John Pielmeier: Ágnes, báránykám, OMG Produkció, Kettőspont /színház & spirituális ügynökség, 2022. december 17., 19:00

Játsszák: Gubík Ági, Pásztor Edina, Fodor Boglárka, jelmez: Kovács Kata és Kisgyörgy Orsi, zene: Nagy Lajos, a rendező munkatársa: Pál Zsófia és Danila Liza, fordította és rendezte: Bodor Géza 

John Pielmeier kamaradrámája 1979-ben felolvasó színházi formában került bemutatásra az O'Neill Drámaíró Konferencián, hogy hamarosan Broadway-sikerdarabbá váljon. 1985-ben Norman Jewison, a Jézus Krisztus Szupersztár rendezője készített belőle filmet Jane Fonda, Anne Bancroft és Meg Tilly főszereplésével. A Kettőspontban látható változat a rendező, Bodor Géza, fordításában látható idén ősztől. Egy előző változat megtekinthető volt a FÉM-ben 2022 tavaszán, akkor még Farkas Franciska és Gazdag-Kötél Orsi voltak Pásztor Edina partnerei. Érdekes lenne összehasonlítani a két szereposztást, reméljük, valaki megírja, akinek szerencséje volt mindkettőt látni.  

Gubík Ági, Fodor Boglárka, Pásztor Edina (Fotó: Danila Liza)

A dráma eredeti címe Agnes of God, ami a magyar címnél még szuggesztívebben hívja elő az Agnus Dei, Isten báránya, szókapcsolatot, már ezzel is előrevetítve Ágnes (Fodor Boglárka) szerepét a történetben, az áldozatét. Nagy kérdése a darabnak, hogy kinek az áldozata is Ágnes, a 17 évesen teherbe esett és gyermekét halva találó apáca. A kamaradráma másik két szereplője is beszélő nevet visel, és ezekből következtetni lehet Ágneshez való viszonyukra. A zárda főnöknője, Miriam Ruth anya (Pásztor Edina), Ágnest fogadott lányának tekinti, saját anyai kudarcait próbálja jóvátenni Ágnes megmentésével. Martha Livingstone, törvényszéki pszichiáter, akinek szakvéleményt kell adnia Ágnes elmeállapotáról, és ettől a szakvéleménytől függ a lány további sorsa, nem véletlenül viseli egy felfedező nevét. Nem csak azért, mert Ruth anyához képest, aki a hit embere, a tudományt képviseli, hanem azért is, mert az Ágnes ügyével való foglalkozás egy régen esedékes önismereti utazás lesz számára, egy önanalízis, melyben szembenézhet saját múltjával. Mindketten projektálják saját életproblámájukat a lányra. Ebből az alaphelyzetből az következik, hogy egy kifordított moralitásjátékot látunk, ahol nem az ember, Ágnes lelkéért küzdenek a szereplők, hanem a saját lelkéért küzd Hit és Tudomány, az emberi lélek világos és sötét oldala. Ágnes, a maga tisztaságában, az az angyali lény, aki ennek a küzdelemnek a kísérője és katalizátora, és végül az az áldozat, ami meghozatik Ruth anya és Martha Livingstone (Gubík Ági) megváltásának vagy elkárhozásának oltárán. Kovács Kata és Kisgyörgy Orsi fekete-fehér jelmezei és Ágnes vakítóan fehér ruhája és éteri hangja (zene: Nagy Lajos) is alátámasztja értelmezésünket.  

Fodor Boglárka, Pásztor Edina (Fotó: Danila Liza)

Pielmeier drámája a korszak antipszichiátriai gondolkodást népszerűsítő vonulatába is beletartozik az 1973-as Peter Shaffer darabbal az Equus-szal együtt. A két mű alaphelyzete és a pszichiátria tudományához való hozzáállása nagyon hasonló. A páciens „betegségének” vallási motívumai, az anyához és a szexualitáshoz való egészségesnek semmiképp nem mondható viszony, a pszichiáter involválódása a helyzetbe és az ebből fakadó szakmaiatlan viselkedés mind egymáshoz közelíti az Equust és az Ágnes, báránykámat. Mindkét műben kérdés, hogy meghagyjuk vagy elvegyük-e a páciens hitét, kényszerítsük-e, hogy nézzen szembe a racionalitással, és ezzel együtt azzal, amit vele tettek és amit ő tett. Az Ágnes, báránykámban a válasz egyértelmű, Ágnes lelki békéjét és túlélését nem szolgálta az, hogy végül elmegyógyintézetbe zárják. A zárda világa itt asylum azoknak a nőknek, akik az 1970-es évek világának keretei közé nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni, nőként túlélni vagy kiteljesedni. Egy idei interjúban a szerző beszél gyermekkori élményeiről az apácákkal kapcsolatban: „Ezek voltak a legképzettebb nők a városban, ahol felnőttem; az általam ismert felnőtt laikus nők többsége a középiskola után befejezte tanulmányait. Láttam néhány ilyen apácát »a színfalak mögött« a saját kolostorában, amint egymással nevetgélnek, és tanítói életükön túl is éltek. Intelligensek, bölcsek és viszonylag világiak voltak.” 

Gubík Ági, Pásztor Edina (Fotó: Danila Liza)

Az előadás nagyon sok kérdést felvet és ennek kapcsán sok mindenről lehet beszélgetni. Ezek között vannak érdekesek és ásítóan unalmasak. Unalmas társalgási téma, hogy a tudománynak vagy a vallásnak van-e igaza, és hogy nem az van-e, hogy nem tudhatjuk, hogy Ágnes egy angyaltól esett-e teherbe. Itt betüremkedik egy lehetőség az isteni beavatkozás számára, amibe a vitázók közül a vallásos fél természetszerűleg belekapaszkodik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen beszélgetés zsákutcába vezet. Ami emeli a tétet, az a már említett antipszichiátriai értelmezés, ami szerint nem kell feltétlenül mindenkit megpróbálni kigyógyítani egy olyan pszichológiai kórból, amit maga a társadalom hozott létre az egyénben, mert azzal csak kárt teszünk az alanyban, rekonstruáljuk a tarthatatlan disszonanciát és elpusztítjuk az elmét. Természetesen a vitadráma stílusához nem való, hogy a két vitázó fél kiegyezzen, de az álláspontok (az orvos és a zárdafőnök álláspontja) még sincsenek olyan kőkemény élethelyzetekre építve mint például Székely János Caligula helytartója című drámájában. A felajánlott dilemma hamissága, átlátszó mesterkéltsége néha kilátszik a sorok közül, ami persze nem a játszók hibája hanem a szerzőé. Hogy egyet említsünk, a darabban sokat emlegetett szűznemzés, pontosabban Jézus apa nélküli fogantatása, és annak hazugsággá nyilvánítása egy ilyen hamis dilemma. Az Újszövetség történeti-szövegkritikai értelmezése szerint például Mária férfi nélküli teherbe esésének motívuma nem más, mint egy, a korban szokásos, narratív jelzés arra vonatkozóan, hogy akiről a történet szólni fog legalább olyan fontos emberi személy mint maga Caesar vagy az isteni tulajdonságokkal rendelkező keleti hősök, mint Herkules. Az ókori hallgatóság pedig vette a lapot, értette a „színházi” jel jelentését, nem csinált irracionális dogmát a megmagyarázhatatlanból, szemben a keresztény utókorral.

A színpadra állítás sikere azon múlik, hogy sikerül-e három olyan színésznőt találni a szerepekre, akik képesek beállítani egy olyan egyensúlyi viszonyrendszert, ahol mindhárom szereplő igazsága egyenrangú szólam tud lenni, egyikük sem dominálja le a másik két szereplőt szakmai rutinjával vagy dinamikusabb játékstílusával. Pásztor Edina Miriam Ruthja, Gubik Ági Dr. Livingstonja és Fodor Boglárka Ágnese a nem rövid játékidő alatt végig megtartja ezt az egyenlő oldalú háromszög formát, nincs egyetlen fals hang vagy gesztus sem a játékukban, a páros jelenetekben is mindig ott a harmadik tényező. Bodor Géza rendezése folyamatos, koncentrált jelenlétet hoz létre, a nézők számára sincs üresjárat. A díszlet minimalizmusa és fekete-fehér szimbolikája, a fényezés mind támogatják a színésznők játékát. A jelenetváltások kivételesen gördülékenyek és emlékezetesen komponált képekkel kezdődnek és végződnek, ez az előadásfotókon is jól megfigyelhető. 

 ♥

Kedves Edina, Ági, Boglárka, Kata, Orsi, Lajos, Zsófia, Liza és Géza köszönjük ezt az intenzív élményt!