Kónya Klára: A király áldozata, Affér Színház, Eötvös 10, 2021. szeptember 7., 19:00

Játsszák: Ficzere Béla, Kőszegi Judit, Oláh Dóra, Boros Ádám, Balogh Orsolya, Mészáros Attila, Vucsics Virág, Stubnya Béla, írta: Kónya Klára, az író munkatársa: Bakos Bence, zenei közreműködő: Gergely Zsóka, gitár: Csengeri Tamás, arculat: Svajer Lászó, fotó: Vass László, látvány: Lovas Dániel, fény: Berta Ninett, rendezőasszisztens: Kőszegi Judit, társulatvezető: Vucsics Virág, dramaturg: Lovas Dániel, rendező: Kónya Klára.

Jó régóta várjuk ezt az előadást, bár őszintén szólva fogalmunk sem volt, milyen lesz. Ez az Eötvös 10-ben felsorakozó közönség nagy részére is igaz lehetett. Teljesen átadtuk magunkat az ismeretlennel való találkozásnak, még ha a szereplőket és a szerzőt már ismerjük. A néző gyanútlanságát a produkció fel is használja, a várakozásoknak megfelelő naiv történet váratlan pontokon mélyül be és mászik minden egyes jelenettel a bőrünk alá. Mert, hát, nem csak a színpadi alakok bőrére megy a játék, hanem mi is megértjük: a bőrünkre megy itt a játék. Ez a felnőtteknek szóló mese pedig igazán megérte a várakozást, és egyértelműen újranézős előadás lesz a számunkra.

Az előadás adatlapja a jegy.hu oldalán.

Nagyon sok szempontból különleges az Affér Színház új bemutatója, A király áldozata. Kezdjük a produkció létrejöttének mesebeli körülményeivel! 2020 őszén kezdett bele a társulat második közösségi finanszírozási kampányába (már a Ráolvasás is ilyen konstrukcióban készült el), és megint működött az elgondolás, a jövőbeli nézők szívesen kifizették előre legalább a színházjegyük árát. A fennmaradó összeget a StageHive által meghirdetett videopályázatra készített pályamunkával sikerült begyűjteni. https://fb.watch/7_9Ei4S3hk/ 

Vucsics Virág (Ilona) és Mészáros Attila (Bercel vitéz). (Fotó: Vass László Ádám)

Unikális az előadás műfaja is, magyar népmesei motívumokból írt fantasy, abból is a darkosított fajta. Nem teljesen előzmények nélküli a próbálkozás sem a magyar színpadon, sem az irodalomban. A k2 Színház Át az ingoványon című 2016-os előadását Benkó Bence és Fábián Péter írta klasszikus fantasyelemek fölhasználásával, és ezzel megmutatta, hogy van létjogosultsága ennek a periférikusnak tartott műfajnak felnőtteknek szóló produkcióként is. Kleinheincz Csilla young adult trilógiaként gondolta újra a magyar népmesék motívumait az Ólomerdő című sorozatában szintén a dark fantasy zsánerét választva formául. Érdekes próbálkozás volt a Hetvenhét című antológia is, ami 2006-ban egy magyar népmesék sci-fi és fantasy átírásokra kiírt novellapályázat eredményét tartalmazza Járdán Csaba és Kleinheincz Csilla szerkesztésében. Ebbe az alig hagyományba illeszkedik A király áldozata, ami teljes vértezetben ugrik elénk szinte a semmiből, komplex, nyugtalanító történet kerekedik ki az ismerős elemekből. 

 A társulat előadásra való felkészülése is rendhagyó volt. Az alkotótábornak egy élő szerepjáték adta a kereteit. A Dungeons & Dragons szubkultúra a 80-as évek végén, a 90-es évek elején élte virágkorát, mi is sokat játszottunk középiskolás éveink alatt. Egy elhivatott kalandmester mesélése jelöli ki a világ jellemzőit és a történet fő vonulatát, a küldetéseket, amiket a játék végéig szerepben maradó játékosoknak teljesíteniük kell. Ezt élték öt napig az előadás szereplői, készülve a fantasydarab színrevitelére.  

Mészáros Attila (Bercel), Ficzere Béla (XIII. Szilárd) (Fotó: Vass László Ádám)

Hétszépség országában 700 éve béke uralkodik, de ez egy ingatag, fenyegetett béke, csak a király képes – saját életerejét felélve – kordában tartani a kővé vált óriásokat. A fenyegetés reális, ha a király meginog, az óriások azonnal ébredezni kezdenek megkövült álmukból. Éppen koronázásra készül az ország, a 10 éves trónörökösnek, Szilárd király (Ficzere Béla) és Ilona királyné (Vucsics Virág) egyetlen életben lévő gyerekének részvételével. Csakhogy a trónörökös eltűnt a palotából. Bercel vitézt (Mészáros Attila) bízzák meg a fölkutatásával, aki hozzácsapódva a Tündérországot kereső, tündérré válni akaró Villőhöz (Oláh Dóra) próbálja végrehajtani a küldetést. A távolból követi és segíti őket Kende, Villő apja (Boros Ádám). Első pillantásra az a tétje a történetnek, sikerül-e megtalálni a trónörököst, véghez vinni a koronázást, mielőtt a király ereje elfogy, és az óriások felébrednek. De hamarosan kiderül, hogy semmi és senki sem az, aminek első látásra látszik. A palotabeli és a kereső expedíció váltott jeleneteiből egyre több töredékinformáció mutat arra, hogy a megoldás nem lesz ennyire egyszerű.  

Stubnya Béla, Boros Ádám és a legkisebb királyfi. (Fotó: Vass László Ádám)

Talán azt szerettük legjobban ebben a darabban, hogy az alapvetően egy hősre fókuszáló népmesét sikerült egy rendkívül összetett, minden karakternek külön sorsot, külön igazságot adó, sok szálon futó történetté alakítani. Az előadás háromnegyedéig minden szereplővel tudtunk menni, mindannyiuk szempontjait megértettük, még akkor is, ha ezek folyton ütköztek egymással. Nagyon érdekes a palotát uraló két női karakter, Ilona királyné és Déva javasasszony (Kőszegi Judit), a király tanácsadója. Mindketten elvesztették a gyerekeiket, mindketten más szabályok szerint élnek, mint az emberek, mindkettejükben olyan szeretet él a gyerekük vagy fogadott gyerekeik iránt, amit a király képtelen megérteni, képtelen számolni vele. Ilona, az élet vizének őrzője, amivel megmenthetné a királyt, de nem adhatja oda, ha a király nem válaszolja meg a találóskérdését, amire 700 éve nem képes, nem beszélhet, amiről akar, csak a rá vonatkozó kérdésekre válaszolhat, szőtteseiben csak az igazságot rejtheti el. Senki sem érti a palotában, hogy Ilona nem szeszélyből vagy megátalkodottságból, gyermekei halála miatti megkeseredettségéből nem segít, hanem mert életét olyan mágikus szabályok kötik, amik mások számára felfoghatatlanok. Magányos, idegen, boldogtalan. Vucsics Virág arca, aranyhajának lebbenése mindezt kifejezi szótlanul is. Déva is bonyolult képlet, furcsa viszonya a királyhoz, pragmatikus kegyetlensége, a királyság árvái iránti szeretete, furcsa varázsereje szintén félelmetessé és idegenné teszi az emberek világában. Ha valaha spin off készülne a történethez, Déva történetére lennénk leginkább kíváncsiak. A király a két földön túli nő között őrlődve lelkiismeretesnek, felelősségteljesnek, a királyság békéjéért a legszörnyűbb áldozatokra is képesnek látszik.  

Kőszegi Judit (Déva), Stubnya Béla (főnemes). (Fotó: Vass László Ádám)

Kende, Villő apja is titokzatos figura, egyre gyanúsabb, hogy ő sem az az egyszerű erdész, akinek láttatni akarja magát. Bercel vitéz a palotában nőtt fel, hűsége a királyhoz megkérdőjelezhetetlen, igazi lovaggá akar válni, még ha a valóság folyton megkérdőjelezi is lovagiasságának szabályait. A küldetés sajnos még sem olyan egyértelmű, ahogy azt a király kijelölte számára, lehet, hogy a kis királyfi megmentéséhez nem az az út vezet, hogy hazajuttatja a palotába. De a legnagyobb csapás számára, hogy Villő nem védelemre és gyámolításra szoruló ifjú hölgy, hanem talpraesett, merész fiatal lány, ő vezeti végig Bercelt az úton, ő állja ki a rájuk váró próbákat, az ő abszolút morálja hozza végül a helyes döntéseket, nem Bercel udvarban tanult erkölcsi szabályai.  

Oláh Dóra (Villő), Balogh Orsolya (ördögfi). (Fotó: Vass László Ádám) 

A mellékszereplők, a próbákat kijelölő segítők is külön történetet kapnak, Balogh Orsolya részeges, szabadszájú rókájával feledhetetlen párost alkot Kőszegi Judit falánk, nem túl okos medvéje. Kulcsszereplő a szintén Balogh Orsolya által megformált ördögfi, kaján, furfangos, valóban ördögi alak, aki közben bölcs, az összefüggések tudója, de hiába próbálta megosztani tudását Hétszépség népével, senki sem hallgatott rá és népére. Stubnya Béla minden szerepében parádés, amit megkönnyít számára az, hogy Kónya Klára a legnyúlfarknyibb szerepet is olyanná formálta, hogy dramaturgiailag fontosak legyenek, muszáj figyelnünk, ha ki akarjuk bogozni az ország titkát. Turulként sikerült megformálnia egy igazi, erejét vesztett istenséget, szegény parasztként pedig meggyőzött minket, hogy talán az óriások uralma alatt is lesz élet a királyságban, a homokbányák nem fogják magukat kitermelni, rabszolgára mindig szükség lesz.

És itt jutunk el ahhoz, hogy kezdjünk magunkra ismerni a mesében. Saját jelen valóságunkra kezd rezonálni a történet. Példámutató módon nem kacsintgatós kiszólásokkal, göcögtető, facebook hírfolyamokból lopott lapos poénokkal, hanem igazi kibontott motívumokkal és személyes érintettségekkel talál meg minket a produkció. Mi vagyunk a szegény parasztok, akik szerint úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna, mi vagyunk a táltos, aki inkább elvonul az erdőbe, és távol tartja magát a mocskos udvari világtól, mi vagyunk az udvari jósok agymosásának naponta kitett nép, mi vagyunk a király, aki szerint a cél szentesíti az eszközt. És reméljük azok is mi leszünk, akik képesek vagyunk túllépni azon, amiben szocializálódtunk és szabad, gondolkodó emberként fogunk élni. Jó lenne olyannak lenni, aki felismeri az igazi hivatását, és elengedi a vágyálmokat.  

Boros Ádám (Fotó: Vass László Ádám).

Végül szót kell ejtenünk a díszletről és a zenéről is. Időtlen idők óta nem láttunk épített díszletet. A fából készült magaslesszerű emelvények és az ördöglakat jól tagolják a játékteret, kitűnően funkcionálnak palotaként és erdőként is. Jót tesz a játék dinamikájának, hogy még egy dimenzió használatba kerül. A háttérfüggöny óriásai egy pillanatra sem engedik elfelejteni, hogy a világ valóban veszélyben van. A zene segíti a színváltásokat, hamar megtanuljuk, melyik dallam, kit, mit jelez. A számunkra kedves, de ritkán hallott népdalok a meséhez igazított szöveggel még sokáig eszünkbe jutnak az előadás után is. Kónya Klára szövege nem csak globálisan van nagyon ügyesen összerakva, de mondatszinten is igazi csemege. Remek szóviccek, sziporkázó poénok jellemzik, szívesen olvasnánk is, ha kiadásra kerülne.  

♥

Kedves Béla, Judit, Dóra, Ádám, Orsolya, Attila, Virág, Béla, Klára, Bence, Zsóka, Tamás, Lászó, Dániel és Ninett, megérte ez a sok munka, nagyon köszönjük ezt a csodálatos estét!