Soóky László: Papa különböző hangszereken hegedül/Soóky László: A bőgős fia meg az ördögök, Dialog n.o., Bethlen téri Színház, 2024. február 25. és 27., 19:00

A tizenkettedik alkalommal megrendezett Vendégváró Fesztiválon határon túli magyar színházi műhelyekkel lehet ismerkedni. Idén a Dialog n.o. és a Kaptár Színházi Társulás érkezett három produkcióval Szlovákiából. Mi két esténket töltöttük a fesztiválon, Lajos András két monodrámáját, két meseszínházi előadását néztük meg. Az idei Vendégváró Fesztiválról és a Dialog n. o. társulatról bővebben itt olvashattok. Lajos András egy modern és egy klasszikus mesét hozott a fesztiválra, mindkettőt Soóky László tollából.

„A mesehallgatás felszabadít. Az a közösség, amely elmeséli, meghallgatja, megvitatja történeteit, tragédiáit, jobban megbecsüli magát is, a többieket is. Ha mindezek feldolgozásához a humort is segítségül hívja, kineveli magában a hétköznapi nehézségeken való felülemelkedés képességét.”

Írja Lajos András a Papa különböző hangszereken hegedül című előadás szórólapján. Monodráma színpadra állítása esetén érezzük a leginkább azt, hogy az előadónak kiforrott ars poeticával kell rendelkeznie, olyan erős közlésvággyal, olyan erős személyes vagy személyessé tett történettel, amit az előadás első percétől az utolsóig hitelesen tud képviselni. Lajos András mindkét estén játszi könnyedséggel vont be minket világába és teremtette meg a mesehallgatásra fogékony állapotot a közönségben.

 Soóky László: Papa különböző hangszereken hegedül

Játssza: Lajos András, dramaturg: Varga Emese, rendező: Keszég László

Mintha egy cseh újhullámos filmbe, Miloš Forman és Jiří Menzel világába csöppentünk volna, az előadás egyszerre volt megható, groteszk, idilli és nagyon emberi. Lajos András több tucatnyi karaktert jelenít meg, számtalan hangszeren játszik, mesél és énekel. A történet egy zenekar, a Búcsi Jazz, megalapítása körül bonyolódik, főhőse pedig Papa, aki azzal a vággyal tér vissza a II. világháborúból, hogy saját zenekara legyen, és ehhez a fronton közeli cimborává vált Jóisten segítségét kéri. A történet rövid leírásából is látszik, hogy a mű a zenekar-alapítás köré szőtt falusi történeteket mágikus realizmussal fűszerezi, és ez valami elemelt, légies minőséget ad a szövegnek. A darab témájához hűen számtalan hangszer jelenik meg az előadásban, Papa hegedűjén kívül kalimba, síp, cajon dob segít megjeleníteni a figurákat és helyzeteket.

A mesében megelevenedő falun természetesen nyomot hagynak a történelmi események, egy-egy félmondatban megemlítődik az elszakadás az anyaországtól, a világháború, a hadifogság, a szétlőtt házak, a szocializmus évtizedei. Mindazonáltal mintha ez a kis közösség egy hógömben létezne, a falun belüli kapcsolódások és ellentétek, konfliktusok nem a nagy világesemények, nem ideológiai törésvonalak mentén alakulnak ki. A mese hőseinek rendre személyes ellen- és rokonszenvek, egyéni törekvések, szerelmi vágyak a mozgatói. A magyar, szlovák és cigány szereplőket nem mozgatják etnikai sztereotípiák, minden megjelenő karakter egyénített, és személyisége alapján ítéltetik meg a közösségben. Az ilyen mesékből jól ismert dallamú jelenetek váltják egymást, Tarbay Ede varjúdombi meséihez hasonló hangnem magas nyelvi minőségben és azzal a mintázattal, hogy a konfliktus mindig személyes, az egyre jobban megismert falu egy-egy karaktere jelleméből és céljaiból eredő problémát gördít a falu elé, amelyet szintén személyes, emberi, közvetlen szinten kell megoldani a közösségnek vagy éppen a főhősnek. Így alakul ki, hogy a szerepek sokasága mind szerethető karakteré válik, akikről jó újra és újra hallani a mese során. 

Papa és Jóisten kapcsolata a népi legendamesék világát idézi. Jóisten és Papa éppúgy húzza egymást, épp úgy pálinkázik és beszélget, mint ezen mesékben Krisztus és Szent Péter. Nem csak a legviccesebb, de a leglíraibb szekvenciák is ehhez a kapcsolathoz köthetőek az előadásban. Az a szemérmesen a háttérbe húzódó történet, ami Papa és felesége egy életen át tartó szeretetteljes kapcsolatát derengeti fel a sok vicces és harsány történet hátterében előkészíti az előadás rendkívül megható zárlatát. Ritkán hallani ennyire finomra hangszerelt meseszöveget ebből a zsánerből a színpadon.

Soóky László: A bőgős fia meg az ördögök

Játssza: Lajos András, dramaturg: Varga Emese, látvány: Hircsu Mariann, rendező: Fandl Ferenc

Az Illyés Gyula által gyűjtött és szerkesztett népmesét Soóky László felnőtteknek szóló pajzán mesévé dolgozta át. Nem az első népi erotikát feldolgozó előadás volt ez, amit a Bethlen téri Színház befogadott, Fabók Mancsi Bábszínházának az Azért a kis bolondságért című előadása már többször mulattatta a színházszeretőket. A szexualitásról való beszédmódnak egy egészen különleges fajtáját képviselik ezek a mesék. Költőiségük, képiségük, szókimondásuk felszabadítóan hat, ezért is olyan jó hallgatni őket. A bőgős fia meg az ördögök nyelvileg is nagyon izgalmas anyag, és már ismert stílusban hangzott fel számunkra a fesztivál harmadik napján. Az idegen szavak és modern kifejezések beledolgozása az archaikus szövegbe igen érdekes, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, hogy vajon milyen újabb nyelvi poén kerül elő a következő mondatokban. Az előző előadás hangszereihez ebben a produkcióban csatlakozott a tangóharmonika, ami nagyon illett az ördögöket legyőző fiú meséjéhez. Akárcsak a bábos megoldások, amik szintén új oldalát villantották fel Lajos András művészetének és amelyeket szintén lenyűgözve és elégedetten néztünk.

♥

Kedves Emese, László, Mariann, Ferenc és András, nagyon köszönjük ezt a két varázslatos estét! Kedves Bethlen téri Színház, köszönjük a szervezést, várjuk a jövő évi Vendégváró Fesztivált!