És ti…? Káva Kulturális Műhely, MU Színház, 2026. február 17., 18:30

Játsszák: Takács Gábor, Szilágyi Kata, Benkő-Kovács Gergő, Milák Melinda, Bori Viktor, Kardos János, Somorjai Márton, látványtervező: Molnár Anna, zene, ének: Gyombolai Bálint, dramaturg: Róbert Júlia, rendezőasszisztens: Szegezdi Anna, rendező: Gyombolai Gábor

Minden kívánságunk így teljesüljön! Éppen azon nyafogtunk, hogy milyen jó lenne látni már egy ütős Kleist-rendezést. A Káva Kulturális Műhely És ti…? című részvételi színházi előadása Tasnádi István Közellenség című drámáján alapul, ami egy variáció a Kohlhaas-történetre. A különlegessége ennek az átiratnak – amit nagyon régen, 1999-ben a Katona József Színházban láttunk, és az egyik legjelentősebb színházi élményünk abból a korszakból – hogy Kohlhaas Mihály két lovát teszi meg a dráma voltaképpeni főszereplőinek és narrátorainak. Mivel az ő perspektívájukból nézünk erre a történetre, a címszereplő eltávolodik tőlünk a hagyományos feldolgozásokhoz képest, az ő tetteit is olyan külső szemmel tudjuk emiatt megítélni, mint ellenlábasaiét. Ez a távolítás jót tesz a véleményalkotásnak, és ezért kiváló színházi nevelési alapanyag. A rendező, Gyombolai Gábor, négy nyitást épített bele a történetbe,amely esetén a nézők bekapcsolódhatnak az eseményekbe. Az expozíció már az előtérben bevon minket a lovak (Szilágyi Kata és Benkő-Kovács Gergő) és az őket kínzó várnagy (Bori Viktor) világába. Később Kohlhaas (Takács Gábor ) és felesége, Lisbeth (Milák Melinda) vitájához gyűjthetünk érveket két csoportban, majd Luther Mártonnal (Kardos János) vitatkozhatunk. Végül a börtönbe vetett lócsiszár kér tőlünk tanácsot a végső döntés előtt. Bár az érveink nem befolyásolják a történet lefutását, mégis létrejön egy olyan „mintha-helyzet”, amiben elhisszük, hogy tudunk jól érvelni.

Fotó: Szalontai Zoltán

Nagyon cinikus világot építettek fel nekünk az alkotók, kezdve Molnár Anna látványvilágával. Nem csak a lovak vannak beszorítva a karámba, hanem mi, nézők is, és természetesen Kohlhaas is. Félelmet, tehetetlenséget, dühöt érzünk, ami közelít minket a lovak és gazdájuk érzelmi állapotához. Ehhez tesz hozzá nagyon sokat Gyombolai Bálint igen változatos zenéje. Hallunk rap-et, kuplét, sanzont, blues-t, indulót. Ami közös a dalokban, hogy kendőzetlenül hangzanak el a szövegeikben a hatalom birtoklóinak-bitorlóinak végtelenül egyszerű és gonosz motivációi. A nyilvános megnyilatkozások kenetteljessége, a jogi szövegekbe burkolt kegyetlenség ezekben a dalokban lepleződik le. A hatalommal való visszaélés egész panoptikumát tárják elénk a remek alakítások. Az unalmában Kohlhassal packázó, a tragédiába torkoló eseménysort elindító várnagytól a teljesen felelőtlen aranyifjú várúron és barátján át (Somorjai Márton és Kardos János meggyőző kettőse), az ügyvéd simlisségén keresztül (Somorjai Márton), a kancellár (Bori Viktor), az ideológiai támasz, Luther, a jó rokon (Somorjai Márton) és a fejedelem (Milák Melinda) mindenkit eltaposó, minden problémát szőnyeg alá söprő államtanácsáig. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a szereptöbbszörözések miatt mennyi remek figura megalkotásának feladatát kellett a színészgárdának megoldania.

Fotó: Szalontai Zoltán

Nem kétséges, hogy ezekkel az erőkkel szemben, minden szimpátiánk Kohlhaas Mihályé. Azonban van itt egy hatalmas de, amire a lovak kiemelt szerepe irányítja rá a figyelmünket, és amiért a szokásosnál is kevésbé tudunk a jogos sérelméért jóvátételt követelő kereskedővel menni. Ez pedig a rábízott élőlények iránti felelősség, amit Kohlhaas egyáltalán nem érez és vállal fel. A becsület és az igazság nagyon fontos értékek, de a mi értékhierarchiánkban a gondoskodás és a felelősség egy fokkal feljebb állnak. Kohlhaas kimenekíthetné a lovait, ha nem kellenének bizonyítéknak, megmenthetné a feleségét és a gyerekeit, ha körültekintőbb lenne, törődnie kéne azokkal a fanatizált emberekkel, akik, ha hívatlanul is, de mögé álltak. Megbocsájthatatlan az a naivitás és csőlátás is, ami ezt a figurát jellemzi. A rendszerszintű korrupciónak nem kéne ekkora meglepetésnek lennie számára, ha valóban polgárként tekintett volna magára a sérelem előtt is.

Fotó: Szalontai Zoltán

Valójában a nyitások segítségével azon gondolkodhattunk, milyen vezetőre is lenne szükség egy, a mű által lefestett, és sajnos nagyon ismerős társadalomban. Milyen stratégia lenne alkalmas, ami megváltoztathatná János Frigyes rendszerét. Hogy állhat helyre vagy egyáltalán, hogyan jöhet létre a jogbiztonság. A legjobban a Luther Mártonnal való verbális csörtében éreztük magunkat, igazán felszabadító érzés a hatalom kenetteljes, magát emberarcúnak mutató képviselőjét szembesíteni a véleményünkkel. Ami hiányzott nekünk, az egy lecsengető, feldolgozó beszélgetés, az előadás az utolsó másodpercig olyan magas szintre pörgette az adrenalin-termelésünket, hogy sokkoló volt kilépni az utcára. Végtelenül kíváncsiak lennénk, hogy működik az És ti…? középiskolások vagy fiatal felnőttek körében. Hogyan, mennyire vonódnak be, milyen érvrendszereket használnak. Ifjúságkutatóknak rendkívül hálás téma lenne.

♥

Kedves Gábor, Kata, Gergő, Melinda, Viktor, János, Márton, Anna, Bálint, Júlia, Anna és Gábor, köszönjük ezt a remek színházi élményt és az érzelmi felkavarást!