Vendégváró Fesztivál: Nyári Mozi Színházi Közösség, Bethlen téri Színház, 2025. február 13-15.

A 13. Vendégváró Fesztivál vendége a vajdasági Nyári Mozi Színházi Közösség volt, akik nem először jártak a Bethlen téri Színházban. Mi 2023 decemberében ismerkedtünk meg velük, a Csodálatos hétköznapok című előadásukat hozták akkor. Most három napig, két előadással, közönségtalálkozóval és fotókiállítással vendégeskedtek Budapesten. Egy nagyon nyitott, befogadó és új utakat kereső alkotóközösséget ismerhettünk meg, akik szerves egységben léteznek Kelebiával, ahol élnek és alkotnak. A kelebiai bázis egy pókháló közepe, ahonnan számos ezüstös szál indul a világ minden tája felé. Az egyik ilyen szál kapcsolja őket a Bethlen téri Színházhoz. 

Fotó: Dusa Gábor

Szerda Zsófia fotóművészeti kiállításával nyitott ünnepélyesen a fesztivál, két mértékletesen rövid megnyitóbeszéd és, sajnálatosan csak fűszerként szolgáló, harmonikajáték kíséretében, amivel Móser Ádám tette még különlegesebbé az estét. Finom borok és sütik mellett lehetett végignézni Szerda Zsófia fotóit, és ráhangolódni az előadásokra. A Nyári Mozi 10 éve képei bensőséges pillanatok és lenyűgöző előadásképek gyűjteményével enged bepillantást az alkotóközösség életébe és az alkotási folyamatba. Úgy mutatja be választott tárgyát, hogy a szemlélő egyre inkább azt érzi, ő is része akar lenni ennek a közösségnek. Áttételesen ti is részei lehettek ennek az estének, ha a Bethlen téri Színház oldalán megnézitek Dusa Gábor fotóit, aki a hangulat hangulatát dokumentálta képeivel. Nem is árt belerázódnunk az egymásba csavarodó metaszintek gondolatába, nagy segítség lesz az előadások befogadásához.

Fotó: Dusa Gábor

A képek után szavak. A színház kávézójában közvetlen és kedves közönségtalálkozón vehettünk részt. A Nyári Mozi alkotóközösségének több generációja mesélt közös munkáról, az előadások létrejöttéről, dramaturgiai döntésekről, szerteágazó nemzetközi kapcsolatokról.

Imago Sonus, Nyári Mozi Színházi Közösség, Bethlen téri Színház, 2025. február 14., 19:00

Fotó: Dusa Gábor

Táncosok: Varga Heni, Döbrei Dénes, élő elektronika: Balcsó Bálint, cselló: Márkos Albert, látvány: Sárkány Balázs szobrászművész

A Nyári Mozi mozgásszínházi előadásai számunkra a transzcendenssel való találkozás alkalmai. Míg a Csodálatos hétköznapokban ennek katartikus útját jártuk végig, az Imago Sonus a meditatív utat kínálta fel. Az előadás egy valódi színházi mandala, egy, csak erre az előadásra készült, képzőművészeti alkotásból inspirálódott. A látvány a műalkotás rezgései alapján varázsolódik elő. Ezen az estén Sárkány Balázs látványvilága volt a kiindulópont. A festményből megszülető, kigördülő táncosok, Varga Heni és Döbrei Dénes, mintha egy nyári rétre érkeznének. Egy olyan mikrokozmoszba, aminek, mi, nézők, nem értjük a működését, de a rajta élők szemmel láthatóan nagyon céltudatosan tesznek-vesznek rajta. Az egyre színesebbé váló játéktér is egy egyre-másra szirmot bontó virágokkal teli kertet idézett meg bennünk. Balcsó Bálint és Márkos Albert zenei világa is hozzájárult ehhez az illúzióhoz. Hangszereikből előcsalt zörejeik a természet hangjait juttatták eszünkbe. Madárdalt, rovarszárnyak zizegését, ciripelést. Az imago szónak sem a kép, képmás jelentése lett ezért számunkra domináns, hanem a bábból kibújó, kifejlett rovar jelentés. Egy emlék: hason fekve nézzük egy nyári napon az óvoda udvarán a verőköltő bodobácsok titokzatos mászkálását. Arról csak az előadás legvégén bizonyosodhatunk meg, hogy létezik olyan perspektíva, ahol a földi nézőpontból értelmezhetetlen mozgás egy nagyobb terv része. És ez emeli át a produkciót egy spirituálisabb síkra.

Látóhatár, Nyári Mozi Színházi Közösség, Bethlen téri Színház, 2025. február 15., 19:00

Fotó: Dusa Gábor

Előadók: Döbrei Dénes, Nyári Ákos, Varga Heni, zene: Bitef smrti trió (Pedrag Vitner, Petar Mitrić, Takács Tibor Faki), dramaturg: Oláh Tamás, animáció: Kadirity Edit, fény: Boris Butorac, videó: Boris Kopilović, rendező: Döbrei Dénes

A Látóhatár a transzcendencia harmadikféle megtapasztalását hozta el nekünk, a reveláción keresztüli találkozást. Ez az előadás sokkal zaklatottabb, dinamikusabb, konfliktusosabb a korábban látottaknál. A felvezető szöveg elmélkedése a szabad akaratról és ennek következményeiről vezetik fel a mozgásszínházi produkciót. Számunkra a Látóhatár egy rosszul elsült lázadástörténetté állt össze. A természetnek (Varga Heni), a biológiai létezésnek alávetett ember – Döbrei Dénes és Nyári Ákos – lázadása, ami az apokalipszisig juttatja az emberiséget. Az egymásnak feszülések és együttműködések váltakozásával egyre kietlenebb lesz a táj, a kötélből megképzett isteni háromszög minduntalan a földi dolgokat jelképező négyszöggé alakul. A kötél összeköt, és megköt, kapcsolatot teremt, de rabszolgává is tesz. És végül a természeti korlátozásának, uralásának is eszköze lesz. A megkínzott bokor letépi ágait, leveleit, a füst eluralja a teret. A kísértés kígyója is előmászik valahonnan. A végén csak a halál marad. Majdnem csak a halál. Az utolsó mozdulat egy zöldellő faág kínos-keserves bevonszolása a színpad közepére. Békekötés, talán egy új alku Istennel, egy ígéret, hogy ezúttal okosabban élünk a szabad akarattal.

Az előadásból ezúttal nem hiányzik a humor sem. Döbrei Dénes és Nyári Ákos játéka a zsebkendővel mosolyogtató, a zsebkendőből képzett, megégett angyalszárnyak meghatóak. A Bitef smrti trió zenéje egészen magával ragadó, az elektronikus effektek és a rengetegféle hangcsiholó eszköz és hangszer erőteljes tempót diktál.

Fotó: Dusa Gábor

A Bethlen téri Színház ismét kitett magáért. A gördülékeny szervezés, a remek kommunikáció egy nagyon jó hangulatú és emlékezetes eseménysorozattá tette a Vendégváró Fesztivált. Öröm volt a részesének lenni! Már várjuk a következőt, és persze a mihamarabbi találkozást a Nyári Mozi Színházi Közösséggel.

♥

Kedves Zsófia, Gábor, Ádám, László, István, Fruzsina, Heni, Ákos, Pedrag, Petar, Tibor, Tamás, Edit, Boris, Bálint, Albert, Balázs és Dénes, köszönjük ezt a három nagyon szép estét!