Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok, Nagyvárad Táncegyüttes, Bethlen Téri Színház, 2025. június 17., 19:00

Játsszák: Barkóczi Réka, Törteli Nadin, Kerekes Dalma, Krupár Luca, Barabás Hunor, hangban: Ritziu-Ilka Krisztina, zeneszerző: Boros Csaba, jelmeztervező: Cristina Breteanu, díszlettervező: Golicza Előd, dramaturg: Czvikker Katalin, rendező-koreográfus: Györfi Csaba

„Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó víz-sodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható, ha csak pillanatnyilag nem, s akkor is csak látszólagosan. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki.”

Ingmar Bergman: Suttogások, sikolyok, fordította: Csatlós János, In: Ingmar Bergman: Színről színre – forgatókönyvek, Európa Könyvkiadó, 1979.

Ingmar Bergman levele alkotótársaihoz a Suttogások és sikolyok kapcsán pontosan körülírja, hogy miért alkalmas ez az anyag, hogy egy táncszínházi előadás alapját képezze. Míg a film főleg az arcokra fókuszál, a tekintetváltások és a proxemika, az alakok térben való elhelyezkedése, távolsága, közelsége, mutatja meg a viszonyokat és az érzelmi hullámzást, addig a Nagyvárad Táncegyüttes előadásában a mozgások veszik át ezt a szerepet. Golicza Előd és Cristina Breteanu látványvilága, színhasználata megidézi Bergman megoldásait, dominál a piros és a fehér, és egy ponton megjelenik a fekete a díszletben és a jelmezben.

A verbalitás még kevésbé hangsúlyos, mint Bergmannál, Ágnes három naplóbejegyzése marad meg a szövegből, ezt is eltávolítva, felvételről, Ritziu-Ilka Krisztina hangján hallhatjuk. Az egyetlen, közvetlen emberi hang az, a haldokló Ágnes sikolya, az előadás kezdetén így még kiemeltebb szerepet kap. Czvikker Katalin markáns dramaturgiai munkát végzett, fölerősítette a testvérek egymáshoz való viszonyát, gyerekkori kapcsolódásaikat feltáró részeket, és kicsit súlytalanabbra vette a szolgáló, Anna, szerepét. Ezek a múltbeli szekvenciák bábos megjelenítést kaptak, a lányokat jelképező rongybabák képesek megteremteni Ágnes nosztalgiáját, az idilli, boldog gyerekkor képzetét. Ami persze csalóka, hiszen a naplóbejegyzésekből kiderül, hogy a testvérek viszonya koránt sem volt felhőtlen.

Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon, és felváltva virrasztják.

A haldokló Ágnes (Barkóczi Réka) magához hívja testvéreit, Máriát (Törteli Nadin) és Karint (Kerekes Dalma), hogy legyenek vele utolsó napjaiban. Velük van még Anna (Krupár Luca), Ágnes házvezetőnője, ápolója, bizalmasa. Intim, fullasztó légkör, Ágnes kínlódása, nehéz búcsúja, próbatétel a többieknek is. A tehetetlenség frusztráló poklából néhány megnyugvást hozó perc emelkedik ki. A múltat megidéző tánc, a beteg mosdatása, Anna megnyugtató jelenléte. A filmmel ellentétben ebben a produkcióban megjelenik a humor, ami hatásosan ellenpontozza az elégikus hangulatot. Ez Barabás Hunor karaktereinek köszönhető. Az orvos, Mária és Karin férjei mind olyan mellékszereplők a drámában, akik oldják a főtéma súlyosságát, még akkor is, ha hozzájuk is véres jelenetek kapcsolódnak.

A négy nő a nőiséghez és az anyasághoz való viszony négy különböző arcát is megmutatja. A gyermekét elvesztő Anna gyásza föloldódik a gondoskodásban, ahogy a haldokló Ágnes anyjává válik. Kapcsolata a halállal ezért teszik alkalmassá, hogy a halálból visszatérőről is gondoskodjon. Gyönyörű a halott gyereket is jelképező hegedűvel való kettősük. Ágnes úgy hordja ki a halált, mintha a gyermeke lenne, a haldoklás képei itt a vajúdás képei. Bár ő távozik az élők sorából, mégis ő a legélőbb négyük közül. A végsőkig képes megélni a pillanat varázsát, rácsodálkozni a létezők, a létezés szépségére. Barkóczi Réka teste egy pillanatra sem nyugszik, viaskodása a halállal, kapaszkodása az életbe lebilincselő alakítás. Mária bezáródik önnön szépségének csodálatába. Nárcisztikus személyiség, aki csak tragédiát hoz önmagára és másokra. Törteli Nadin játéka a halálos ágy feletti tükörrel egészen parádés, akár csak az unott bonbon-majszolás, miközben férje szíven szúrja magát mellette. Mária ellenpontja Karin öngyűlölete. Kerekes Dalma apró, rángatózó mozgásai és mimikája igen plasztikusan jelenítették meg a karakter irritáltságát, és ez remekül felvezette az öncsonkítási jelenet hátborzongatósságát.

Mindezt keretbe fogja Boros Csaba zenéje, ami minden pillanatot átitat. Györfi Csaba rendezéséről egy pillanatra sem lehetett levenni a szemünket, nagyon örülünk, hogy láthattuk a Nagyvárad Táncszínház vendégjátékát a Bethlen téren. Gyertek máskor is!

A nagyszerű képek a nagyváradi Szigligeti Színház honlapjáról származnak.

♥

Kedves Réka, Nadin, Dalma, Luca, Hunor, Krisztina, Csaba, Cristina, Előd, Katalin és Csaba, köszönjük, hogy elhoztátok nekünk ezt az előadást!