Weiner Sennyey Tibor: Diogenész, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. január 14., 19:00

Játssza: Formanek Csaba, írta: Weiner Sennyey Tibor, rendezte: Formanek Csaba

Különleges alkalom volt a Diogenész 35. előadása a Kettőspontban, Weiner Sennyey Tibor drámáját vacsoraszínházi keretek között adta elő Formanek Csaba a több, mint teltházas közönségnek. Pokorny Szilárd (Poxy) prezentálta a görög tepsis burgonyával, pitával és tzatzikivel felszolgált csirkeszuvlakit. Már ez önmagában zavarba ejtő. Diogenész, akinek minden vagyona egy hordó és egy lámpás, vendégül lát minket, decens polgárokat, éhenkórász pedagógusokat – ugyanis ezen az estén, rendkívül gáláns módon, a pedagógusok ingyen tekinthették meg az előadást; ezúton is köszönjük a szolidaritást, nagyon sokat jelent nekünk – és diákokat. Ad a nincsből. És ez az ellentmondás remek előkészítése a cinikus filozófusról szóló előadásnak.  

Formanek Csaba (Fotó: Fekete Attila)

A drámának hatalmas személyes tétje van az előadó számára és a mi számunkra is. Van-e fontosabb kérdés, mint azt tisztázni, megélhető-e az autarkia, a tökéletes szabadság és függetlenség állapota, és ez valóban elvezet-e az erényes élethez, és valóban ennek elérése jelenti-e a boldogságot? Diogenész megpróbálja kompromisszumok nélkül élni az életét, nem hódol be sem a tudományos tekintélynek, sem a hatalomnak, nem hódol be a létfenntartása érdekében, inkább az igényeit csökkenti a legelemibb szükségletekre, és nem hódol be a személyes biztonsága érdekében sem. Szabad marad nincstelenként, szabad marad rabszolgaként. Egyetlen dologtól nem maradhat szabad , a vágytól, hogy emberi kapcsolatai legyenek. Barátság és szerelem nélkül ő sem tud élni, minden berzenkedése és Arisztotelész iránt való megvetése ellenére kénytelen elfogadni társas lény voltát és az ezzel járó kötöttségeket. Sokat jár a fejünkben mostanában ennek a dilemmának egy másik megfogalmazása, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikájában a Világ Legszabadabb Embere, ott, mesébe oldva, könnyebben megoldódik a probléma, Diogenésznek sokkal nagyobb küzdelmet kell folytatnia, ahogy nekünk, nézőknek is. Lehet hiteles, erényes, lehet szabad, lehet független, de hogy boldog lehet-e, az kérdés marad. Az előadás végi vastaps és kutyaugatás talán mégis azt jelzi, hogy legalább ezen az estén Diogenész sikerrel járt, embereket, közösséget talált, amiben elvei feladása nélkül élhet.  

Formanek Csaba (Fotó: Fekete Attila)

Weiner Sennyey Tibor Formanek Csaba számára írt monodrámája egyszerre lírai, drámai és nagyon vicces. A különböző regiszterek jó ritmusban váltják egymást, feszes, üresjárat nélküli szerkezetet hoznak létre. A Diogenész figurához illő puritán színpadkép hagyja hatni a szöveget és Formanek Csaba intenzív játékát. A darab magába foglalja és élővé teszi azt a kevés életrajzi adatot és anekdotát, ami szinópéi Diogenészről fönnmaradt, de jócskán túlmutat a történelmi-életrajzi dráma keretein, a 2500 éves problémák mai hangon szólnak hozzánk, és látni való, hogy ennyi idő alatt sem talált rájuk az emberiség megoldást, van tehát dolgunk velük nekünk is. A dráma vége különösen szomorú aktualitást nyert a bemutató óta, a perzsák ellen indítandó háború eufóriájának felvillantása figyelmeztetés mindnyájunk számára, és szomorúan hitelesíti Diogenész tanításait.  

Diogenészben talán a világtörténelem egyik első akcióművészét vagy trollját is tisztelhetjük (nézőpont kérdése) Ezt Formanek Csaba ki is használja, a közönséggel folyamatos interakcióban, performanszokkal dinamizálja a monodráma formát. A közönség pedig jó játszótárs, reagál, nevet, meghökken, elgondolkozik, ahol kell. Ritka tünemény nézőtér és színpad ilyen egymásra találása, ezért az élményért is mindenképpen érdemes megnézni az előadást. És ahogy ezt a Kettőspontban már megszokhattuk, előadás után is érdemes volt maradni, nem csak a kiváló vacsora, de a remek társaság és a tartalmas beszélgetések miatt is. Úgy tűnik, a vacsoraszínházi formából hagyomány lesz, legközelebb a VerShaker – Versjátékok eseményén várható valami különlegesség.  

♥

Kedves Tibor és Csaba és Szilárd, köszönjük ezt a csodálatos estét!