Nem gondoltuk volna, hogy Hajnóczy Péter kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából színpadi adaptációja slágerdarabbá válik. Először a Trafó House-ban láttuk még 2019 tavaszán. Szenteczki Zita – Juhász András alkotásának Bíró Bence volt a dramaturgja. A vizualitása és rétegzettsége mellett talán azért szerettük annyira ezt a variációt, mert kiemelten reflektált magára az alkotói folyamatra. 2024 áprilisában az SZFE-n Hevesi Fanni rendezését, idén márciusban Bagossy Júlia rendezését néztük meg a Katona József Színházban. Elkerülhetetlenül adódik tehát az összehasonlítás, egymás tükrében jól látszanak az egyes előadások erősségei és gyengeségei.

A HALÁL KILOVAGOLT PERZSIÁBÓL - Delírium egy felvonásban, SZFE, 2024. április 3., 19:00

Készült Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából, Lázár Ervin Capriccio, Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című művei alapján. Játsszák: Erdős Lili, Gálhidy Gizella, Fehér Diána Aida, Ferenczy-Nagy Boglárka, Lehel Vilmos, Lelkes Botond, Regős Simon, díszlet: Hevesi Fanni, zene: Lelkes Botond, harmonikán közreműködik: Bölcsföldi Bálint, korrepetitor: Lelkes Botond, koreográfus: Hevesi Fanni, dramaturg: Törley-Havas Sára, fénytechnika: Lehel Vilmos, asszisztens: Russa Karina, rendező: Hevesi Fanni

Az idén végzős Hevesi Fanni 2024-es munkája A halál kilovagolt Perzsiából, amit nem csak rendezőként, de látványtervezőként és koreográfusként is jegyez. Ennek köszönhetően egy, a látványból és mozgásból kibontakozó nagyon egységes előadást kapunk. A rendkívül sokoldalúan hasznosítható, homokóra alakú Pille-székek nemcsak arra alkalmasak, hogy a narrátor egyre absztraktabb és látomásosabb rémképeit megépítsék és belakják a szereplők, de a realitás síkján is jó szolgálatot tesznek. Mintegy önmagukba sűrítik a kort a szocialista tárgykultúra egyik szimbolikus bútordarabjában. Legyen az strand, kocsma, üdülő, gyárudvar, szuterén, a Pillék mindenütt a helyükön vannak, és hirdetik azt a talmiságot, azt mintha-közeget, amiben a főhős létezik. Ehhez illeszkednek azok a jól kitalált mozgások, amik az egész világ megbillentségét demonstrálják. Mintha ez a torzítottság nem csak az alkoholmámoron át való valóságérzékelés sajátja lenne, maga a világ bicsaklott ki, amit csak a delírium szemüvegén át lehet a maga valójában megtapasztalni.

Fotó: szfe.hu

A Lelkes Botond alakította Péternek három nőalakkal kell megküzdenie, Krisztinával, a fiatalkori párkapcsolattal (Erdős Lili), Ágival, a feleséggel (Fehér Diána Aida) és Miss Alcohollal (Gálhidy Gizella). Törley-Havas Sára dramaturg munkájának is köszönhetően sikerült a kapcsolatok ambivalenciáját megtartani. A Krisztinához való vonzódás és a lány sekélyességének taszítása, a vele szemben érzett kisebbrendűségi érzés és intellektuális fölény is megmutatkozik. Erdős Lili Krisztinájának tökéletes zártsága frusztrálóan feltörhetetlen a főhős számára, és ez a frusztráltság sistergő gyűlöletben tőr ki belőle. A feleség, mint megmentő és kijátszandó börtönőr kettősség is megjelenik Lelkes Botond és Fehér Diána Aida játékában. Az alkohol csábítása és aztán egyre nyomasztóbb, eltaszíthatatlan jelenléte Gálhidy Gizella mozgásszínházi jelenetében válik tapinthatóvá. Míg az emberi viszonyok és a függőség természetrajza szépen megrajzolt Hevesi Fanni rendezésében, egyetlen réteg, az alkotáshoz való viszony nem került kibontásra. Ennek ellenére nagyon átgondolt, emlékezetes képekkel dolgozó előadásként gondolunk rá vissza.

♥

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából, Katona József Színház, Kamra, 2025. március 5., 19:00

Játsszák: Mészáros Béla, Vizi Dávid, Jakab Balázs, Szirtes Ági, Rujder Vivien, Tóth Zsófia, Tasnádi Bence, díszlet: Kálmán Eszter, jelmez: Balla Hanga, jelmezkivitelező: Vas Kitti, dramaturg: Zrinyifalvi Eszter, médiadesign: Karcis Gábor, zene: Szászi Petra, fény: Pető Gergő, mozgás: Horkay Barnabás, bábkészítő: Palya Gábor, súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Bagossy Júlia

Bagossy Júlia rendezésében tobzódnak a jobbnál jobb rendezői ötletek. A probléma az, hogy ezeket nem sikerült egységes koncepció alá rendelni, az elindított ívek gyakran elsikkadnak, a felvillantott motívumok nem szövik át az előadást, zárványként léteznek. Kálmán Eszter mozgó díszlete rengeteg lehetőséget rejtene, de nincs szinkronban a Horkay Barnabás által kitalált mozgásokkal. A részegségre jellemző percepciós torzulások, a főhős felé induló és előle elmozduló falak belső nézőpontját kioltja a részegség mozgásos megmutatása, ami külső nézőpontból mutatja a jelenséget. Péter három alakban jelenik meg előttünk, életkor és létállapot szerint hasítva a szerepet. Mészáros Béla, Vizi Dávid és Jakab Balázs hol együtt adják ki a teljes ént, az én-részek vitatkoznak egymással, hol narrátorként értelmezik egymás cselekedeteit, számolnak be érzéseikről. Legutóbb a Radnóti Miklós Színház A vége című előadásában láttuk ezt a megoldást. Nagyon szerettük Palya Gábor borosüveg-marionettjét, sajnáljuk, hogy nem lett visszatérő szereplő, csak egyszeri gag. Nem értjük, hogy egy ilyen kiváló megszemélyesítését a démoni alkoholnak miért kellett pusztán a romantizált alkoholizmus vicceskedő elemeként felmutatni. 

Fotó: Ladjánszki Máté

Ami remekül működik, az Tasnádi Bence összes megjelenése. A táncdalénekes-paródiák – Kovács Kati, Zalatnay Sarolta és Koós János – nemcsak a korfestés szerepét töltik be, de Krisztina egybites világát is remekül jellemzik. Krisztina (Tóth Zsófia) és anyja (Szirtes Ági) saját, hurráoptimista buborékját erősítik a pasztellrózsaszín jelmezek (Balla Hanga) is. Ebből a világból könnyedén kiírható minden zavaró tényező, legyen az a nem kifogástalanul viselkedő apa, a társadalmi környezet vagy a betegség. Krisztina álomvilága csúszik át Péter rémálomvilágába, aminek szintén Tasnádi Bence a főszereplője. A rémálom-szekvenciák képileg is nagyon erősek. És itt megint megteremtődött bennünk egy hiányérzet. Miért hangzik el a végső látomás, a halott város, csak narrációban? A delirium tremens utolsó szakasza, ami a haláltusa rémlátásába vált át, az előzményeket tekintve képi megvalósítás után kiált. Rujder Vivien, mint feleség, talán a legösszetettebb figura az előadásban. Szerelmes lány, aki talán még azzal is tisztában van, mit vállal, amikor hozzámegy Péterhez. Az Anticol és az alkohol teljhatalmú őrzője, és megértő, de egyben félelmetes halálangyal.

Az előadás hangulata kedélyes és bumfordi, Krisztina és Péter kapcsolatából inkább a mosolyogtató csetlés-botlás jön le, semmint a taszítóan vonzó ásító semmi. Az ivás-írás-fizikai munka párhuzam mókuskerék jellege egyáltalán nem jelenik meg, az alkotás itt is marginális marad. Az alkohollal való küzdelem is megmarad viccesnek, felszínesnek. És ez azért probléma, mert a látottakból így semmiképpen nem következik az utolsó jelenet összeomlása. Mészáros Béla véglénnyé, majd halottá válása nincs felépítve, a finálé szervetlenül csatlakozik az előzményekhez. Kevesebb ötlet, nagyobb ívű koncepció jót tett volna az előadásnak.

♥

Kedves Lili, Gizella, Diána Aida, Boglárka, Vilmos, Botond, Simon, Bálint, Sára, Karina és Fanni, valamint Béla, Dávid, Balázs, Ági, Vivien, Zsófia, Bence, Eszter, Hanga, Kitti, Eszter, Gábor, Petra, Gergő, Barnabás, Gábor, Andrea, Judit és Júlia, köszönjük az élményt, és hogy lehetővé tettétek ezt az összehasonlítást! Mindig izgalmas ugyanannak a műnek több olvasatát megismerni.