Rivaldafényben – híres magyar grafikusok legendás színházi plakátjai, Eötvös10, 2023. november 20., 18:00

A kiállítást megnyitotta: Tóth Levente plakátgyűjtő

Az Eötvös10 harmadik emeletén, a kamaraszínház előterében nyílt meg a Rivaldafényben – híres magyar grafikusok legendás színházi plakátjai című kiállítás, amelyet önálló programként vagy színházi előadásra érkezve is érdemes megnézni. A kiállítás 2024. január 21-ig lesz megtekinthető. Tóth Levente immár hatodik éve gyűjt elsősorban film-, kisebb részben színházi plakátokat. A több mint ezer darabos kollekcióból, főképp az 1960-as évekre koncentrálva, 21 plakát került ki az Eötvös10 falaira. A színházi plakátok gyűjtési köre az 1950-1990 közötti időszakra koncentrál, ebből kaptunk egy kisebb válogatást. Az első szerzeménnyel ötvenedik születésnapjára ajándékozta meg magát a gyűjtő. Egy igazi kuriózumra bukkant: Örkény István: Tóték című darabjának 1967-es ősbemutatójához készült plakátra, amelyet Kemény György tervezett a Thália Színház számára.

Kemény György (1967)

Fotó: Molnár Benedek

Tóth Levente informatív és a téma iránti elkötelezettséget mutató megnyitó előadásából megtudtuk, hogy a kereskedelmi és a film-, illetve színházi plakáttervezés az 1960-70-es években aranykorát élte. Nem csak azért, mert ezek különösen jól fizető munkák voltak a grafikusok számára, de azért is, mert efemer jelenségnek tekintették, így kevésbé volt szabályozott a hatalom által, a szocialista hiánygazdaság sajátosságai miatt pedig valójában a plakát által reklámozott termék eladása sem volt elsődleges szempont. Így a plakáttervezés a szabad kísérletezés terepe lehetett a művészek számára. Az első aranykor, a századelő szecessziós/art déco plakátreformja, a Tanácsköztársaság expresszionista alkotásai és az 1920-30-as évek avantgárd stílusirányzatait beemelő korszaka után a 60-as években lendült fel újra ez az alkalmazott művészeti ág. Megdöbbentő például az Állami Bábszínház Szőke ciklon című előadása számára tervezett villamosplakát, mely Hegedűs István 1958-as munkája. Színvilága, játékossága jóval későbbi korszakot idéz.

Szűr Szabó József (1956), Hegedűs istván (1958), Lengyel Sándor (1961)

Fotó: Molnár Benedek

Két alkotó, Köpeczi Bócz István és tanítványa Varga Győző szerepel a legtöbb alkotással a kiállításon. Mindketten az Iparművészeti Főiskolán tanultak, Köpeszi Bócz emellett művészettörténetet is hallgatott. A plakáttervezés mellett bélyegtervezéssel és díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott, szorosan kötődött a Madách Színházhoz, de a magyar televíziónak is dolgozott. Varga Győző az Iparművészeti Főiskola után a Képzőművészeti Főiskolán is tanult, munkái számos külföldi közgyűjteményben megtalálhatóak. 

 Fotó: Molnár Benedek

Fotó: Molnár Benedek

A magas színvonal ellenére a magyar plakátok nemzetközi gyűjtők körében kevésbé jegyzettek, talán az amerikai karriert építő Bányai István munkáinak kivételével. Ez jó hír lehet azok számára, akik most fontolgatják a gyűjteményépítést. Ha bennünk élne gyűjtőszenvedély, mi a mostani színházi plakátokra fókuszálnánk, a Szkéné, a Stúdió K, az Örkény Színház és a Budaörsi Színház plakátjait, színlapjait különösen szeretjük. Sajnáljuk, bár megértjük, hogy a költségkímélés és a fenntarthatóság oltárán sok színház feláldozza ezt a megjelenési módot. Jelen kiállítást megnézve rácsodálkozhatunk, hogy milyen fontos kordokumentumok ezek a plakátok, színház- és művészettörténeti tudásunk forrásai. Talán érdemes megfontolni, hogy valamilyen környezetkímélő módon mégis készüljenek ilyen alkotások most is.

Fotó: Molnár Benedek

♥

Kedves Levente, köszönjük, a tartalmas előadást, és hogy közkinccsé tetted a gyűjteményed gyöngyszemeit!