Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció, Távoli Fény Laboratórium, SZFE, 2025. február 16., 11:00

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke és a Károli Gáspár Református Egyetem ambiciózus vállalkozása volt ez a nagyszabású esemény a Távoli Fény Laboratórium koordinálásában. Hat, túlnyomórészt angol és amerikai, kortárs dráma, női szerzők tollából, került lefordításra, és végül, felolvasói színházi formában, színpadra. Minden drámán egy fordító-team dolgozott, akikhez már ebben a fázisban csatlakozott dramaturg is. A kész szövegeket aztán rendezők, rendező-párosok kapták meg, akik szintén dramaturg segítségével gondolkodhattak a színpadra állításon. Végül becsatlakoztak a nagyon sok helyről verbuvált játszók, hogy egy maratoni, tíz órás, próba után elkészüljön az a produkció, amit megnézhettünk. A színműs drámainstuktorok mellett  SZFÉ-s színészhallgatók és dramaturgnak tanulók, színműs rendezőhallgatók, károlis drámapedagógus-hallgatók, KIMI-s, freeszfés és Marosvásárhelyen tanuló színészhallgatók is erősítették a játszó csapatokat. Minket lenyűgözött, ahogy ez a rengeteg helyről érkező akarat és energia becsatornázódott ebbe az egész napos eseménysorba. Ez a tudásmegosztás szerintünk modellértékű, jó lenne, ha a szakma is felfigyelne erre a kezdeményezésre. Ha csak arra gondolunk hogy hat, tökéletesen előadásképes, friss drámaszövegre lehetett volna lecsapni a színházaknak! Meg lehetett volna ismerni a jövő rendezőegyéniségeit, dramaturgjait és színészeit. Ami reményt keltő és előremutató, hogy az alkotók együtt töltötték ezt a napot, kíváncsiak voltak egymás munkájára. A szünetekben új ismeretségek szövődtek, szakmai beszélgetések bonyolódtak, kooperációs lehetőségek körvonalazódtak.

A legnagyobb hozadéka számunkra az volt a napnak, hogy egy olyan területre nyílt rálátásunk, amit másképpen nehezebben tekinthettünk volna át. A bemutatott drámaszövegek megerősítették azt a benyomásunkat, hogy nem feltétlenül az angol és amerikai sikerdarabok választása a legjobb stratégia, amit a színházaknak és a társulatoknak követniük kéne. A domináns tematikák kortárs magyar alkotók szövegeiben is megjelennek, hasonló életproblémák foglalkoztatják a mi fiatal drámaíróinkat is. Különösen innovatív szerkezeti megoldásokba sem botlottunk, itthon is elvétve találunk lineáris történetvezetést, a mozaik-technika, az időugrások, az autofikció vagy a retelling a független produkciókban már régen bevett elemek, sok minden a kőszínházak előadásaiba is beszivárgott már.

Az esemény házigazdái Tóth Anna Orsolya és Tóth Bence Sándor voltak, akik dramaturgi és rendezői minőségükben is részesei voltak egy-egy produkciónak. Fontos szerepe volt még a hangulat, az alkalmi közönség közösséggé kovácsolásában Császár Vica drámainstruktor hallgatónak, aki egy bevezető közös napkezdő táncra invitált minket, és az előadások utáni beszélgetésekben is mindig behozott egy-egy új, végiggondolandó szempontot és az Oresztészben színészként is feltűnt.

A továbbiakban lássuk előadásonként a nap eseményeit, kis kitekintésekkel!

Helen Edmundson: Oresztész, SZFE, 2025. február 16., 11:00

Fotó: Nyeste Boglárka

Játsszák: Bodor Kristóf, Kóczán Kincső, Szabó Csenge, Havasi Tamás, Petresevics Kitti, Császár Vica, fordítók: Varga-Amár Rudolf (dramaturg), Faragó Fanni, Kovács Fruzsina, dramaturg: F. Tóth Gergely, rendező: Tessely Anna

Helen Edmundson többszörösen díjazott angol dráma- és forgatókönyvíró, producer, az ő 2006-os Euripidész-átiratával indult a nap, hogy aztán késő este Ovidius Átváltozásaival záruljon. Két mitológiai retelling alkotja hát azt a foglalatot, amiben az írónők megszólalnak. Sajnos Euripidész Oresztésze annyira jó dráma, hogy szinte csak rontani lehet rajta. A The Guardian kritikusa, Michael Billington szerint Edmundson melodrámával helyettesíti az iróniát. Mi is valami ilyesmit éreztünk, amikor a keser-édes testvérszerelmet, az istenektől magára hagyott fiatalokat néztük. A bemutatót követő megbeszélésen fel is merült az Ulpius-testvérek története, az Utas és holdvilág, mint laza asszociáció. Nem vált valódi női történetté az erős női monológok ellenére sem a dráma. Az Apollón által Stockholm-szindrómássá tett Elektra (Kóczán Kincső), az istenek infernális viselkedése miatt lázadó Heléné (Csenge Lili), a minden borzalom ellenére embernek megmaradó rabszolganő (Szabó Csenge) kevés ahhoz, hogy ellenpontozza Oresztész (Bodor Kristóf) karakterének középpontiságát. Bár elhangzik, nem kap kellő súlyt Iphigénia és Klütaimnésztra áldozatisága, Klütaimnésztra igazságát senki nem képviseli kellő elszántsággal. A zárlat megváltoztatása, a kettős öngyilkosság deus ex machina helyett valóban melodrámává teszi az alapvetően cinikusra hangszerelt történetet. Petresevics Kitti és Császár Vica, a kar, úgy is, mint mükénéi nép erősen megidézte az Oresztészt üldöző Erinnüszeket is 

A mitológiai rettelling sem újdonság, legutóbb a Maladype Színház állt elő egy pazar Penelopeiával. A Margaret Atwood regényen alapuló előadás valóban csavar egyet a jól ismert történeten.

Helen Edmundson (Fotó: Sarah Lee)

Amiket viszont nagyon szerettünk, azok Tessely Anna rendezői ötletei voltak. Az üvegajtó kreatív használata, amik mögött láthatatlanul, de mégis sejthetően játszódnak a görög színház hagyományai szerint megmutathatatlan halálok, Menelaosz (Havasi Tamás) forgószéke és hazugságot jelző torokköszörülése, a szereplők kiválása a háttérből és visszaolvadásuk remek megoldások. A rendkívül szűkre szabott próbaidő ellenére a játékstílus többnyire egységes volt, és még némi jelzés értékű jelmez kitalálására is futotta az időből.

Gianina Carbunariu: Mese a lusta emberről, SZFE, 2025. február 16., 13:00

Fotó: Nyeste Boglárka

Játsszák: Balogh Zoltán Márk, Markó Janka, Papp Marci, Rácz Balu, Sereg Judit, Urbán Kristóf, Székely Panna, Zsigmond Soma, fordítók: Kiss Anna (dramaturg), Koch Márta, Rajhárt Katalin, Sereg Judit, dramaturg: Zsigmond Soma, rendezők: Szentgyörgyi Zselyke, Vasicsek Botond

Gianina Carbunariu nem ismeretlen a magyar színpadokon, Tigris című drámája nagy sikerrel fut a Stúdió K Színházban 2021 óta Bíró Bence és Szikszai Rémusz átiratában, Szikszai Rémusz rendezésében. A Divine Comedy Színházi Műhely is bemutatta épp ez év februárjában. Az Eurodram fordítói program keretében Patkó Éva tette magyar nyelven hozzáférhetővé a román szerzőnő Szolitaritás című művét, ami felolvasó színházi formában el is hangzott a Stúdió K színpadán 2023 őszén Nagy Péter István rendezésében. A Mese a lusta emberről valóban tanmese, ennek megfelelően meglehetősen didaktikus. Mi úgy érezzük, önálló színpadi alkotásként kicsit szimpla lenne, viszont értő kezekben briliáns vitaszínházi alapanyaggá válhatna. Ajánljuk megvalósításra a Károli Gáspár Református Egyetem drámainstruktorai figyelmébe egy ilyen irányú hasznosításra.

Gianina Carbinariu (Fotó: Riccardo Frati)

Szentgyörgyi Zselyke és Vasicsek Botond biztos kézzel állították színpadra ezt a mozaikos szerkezetű művet, amelyet egy furcsa mese keretez. Látszott, hogy a játszók értik és élvezik a darabbal való foglalkozást. Ügyesen játszottak a darab iróniájával, tudtak elképesztően viccesek, vérfagyasztóan komolyak és megrendítőek is lenni. Ebben szépen támogatták őket a fényezési megoldások és a jól megválasztott zenei aláfestés. Nagyon meglepő, de abszolút összeszokott csapat benyomását keltették a játszók, koncentrált, egymásra maximálisan rezonáló játékot hoztak nekünk.

Paula Vogel: Így tanultam vezetni, SZFE, 2025. február 16., 15:00

Fotó: Szilágyi Zsombor

Játsszák: Gál Oxána, Hubbes Gellért Mátyás, Szabó Laura, Szilasi Lili, Kovács Laci, Fonyó Ábel, Liszák Lili, fordítók: Orosz-Bogdán Noémi (dramaturg), Arnold Nikolett, Nagy Rebeka dramaturg: Liszák Lili, rendezők: Kiss Anna, Szilágyi Bálint

Paula Vogel Pulitzer-díjas amerikai drámaíró, egyetemi tanár. Az 1997-ben írt, autobigrafikus elemeket is tartalmazó történetet a szerző bevallása szerint Vladimir Nabokov Lolita című regénye ihlette. Ez az ihletettség sajnos túl erősen érződik is a történeten, sok újdonságot nem tartogat a dráma. Az, hogy önéletrajzi elemekből táplálkozik, nem mentség, a személyes érintettség nem teszi közérdekűvé az alkotást. Lehet, hogy egy női hangon elmondott abúzus-történet a kilencvenes években nóvum volt, mára már kicsit túlhasználtnak érezzük a témát. Legutóbb pár napja, Komáromy Bese szememfénye című írásában-rendezésében találkoztunk egy hasonló sztorival, amely előadás azonban nagyságrendekkel izgalmasabban, rejtvényszerűbben dolgozott fel egy generációs különbséget. Az Így tanultam vezetni-nek erénye és egyben hátránya, hogy erősen hely- és korspecifikus. Az 1962-69 között Marylandban játszódó dráma történetiségében lehet esetleg érdekes. A megjelenő három generáció, a 30-as években házasodó nagymama (Szilasi Lili), az 50-es években családot alapító anya (Szabó Laura), és a 60-as évek végén fiatal felnőtté váló lány (Gál Oxána) traumái, szexualitáshoz való viszonyuk, az előző generációktól kapott örökség elgondolkodtató szála a történetnek.

Paula Vogel (Fotó: Nicholas Hunt)

Kiss Anna és Szilágyi Bálint remek tempójú előadást rendezett az alapanyagból. Gál Oxána magabiztosan narrálja végig a történetet, hiteles naiv, apát kereső kiskamaszként, nyughatatlan, meg nem értett tinédzserként, és döntésképes, önálló fiatal felnőttként is. Az előadás sztárja azonban Hubbes Gellért Mátyás. Neki kell úgy megformálnia a szexuális ragadozó Peck bácsi alakját, hogy egyszerre legyen szimpatikus és viszolyogtató. Paula Vogel nem egy pedofil predátort akart megalkotni, hanem meg akarta érteni egy ilyen „kapcsolat” dinamikáját. Érdekes monitorozni egyéni érzékenységünket, az időben visszafelé haladó történetben nekünk mikor villan föl a vörös lámpa. Csodálatosan összetett alakítás, a nap egyik legjobbja!

Phoebe Waller-Bridge: Riherongy, SZFE, 2025. február 16., 17:00

Fotó: Gál Teodóra

Játsszák: Füsi Borka, Monoki Luca, Czene-Polgár Donát, fordítók: Szalánczi Ágota (dramaturg), Fedor Fanni, Kézér Bernadett, dramaturg: Tóth Anna Orsolya, rendezők: Pásztor Csilla, Manczur Máté

A Fleabag volt a legizgalmasabb és legminőségibb szöveg a felhozatalból. A sorozatként 2013-19 között megvalósuló anyag hamar kult státuszt ért el, a belőle készülő színdarab a Broadway és a West End sikerdarabja lett. Női szexualitásról ilyen természetes, szabadszájú szöveg ritkán hangzik el magyar színpadon. Látszik, hogy mostanában a szexről való beszéd irodalmi nyelvének megteremtése az egyik megoldandó feladat. Rettenetes lemaradásunk van ezen a téren. Egy jó megoldást azért láttunk a minap, Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem című regényéből rendezett Georgita Máté Dezső monodrámát Dékány Barnabás számára. Most, a fordítók – Szalánczi Ágota, Fedor Fanni és Kézér Bernadett – jóvoltából egy női hangra írt kendőzetlen színpadi szöveggel is gazdagabbak lettünk.

Phoebe Waller-Bridge (Fotó: Dylan Coulter)

Ám, hiába a jó szöveg, ha nincs meg hozzá az előadó. Pásztor Csilla és Manczur Máté szerencsések voltak, mert megtalálták Füsi Borka személyében azt a remek színésznőt, aki ezt a monodrámát Monoki Luca és Czene-Polgár Donát segítségével el is tudta játszani. A szexuális élmények hajszolása, a férfiak tárgyiasítása, a gyász stációi, a családdal való ambivalens viszony megjelenítése nagyon összetett feladatot adtak Füsi Borkának, aki ezt az elé állított magas lécet – emlékezzünk rá, hogy mindössze egyetlen napi próbával – parádésan megugrotta.

Young Jean Lee: Istentisztelet, SZFE, 2025. február 16., 19:00

Fotó: Szilágyi Zsombor

Játsszák: Csonka Anna, Bayer Fruzsina, Papp Márton, Rézműves Roland, fordítók: Pálfi Zsófia (dramaturg), Mészáros Anna, Szabó Laura, dramaturg: Divéki Marcell, rendezők: Szőke Dénes Iván, Tóth Bence Sándor

Young Jean Lee Church című drámája kakukktojás abból a szempontból, hogy már létezett magyar fordítása, és színpadra is került a Szkénében 2017-ben. Császi Ádám jegyzi fordítóként és rendezőként a produkciót, amit parádés szereposztásban – Rába Roland, Petrik Andrea, Simkó Katalin, Nyakó Júlia – láthattunk. Ezért minket most nem sokkolt a dráma, viszont érdekes volt egybevetni a két változatot. A fiatal alkotócsapat, a fordítók, rendezők, játszók, egyaránt a darab blaszfémiáját, parodisztikus jellegét emelték ki. Kevesebbet játszottak reális regisztereken, inkább a szürreális és abszurd részleteket dolgozták ki. Akik fogékonyak erre a fajta humorra, azok remekül szórakoztak az előadáson.

Young Jean Lee (Fotó: Blaine Davis)

Mi kicsit elfogultak voltunk, amellett, hogy nagyon szeretjük ezt a drámát, vártuk, hogy régi ismerőseinket, Bayer Fruzsinát és Rézműves Rolandot újra színpadon láthassuk. Külön easter egg a rajongóknak, hogy Bayer Fruzsina a Parasztopera lelkésznéje után egy lelkésznő bőrébe bújik. Tetszett, ahogy Szőke Dénes Iván és Tóth Bence Sándor mozgatta a szereplőket, ahogy illusztrációként bevonta őket egymás látomásos tanúságtételébe. Papp Márton lehengerlő José atya 1 volt, néha szinte már féltünk tőle, Csonka Anna líraibb megszólalásai jól ellenpontozták Bayer Fruzsina vadabb, dinamikusabb jelenlétét. Rézműves Roland José atya 2-je játszott leginkább az értelmezésekkel, a realitás átcsúsztatása mágikusba nála volt igazán bravúrosan megoldva.

Mary Zimmerman: Metamorphoses, SZFE, 2025. február 16., 21:00

Fotó: Gál Teodóra

Játsszák: Herman Adél, Albert Rea, Rontó Zoltán, Zrínyi-Gál Réka, Antal Csenge Panna, Soós Máté Bátor, Korda Bonifác, Andrasev Milos Fülöp, Négyesi Odett Elza, fordítók: Bakos Apolka (dramaturg), Bukovszky Kata, Horváth Boglárka, Török Luca, dramaturg: Sebők Liliána Hajnalka, rendezők: Kovács Zsófia, Nagy Regina

Mary Zimmermann sokoldalú alkotó, drámaíró, színházi és operarendező. Ovidius adaptációja keretezte a szintén antik történettel nyitó napot. Öt mítosz elevenedik meg ebben a felolvasó színházi forma ellenére is látványcentrikus előadásban. Ez a megoldás a szerzőnő szándéka szerint való, nagyon pontos, szinte mindenre kiterjedő instrukciókkal látta el drámáját, a rendezőnek, Nagy Reginának, azt a kihívást kellett teljesítenie, hogy minimális idő alatt kéznél lévő kellékekkel és jelmezekkel minél pontosabb lenyomatát adja a mű képiségének. Midász király ostoba kívánsága, Kéüx és Alküoné a halált is legyőző házassági köteléke, Erüszikhthón csillapíthatatlan bírvágya, Erósz és Pszükhé akadályokon át beteljesülő szerelme, Philémón és Baukisz megható története voltak a mese tárgyai. Bár a kapzsiság és a szerelem, szeretet is lehetnek pusztító érzelmek, az istenek néha nem olyan kegyetlenek, és az egymás után sóvárgók örökké együtt maradhatnak, az apai szeretet elnyerheti jutalmát. Omnia vincit amor.

Mary Zimmerman (Fotó: Liz Lauren)

Nagy Regina csapata egy egységes látványvilágú, fizikai színházi elemekkel élő előadással valóban a nap nagyszabású fináléját hozták el a kitartó nézőknek. A szerepváltások követhetőek, sok logisztikai trükközés után kialakult, hogy minden játszónak jusson nagyobb és kisebb szerep is. Zrinyi-Gál Réka elragadóan bájos Psyché és nagyon félelmetes Éhség. Andrasev Milos Fülöp nagyon hihető Erósz és semmi sajnálatot nem érdemlő, végül önmagát felfaló Erüszikhthón. Soós Máté Bátor önhittsége egy pillanat alatt fordul teljes megsemmisülésbe, mikor arannyá változtatja saját lányát (Négyesi Odett Elza). Korda Bonifác és Négyesi Odett Elza madárrá és Rontó Zoltán és Albert Rea fává változó házaspárjai szép tükröződései voltak egymásnak. Antal Csenge Panna nehezen aktivizálható Álomként maradt meg leginkább bennünk. Kovács Zsófia egy szereplő kiesése miatt az utolsó pillanatban vállalta el a maradék szerepeket, így rendezői munka helyett színészi jelenléttel erősítette a csapatot.

♥

Kedves szervezők és alkotók, köszönjük ezt a hatalmas munkát, az élvezetes színházi pillanatokat, a beszélgetéseket! Reméljük, jövőre újra belevágtok ebbe a terebélyes fába!