Majd, ha fagy! - Neoreneszánsz rally, SICC Production, Akvárium Klub, 2025. április 29., 19:00

Játsszák: Kerek Dávid, Sas Zoltán, Szaplonczay Mária, lanton kísér: Mándli Zsolt, látványtervező: Fábián Eszter, összeállította és rendezte: Sas Zoltán, Kerek Dávid

Zenés versszínházi előadást állított össze és rendezett Majd, ha fagy! címmel Sas Zoltán és Kerek Dávid, segítségül hívva Mándli Zsoltot, aki lantján kíséri végig az előadást továbbá Szaplonczay Máriát, hogy a női hang se hiányozzon a produkcióból. A csapatot erősítette még Fábián Eszter látványtervezőként, aki jelmezeiben megalkotta azt a egyszerre kortárs és reneszánsz utalásokból felépített képi világot, ami látványban is leképezte a rendezők koncepcióját. Szaplonczay Mária tüllfátylas betörősapkája vagy Kerek Dávid kétszínű slim-fit nadrágja például rendkívül emlékezetes megoldások.

„A hajléktalanság problémaköre évezredek óta megoldatlan feladat, lüktető seb. Ahelyett, hogy úgy tennénk, kívül-belül ismerjük a problémát, pálcát törnénk vagy elhamarkodott következtetéseket tennénk, úgy döntöttünk, két első hallásra egymástól nagyon távol eső világot hívunk segítségül, hogy körbejárhassuk a témát: a kora és késő reneszánsz angol, olasz, német, francia és spanyol nyelvű dalkincsét, valamint a Fedél nélkül archívumából válogatott magyar kortárs hajléktalan költők által írt verseket, novellarészleteket.”

Fotó: Turi András

A legmeghatározóbb élményünk az előadással kapcsolatban a teljesség. A vándor, a csavargó, a vagabund, a hobó, a wanderer, a hajléktalan alakja, mint ezerszínű szimbólum rajzolódik meg az este végére. Az évszakok körforgására épülő szerkezet is ezt a teljességérzetet erősíti, ahogy az is ahogy időben és térben is kinyílik az értelmezési tartomány. Egyszerre van jelen a színpadon a zöld padon vackolódó csövesekkel Vlagyimir és Estragon árnya, Villon szókimondósága, a középkori vándordiákok vágánsköltészete és az olasz commedia dell'arte vándortársulatainak rögtönzött színjátéka. A rengeteg nyelven megszólaló szólók, duettek, tercettek és Mándli Zsolt zenéje szövik meg ezt a hangzósságból álló utaláshálót. És ebben a hálóban helyezkednek el csillogó harmatgyöngyként azok a kortárs szövegek, amelyeket a Fedél nélkül archívumából választottak az alkotók.

 Fotó: Gregorio Alto

Két csapdát kellett elkerülnie az alkotásnak. Egyfelől a szegénység és a hajléktalan-lét romanticizálását, másrészt a naturalista szociopornót. Mindkettő leegyszerűsítene, szimplán hazudna vagy öncélúvá válna. A SICC Production megoldása kaleidoszkópszerűen megőrizte a téma komplexitását, szervező elvvé tette a kétértelműséget. Nagyon sok elemben, szövegszinten, mozgásban, interakcióban, kellékhasználatban megjelenik a humor számos fajtája. Az altesti viccektől a nyelvi stílusbravúrig hatalmas skálát jár be az előadás és játszik be a három színész. Felsejlik a hajléktalan ember láthatatlansága, mintha egy kopott, kikerülendő utcabútor lenne a szerencsés többség számára, de megjelenik ennek az állapotnak a szabadsága is. Végigkísérhetünk egy karaktert az utolsó útján:  a betegség és a halál értelmetlen és megrázó, de nem magányos és nem medikalizált. Egyszerre van jelen a nagyon is materiális, testi tapasztalat és a transzcendenssel való találkozás lehetősége.

Fotó: Turi András

Le vagyunk nyűgözve a SICC Production induló évadától. Az egyetemről átmentett Frontátvonulás! és a Hamlet után a Majd, ha fagy! is egy elképesztően egyben lévő alkotás lett. Kell nekünk, hogy ilyen remek hangbéli kvalitásokkal rendelkező és hangszeres zenéhez is értő csapatunk legyen a városban, akik olyan saját előadásokat hoznak létre, amik problémaérzékenyek, maiak és érvényesek. Hiánypótlóak az ilyen mértékű rendezői szakértelemmel és egyenrangú társak közötti kiváló csapatmunkával létrehozott zenés produkciók!

♥

Kedves Dávid, Zoltán, Mária, Zsolt és Eszter köszönjük ezt a csodálatos estét, külön köszönet a megismert versekért!