Euripidész-Ferenczy-Nagy Boglárka: A király fia (sorsdráma), SZFE, Bethlen téri Színház, 2025. március 7., 19:00

Játsszák: Veress György, Bajor Lili, Bíró Kristóf, dramaturg: Molnár Kata, látvány: Baranyai Marcell, zeneszerző: Nagy Emma és Vajda Vendel, rendezőasszisztens: Bodai Gréta Jozefa, írta és rendezte: Ferenczy-Nagy Boglárka

Ferenczy-Nagy Boglárka diplomarendezésén jártunk, aki idén végez az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályában. Ennek kapcsán jó sok gondolkodni valót kaptunk a klasszikusok átírásának témakörében. Ferenczy-Nagy Boglárka előző rendezése a Csongor és… - Belső utazás ismeretlen úti céllal is egy hasonló kísérlet volt Vörösmarty tündérjátékával, és meg kell mondanunk, az egyik legsikerültebb színpadi változata került ki a drámának rendező keze alól a szövegkönyvíró Csernai Mihály közreműködésével.

Az Elektra és az Oresztész gyakran válik aktuálissá egy-egy korban, főleg azokban, amikben égetően fontos megvizsgálni a politikához való viszonyunkat, a rendelkezésre álló cselekvési módokat és azok következményeit. Nem véletlen, hogy Elektra története is egy ilyen korban kezdte pályafutását a magyar drámairodalomban. Az 1558-ban megjelent Bornemissza-átirat, a Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából a Bécs és Isztambul közé szorult Erdélyi Fejedelemség korában gondolkodik el az uralkodás természetéről, a politikai gyilkosságok természetrajzáról, determinációról, sorsról. Legutóbb egy angol Oresztész-változatot láttunk Helen Edmundson tollából, és emlékezetes Alföldi Róbert budaörsi rendezése Fodor Tamás 1986-os Elektra-átiratából.

Mitől lesz érdekes egy átirat? Az önmagában biztos kevés, ha a szerző átrakja a művet a saját korába, földúsítja némi kortárs szlenggel és megjelenik benne egy jógamatrac és néhány mobil. Az is tévút, ha mintegy meglábjegyzetelve a forrásművet túlmagyarázza és leegyszerűsíti a szerző az eredetit. Ami az igazán érdekes átiratokat érzésünk szerint jellemzi, hogy megtalálnak egy olyan rést az ezerszer látott-olvasott klasszikusban, ahova be lehet férkőzni, ahova be lehet csempészni a szerző saját olvasatát, egyedi értelmezését. A király fia egy ilyen átirat. Ferenczy-Nagy Boglárka valahogy talált egy üres teret Euripidész Elektrája és Oresztésze között, ahonnan előre és hátra tekintve úgy mesélhető újra a történet, hogy az euripidészi művek komplexitását megőrizve egy meglepő nézőpontból tekinthessük rájuk. Ez a sajáttá tétel úgy teszi kortárssá a több ezeréves drámákat, hogy meghagyja az eredeti közeget, imitálja a megszokott nyelvezetet, és ezzel izgalmas feszültséget kelt akkor és most között.

A három szerepre – Elektra, Püladész, Oresztész – és egy hangra redukált dráma meglepően jól működik, nincs hiányérzetünk. Hiányzik ebből a világból az isteni jelenlét minden formája is, az Oresztészt útnak indító jóslat Elektra bravúros propagandamunkája, a megoldás sem deus ex machina, nagyon is emberi ötletesség eredménye. Nincs tehát kire hivatkozni, az anyagyilkosság nem felsőbb parancs, hanem döntés. Ennek megfelelően nagyon sokáig reménykedhetünk, hogy ezúttal nem történik meg, nincs fátum vagy legalábbis felülírható a sorskönyvi forgatókönyv. Hogy mégis hihetően teljesedjen be a jól ismert végkifejlet, ahhoz a remek szöveg mellett arra is szükség volt, hogy a karaktereket három olyan színész formálja meg, akik képesek a megírt dinamikákat a lehető leghitelesebben eljátszani. Bajor Lili Elektrája nem csak fanatikusan hisz az igazában és csügg halott apja emlékén, de nagyon erős személyiség is. Intelligenciája mindenki fölé emeli, megvan benne a hálót szövő pók minden türelme. Rendkívül manipulatív, már-már pszichopata lelkialkat. Nem csoda hát, hogy Püladész és Oresztész egyre jobban belegabalyodik az általa szőtt hálóba. Amikor Oresztész megtudja és szemére veti, hogy elhallgatta előle testvérük, Iphigénia, gyászos végét, olyan áldozathibáztató érvrendszerrel keni még ezt is Klütaimnésztrára, hogy képzeletben megemeljük előtte a kalapunkat. Püladész (Bíró Kristóf), a jó barát, hiába védené Oresztészt, be kell látnia, hogy ezentúl csak Elektrán keresztül vezet út Oresztészhez, csak rajta keresztül tarthatja meg a szeretetét. Sőt az ő kegyes hazugságainak Elektra általi leleplezése okozza azt a fordulatot, ami Oresztészt ráveszi a cselekvésre. Ez a bizalomvesztés kell ahhoz, hogy teljesen fatalistává váljon, elhiggye Elektrának, hogy az a sorsa, hogy gyilkos legyen. Mivel az állami propaganda mindenhonnan harsogó reklámspotjai már megelőlegezték ezt a rémtettet Oresztésznek, így végső soron Klütaimnészta és Aigisztosz tevőlegesen is részt vesznek saját haláluk előkészítésében. Veress György Oresztésze nagyon fiatal, amnéziája miatt rendkívül sebezhető. Rá van utalva Elektrára és Püládészra, hogy hozzáférhessen a saját történetéhez. Törékeny énje nem tudja elviselni a gyilkossá válást. Nem az Erinnüszök, a bosszú istennői kínozzák, visszasüllyed egy olyan gyermeki állapotba, ahol még létezett család, apa nem áldozta fel a nővért, anya nem gyilkolta meg apát, a testvér nem vált monomániás manipulátorrá, ő sem lett senki kezében kés, hogy akarata ellenére gyilkossá váljon. Elektra bravúros gyorsasággal veszi át az előző rezsim propagandagépezetét, és Oresztész nevében, oldalán Püladésszal régensként uralkodik Mükéné felett. Ez a világ a pszichopatáké, a jó szándék, a tisztaság, a bizalom pedig az őrületbe vezet.

A Bethlen Téri Színház tere bámulatos hajlékonysággal asszimilálódik a rendezők szándékaihoz. Díszes oszlopai, erkélye, cirádái, stukkói teljesen hitelesen játsszák Mükéné híresen fényűző királyi palotáját. Lefüggönyözve, néhány visszafogott egyszerűségű díszletelemmel pedig azt a városon kívüli, de a várostól elszakadni nem tudó mocsaras teret, ahol Elektra számkivetve várja Oresztészt és terve beteljesülését. A leghangsúlyosabb díszletelem egy homokóra, ami egyetlen egyszer fordul meg. Baranyai Marcell olyan szuggesztív látványt alkotott az előadáshoz, ami emlékezetes és egyben funkcionálisan a színészi játékot szolgálja.

Ferenczy-Nagy Boglárka diplomarendezése minden szempontból a legmagasabb minőséget képviseli. Eredeti, átgondolt szövegkönyv, fantasztikus casting és színészvezetés, jól kitalált mozgások és térhasználat. Nemcsak esztétikai, de intellektuális gyönyörűség is.

♥

Kedves György, Lili, Kristóf, Kata, Marcell, Emma, Vendel, Gréta Jozefa és Boglárka, gratulálunk és nagyon köszönjük ezt az elgondolkodtató színházi estét!