Bíró Zsombor Aurél: Megrág, kiköp, Katona József Színház, Sufni, 2024. április 18., 19:15

Játsszák: Rujder Vivien, Béres Bence, szereplők a filmbejátszásokban: Gigor Attila, Baki Dániel, Kizlinger Lilla, Fátyol Hermina, Péterfy Bori, Fekete Giorgio, Varga Feri, Noll Batek Kristóf, Janesch Péter, Radványi Dorka, Váradi Gyula Gábor, Janisch Attila, Vető János, Podmanicki Emma, Maróti Lili, Borda Eszter, Moksony Milla, Halom Emma, Wéber Soma, Kovács Blanka, Meister Nikolett, Dreissiger László, Vajdai Vilmos, Magyar Ricsi, Schneider Mónika, Szuromi Matyi, producerek: Dreissiger László, Meister Nikolett, Vajdai Vilmos, díszlet: Tasnádi Zsófia, jelmez: Pattantyus Dóra, operatőr: Nagy Zágon, vágó: Hegedűs Csenge, hangmérnök: Balogh Péter, fény-hang: Balázs Krisztián, Rigó Zoltán, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Kizlinger Lilla

A Kétlámpás Blog Bíró Zsombor Aurél napokat tart áprilisban. Ha felfigyelünk egy ígéretes alkotóra, szeretjük minél mélyebben feltérképezni eddigi munkásságát. Bíró Zsomborra a legutóbbi Litera előszilveszteren, a Kis magyar poligráfián figyeltünk fel, és azon melegében beszereztük és elolvastuk regényét, A Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek-et és egyre kíváncsibbak lettünk, hogy színpadi szerzőként is annyira tudjuk-e majd szeretni a műveit, mint prózaíróként. Április 14-én ezért a Jurányi Házba mentünk a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad nézni, ma este pedig a Sufniba a Megrág, kiköp című előadásra látogattunk. A mai élmény után a szintén katonás 2031-re még rápihenünk, de mindenképpen megnézzük mert az előadás rendezője, Dohy Balázs, szintén nem titkolt favoritunk.

Litera videó, felolvas: Biró Zsombor Aurél

A Megrág, kiköp neves fiatal színészpár vívódása, civakodásai a hálószobában, hiúságból, becsvágyból, imposztor szindrómából összegyúrt komplexusok által mozgatott cselekménylánc. Nos, a szöveggel kifejezetten elégedettek voltunk, jók a mondatok, szépek a rímelések. Szerettük, ahogy a castingokon eljátszandó helyzetek és az összeolvasott szövegkönyv motívumai visszatértek Nyitrai Lujza (Rujder Vivien) és párja, Szepessy Marcell (Béres Bence) dialógusaiban. Hasonló megoldással dolgozik a nemrég látott Lassan című dráma is, Márfi Márk munkája, csak míg ott van tétje és előadásszervező szerepe a szövegkönyvolvasásnak, a Megrág, kiköp esetén ez is súlytalanná válik, csakúgy, mint az összes többi történés. Mert sajnos a karaktereket megformáló két színész improvizációiból írt darab témái a nézők számára voltaképpen teljesen érdektelenek, de még azt is megkockáztatjuk, hogy a játszók számára is.

Marci féltékenysége Lujza szakmai sikerére, a film készítése során kialakult csoportidentitásra, a filmforgatáson vagy a színpadon eljátszott szexuális együttlétekkel kapcsolatos averziói, egy percre sem válnak közérdekű problémákká, nézőként végig a kukkoló ránk kényszerített szerepében feszengünk. Kicsit túlzásnak érezzük, hogy a Katonába látogató nézőként a Katona József Színház színművészeinek privát pszichoterápiáján vegyünk részt. Persze, van annyira nagy a Katona rajongótábora, hogy legyen, aki érdeklődéssel figyelné ezt a kvázi-terápiát, de  például a hasonló szerepgyakorlatokkal dolgozó TIM Stúdió vár jó sok időt, mire úgy dönt, hogy a nézők elé enged egy eredetileg önmaguknak és csakis önmaguknak írt játékot, megvárva azt, hogy a nézők számára is emlékezetes alkotássá váljon. Azért egy ilyen Marci-féle probléma, hogy a színész a kormányközeli apja árnyékában próbál érvényesülni, és kifejezetten szégyelli az apja legújabb kurzusfilmjében vállalt minimális szerepet, nehezen kerüli el azt, hogy ne ifj. Vidnyánszky Attila sajátos léthelyzeteként legyen dekódolva. Újabb Peep Show megoldás, ami bárhonnan is nézzük taszító. Akit ennyire foglalkoztat ez a jelenség, hívja meg az érintettet a Rácskertbe, és beszélgessen el vele egy sör mellett! Amennyiben művészeknek probléma egy agyondotált és elég felemásra sikeredett történelmi kalandfilmben szerepelni, tárgyalják meg egymás között. Meglepő, de ki fog derülni, hogy ez egyáltalán nem probléma. Ma már senkit se ítél el senki, ha a Talpra magyarban játszik. Mindenki tudja, hogy ez pénzkeresés, ahogy a reklámfilmben szereplés is. Nem 1995-ben vagyunk, amikor Cserhalmi Györgyöt kiközösítették amiatt, hogy a CIB Bankot reklámozta. 30 év telt el azóta: más lett a világ.   

Nem kellett türelmesen várni, hogy felépüljenek a karakterek és a szituáció, mert nagyon szórakoztatóan sodródunk az eseményekkel. Mindaddig, míg a közepén egyszer csak hatalmas hasat nem kezd ereszteni a darab. Pontosan ki lehetett tapintani azt a pontot, amikor a nézők elengedik az előadást és elfáradnak. Kiderült számunkra, hogy itt valójában nem expozícióról és bonyodalomról van szó, hanem ez a kellemetlen civódás fog végig menni bármilyen cél nélkül. A Káli holtakból ismert, nem beazonosítható, egy alternatív Magyarországon játszódó belsős színházas problémakatyvasz közepében vagyunk anélkül, hogy ez a párhuzamos univerzum egy kicsit is érdekes lenne. Ami viszont volt, és ami szintén a Káli holtak helybéli rendezéséből ismert jelenség, az a fan service, vagyis hogy a befogadó színház saját magát ajnározza, láthatóan érdemtelenül.

Az utolsó jelenetekig a színpadi hitelesség nem sérült, a gesztusok, a közös lakásban való létezés, az egymásnak mondott közlések remekül működnek. Az alkotók azonban minden igyekezetük ellenére nem tudták lezárni az előadást. Valószínűleg, azért mert egyszerűen nincs megírva az a darab, amit elkezdtek eljátszani. Számunkra kiugróan hiteltelennek tűnt az utolsó jelenetvég, mind Marci, mind Lujza reakciója kulisszahasogatóan életidegenre sikerült. Lehetséges, hogy a teljes előadásra rácáfoló olcsó teátralitás szórakoztató elemnek volt szánva, mindazonáltal senki se nevetett. 

Kizlinger Lilla ismét remekül integrálja a filmes megoldásokat az előadásba, mi már a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad esetén is nagyon szerettük ezt a fajta médiumkeverést. Érdeklődéssel várjuk, hogy egy másik, érdekesebb, érdemesebb történetben milyen megoldásokkal lep meg minket.

♥