbal a valóság talaján áll. A két szerep és megformálóik remekül kiegészítik egymást. Csizmadia Gergely eleganciáját, a Karinthy-stílust jellemző mívességet, a humanista-polgári miliőt, amit az egész figura sugároz magából jól ellenpontozzák a Boros Ádám szájába adott rövid replikák és szóviccek. A betegséghez való viszonyulást is kétféleképpen élik meg. A halogatással, optimista önáltatással szemben énke a szembenézést sürgeti, a később jelentkező önsajnálattal és apátiával az élni akarást és a humor megtartását szegezi szembe, hogy aztán a műtét rettenetes órái alatt kéz a kézben éljék át a rettegést és a megalázottság érzését.

Boros Ádám és Csizmadia Gergely (fotó: Dombóvári Tamás)

„Szégyenlem magam. Gyerünk, gyerünk, takarják már be meztelen agyvelőmet.”

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977, 430. o.

Táborosi Margaréta koreográfusnak köszönhető, hogy a betegség tünetei plasztikusan, átélhetően, de absztrakt módon jelennek meg a színpadon. Megtörténhetett volna, hogy a valóban extrém műtét látványa valami eltúlzott, ripacskodásba hajló módon lett volna tálalva. Ezzel szemben nagyon finom, visszafogott, jól olvasható, és persze félelemmel és humorral vegyes módon sikerült az alkotóknak megjeleníteniük a darab eme központi magját. Emellett a mozgásszínházi elemek remekül sűrítik is a történéseket, a kisregény hosszú passzusait képesek egy-egy mozgásos szekvenciába tömöríteni, miközben Én és énke folyton változó viszonyáról, személyiségen belüli dominanciaharcuk aktuális állásáról is tudósítanak.Csodálatos összmunka eredményében gyönyörködhettünk tehát a budapesti bemutatón, író, rendező, koreográfus és a játszók egy okos, precíz és szórakoztató előadást hoztak nekünk, amit a közönség is nagyon értett és szeretett.  

Boros Ádám és Csizmadia Gergely (fotó: Dombóvári Tamás)

 ♥

Kedves Gergely, Ádám, Ernő, Margaréta, Eszter, és Béla, köszönjük ezt a fantasztikus estét, reméljük, találkozunk még sok ilyen előadás kapcsán!