William Shakespeare - Nagy Feró: HAMLET, SICC Production, Akvárium Klub, 2025. január 13., 19:00

Játsszák: Turi Péter, Liber Ágoston, Sas Zoltán, Gálhidy Sára, Kerek Dávid, Vatamány Atanáz, Fülöp Kristóf, szövegkönyv: Sas Zoltán, Krasznai Vilmos, Vatamány Atanáz, magatartás koordinátor: Téri Gáspár, Hamlet atyjának szakálla: Patkós Gergő, zenei vezető: Fülöp Kristóf, fény: Krasznai Vilmos, jelmez: Krasznai Bora, asszisztens: Haselbach Ivett Gabriella, rendező: Krasznai Vilmos

Három elem teszi különlegessé a SICC Production bemutatkozását. Egy régi, egyetlen előadásig jutott Hamlet-feldolgozás felélesztése; az, hogy új csapat, az idén végzett SZFE-s zenei osztály tagjaiból alakult; és egy új, színházi térként debütáló helyszín, az Akvárium Klub. Hatalmas is volt az érdeklődés, a premieren pótszékeket kellett beállítani az amúgy sem kicsi nézőtérre. Milyen is lett Nagy Feró 1984-es rockoperája köré épített előadás? Nagyszabású, látványos, remek ritmusú produkció, tele zenei és rendezői ötletekkel, emlékezetes látványvilággal, fantasztikus alakításokkal. A szövegkönyvön dolgozó Sas Zoltán, Krasznai Vilmos és Vatamány Atanáz bátran nyúlt a drámához, jelenetcserék, kihagyások és új szekvenciák teszik meglepővé az előadást. Fülöp Kristóf zenei vezetőként változatos hangzásvilágú betétekkel tette izgalmasabbá az alapanyag önmagában egy idő után egyhangúvá váló zúzását. Ami nekünk egy kicsit hiányzott, az a még átgondoltabb dramaturgia, a karakterek motivációjának mélyebb kibontása és egymáshoz való viszonyának pontosabb illesztése.

A Nagy Feró, Miklóska Lajos, Lugosi László, Donászy Tibor, Trunkos András és Zsoldos Tamás neveivel fémjelzett zenei anyag 2018 óta CD-n is fellelhető a Grundrecords jóvoltából

"A kor ötvözete, ami vagyok,
Épp hogy kihűlt csak, szét is hullott nyomban.
Vért ontottam, mint mások.
S mint azok, Nem tudtam megfékezni bosszúszomjam."

Vlagyimir Viszockij: Az én Hamletem (Baka István fordítása)

Turi Péter Hamletje veszélyes, egy kiszámíthatatlan megfeszített rugó, ami bármikor elpattanhat. Már a szellem (Fülöp Kristóf) feltűnése előtt is agresszív, irritált, első gesztusa, ahogy a Cseh Tamás nótát, a Dal a ravaszdi Shakespeare Williamrőlt játszó színészeket leparancsolja a színpadról, egy rendkívül arrogáns figurát mutat. Árad belőle valami generális rossz közérzet, ami a dán udvar állapotát tekintve teljesen indokolt, de ezt a Hamletet inkább ez, és a trónról való lecsúszás sértettsége motiválja, semmint a kizökkent idő helyretolásának vágya. Bosszúja nem jóvátétel. Nem is hangozhatna el vele kapcsolatban hitelesen, hogy „mert belőle, ha megéri, nagy király vált volna még." Rendkívül manipulatív személyiség, nem csak Rosencrantz és Guildenstern és a színészek (Kerek Dávid és Fülöp Kristóf) válnak bábbá a kezei között, de mintha Opheliát (Gálhidy Sára) is ő tanította volna be, hogy mit mondjon a királynak. Hozzá képest Claudius (Liber Ágoston) racionális hozzáállása, kiszámíthatósága szinte vonzóbb alternatívává teszi, mint a jogos örököst. Amiben egy platformon vannak, az a királynéval való bánásmód. Az asszonyi gyarlóságról szóló monológ itt kórusművé válik, az udvar összes férfitagjának egyöntetű véleményeként hangzik el. 

Fotó: Krasznai János

A Sas Zoltán által briliánsan alakított Gertrud kapcsán ez esetben föl sem merül a bűnrészesség kérdése. A királynéban a primitív állatiasság és a zsinóron rángatott marionett tulajdonságai keverednek. Nem csoda, hogy Ophelia sorsa teljesen kidolgozatlan marad ebben a koncepcióban. Megőrülése és halála szinte teljesen marginális, egy újabb test a veremben, semmi több. Ezt azért sajnáljuk felettébb, mert Hamlettel való duettjeiben épül valamiféle szeretetkapcsolat, amit a végig sem mondott szakítós jelenet elsúlytalanít. Nem derül ki számunkra, hogy Ophelia ennek hatására vagy apja (Vatamány Atanáz) lemészárlása miatt őrül-e meg, ha ez itt egyáltalán megtörténik. Kimarad Hamlet sírnál való kirohanása és Laertes-szel (Kerek Dávid) való csörtéje is, így Laertes tényleg igazi balekká válik a történetben, aki Párizsból hazajőve rögtön a páston találja magát egy mérgezett karddal a kezében. 

 Fotó: Krasznai János

„Közös, hogy meghal, aki él, S természet útján szebb valóra kél…Így kell lenni...Torkomra forrt az undok ármány”

Ahogy meghatározott sorban hullanak el a szereplők, és kerülnek a verembe, lassan kiürül a színpad. Nincs rezsimváltás, fogalmunk sincs, mit hoz a jövő ennek a Dániának. Ahogy az sem igazán derül ki, milyen volt az ország az öreg Hamlet uralkodásának idején. Egy múlt és jövő nélküli ország végnapjait követtük végig. A teljesen értelmetlen pusztulást. Mi marad? Talán Hamlet egyetemes világundora. A többi valóban néma csend.

 Fotó: Krasznai János

A produkció az elejétől a végéig sodró lendületű, szinte levegőt sem kapunk az események örvényében, mégis van néhány kiemelkedően szép pillanat, ami később visszagondolva részletekbe menően előhívható lesz. Biztosan ilyen lesz Claudius imája, szép, bensőséges előadás, mi elhittük, hogy valódi bűnbánatot látunk. Kerek Dávid és Fülöp Kristóf által előadott Händel-duett is ilyen. Zeneileg annyira meglepő és szépséges, hogy kiemelkedik az előadásból. Hamlet és Laertes párbajának képi megfogalmazása, Turi Péter performansza a szúró-vágó fegyverekkel is ilyen pillanatok.

 Fotó: Krasznai János

A hangosítással még lenne egy kis munka, a hangszerek, főleg a dob sokszor elnyomta az éneket. Átgondolandó, hogy nem lenne-e érdemes valahogy kivetíteni a dalszövegeket. A látványvilág csodálatosan átgondolt és lenyűgöző. A lejtős színpad, ahol folyamatosan egyensúlyozni kell a talpon maradásért, szépen leképezi az intrikáktól hemzsegő udvart, ahol mindenki titkol valamit, mindenki alakoskodik, mindenki a másik szándékait fürkészi. Kivéve öreg Hamlet szellemét, aki már megszabadult ebből a siralomvölgyből, és szinte felszabadultan figyeli az élők áskálódását. A fények (Krasznai Vilmos) nagyon hangulatosak, az alvilág vörösei, az undor, a sértettség, az ármány sárgái és a néhány idilli pillanat kékes fehérje szépen lekövetik a színpadi történéseket. Krasznai Bora jelmezei, a bordó és zöld bársonyoktól és különösen Claudius sziporkázó feketéjétől élesen elkülönül Hamlet rombuszmintás pulcsija és szürke zakója. Nincs lehetőség párbeszédre, ez két nagyon különböző világ.

Nagyon örülünk, hogy tanúi lehettünk a SICC Production bemutatkozásának. Persze a Frontátvonulás! után, amit kétszer is megnéztünk, hasonló jóságokra számítottunk. Mindkét előadás elérhető az Akvárium Klubban, jó szívvel ajánljuk őket.

♥

Kedves Péter, Ágoston, Zoltán, Sára, Dávid, Atanáz, Kristóf, Gáspár, Gergő, Bora, Ivett Gabriella és Vilmos, köszönjük ezt az érdekes Hamlet-értelmezést, már várjuk a következő bemutatótokat!