Hogyan legyünk boldogtalanok? - Színházi stand-up szeminárium, Babits Mihály Színház, Három Holló, 2024. január 17., 19:00

Játsszák: Endrész Aliz és Braun Barna, kidolgozta: Braun Barna, rendező: Kaj Ádám

Dan Greenburg–Marcia Jacobs szerzőpáros 1966-ban jelentette meg, majd 1987-ben kibővítette és átdolgozta How to Make Yourself Miserable című alapművét, amelyet a Gondolat Kiadó tett hozzáférhetővé magyarul Benedek Mihály fordításában, Marv Rubin illusztrációival. A rendszerváltás után dömpingszerűen megjelenő önsegítő könyvek egy egészen új világra nyitották rá a szemünket. Hamarosan megtanultuk, mit jelent a pozitív gondolkodás, hogyan lehet bevonzani valamit az életünkbe, valamint, hogy a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Ránk köszöntött a boldogságkényszer kora. Ebben a hurráoptimista hangzavarban volt üde színfolt az amerikai szerzőpáros könyvecskéje, amely ellenönsegítő kalauzként hatalmas terhet vett le a vállunkról, és megtanított minket az önsorsrontás tudományára. Braun Barna ezt a remekművet vette alapul színpadi átiratához, ami remek választásnak bizonyult: a mű 35 év után is ugyanolyan revelatív, mint a megjelenés évében. Egy viszonylag friss írást itt olvashattok a pozitív pszichológia kritikájáról.

Az esemény fb oldala.

A Budapesten ritkán látható előadás marketingje is parádés volt. A produkcióhoz készített plakátok végigkísérték a decemberünket, a főtémára alkotott rengeteg vizuális geg maximálisan fölcsigázta érdeklődésünket, miközben egyetlen poént sem lőtt le előre. Egyet muszáj megmutatnunk.

(forrás: az esemény fb oldala )

Igazán lenyűgözővé az előadást a választott forma, a bohóctréfa műfaja teszi. A forrásmű átdolgozott szövege felvételről hangzik el, Endrész Alíz és Braun Barna minimális kellékhasználat mellett mimikával, mozgással, tánccal játssza el az elhangzottakat. Már az előadást nézve éreztük, hogy ez a tökéletes forma ehhez a szöveghez, de nehezen tudtuk megfogni, miért. Míg nem – a véletlenek igen szerencsés összjátékaként – kezünkbe akadt Sipos László Márk 2022-ben írt diplomamunkája, amit a freeSzfe keretein belül az Universität Mozarteum Salzburgnak nyújtott be, és Az ezerarcú bolond - Egy archetípus reprezentációi címet viseli. Zárójelben megjegyezzük, hogy már számos esetben nyújtott segítséget számunkra egy-egy színművészetis szakdolgozat vagy doktori disszertáció, érdemes ezeket keresni, olvasni. Sipos László Márk a trickster, vagyis a bolond, a bohóc figurájának szentelte szakdolgozatát, és ez a munka adta meg a kulcsot számunkra ehhez az előadáshoz.

Endrész Aliz és Braun Barna (fotó: a projekt fb oldala)

„Jung elméletét továbbgondolva, ha különböző narratívákat integrálunk rituáléinkba, táncainkba, előadásainkba, performanszainkba, azoknak azért lehet hatásuk, mert univerzális archetípusoktól nyerik az erejüket. Hiszen olyan dolgokkal kell foglalkozniuk, amiket az emberek nagyobb csoportjai fontosnak találnak, amikhez az embereknek köze van. Tehát minél átfogóbb, általánosabb egy téma, annál nagyobb emberi csoportot szólít meg, és a bohócnál talán nincs is egyetemesebb, emberibb karakter, hisz minden ember csetlő-botló, a világra rácsodálkozó, együgyű lényként kezdi az életét.”

Sipos László Márk: Az ezerarcú bolond - Egy archetípus reprezentációi, 14. o.

És mi lehetne manapság egyetemesebb ebben a kultúrkörben, mint a bűntudat, a szorongás és a szégyen. Nem véletlen, hogy 2022 egyik vitathatatlan könyvslágere Réz Anna filozófus Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben című műve volt. A bohócban kinevethetjük legmélyebb félelmeiket, legfojtogatóbb szorongásainkat, s így, megszelídítve már szembe tudunk nézni önsorsrontó hajlamainkkal. Vagy ahogy a diplomamunka fogalmaz:

„Saját példámból is okulva, arra kell rájönnöm, hogy a bohóckodás lényege, hogy ki tudod nevetni a dolgokat, amiktől megsérültél, vagy amiktől nem érzed jól magad. A megalázottság kínos pillanatát. A magányt. A kétségbeesést. A halált. Mindezeket. Ahogy Bergson is írta: emberi állapotokat. A bohóckodás azért tud hatásos lenni, mert emberi állapotokkal foglalkozik. A fájdalmat nevetéssé transzmutálja. A bohóckodás ősi alapja tehát az emberi szenvedés.”

Sipos László Márk: Az ezerarcú bolond - Egy archetípus reprezentációi, 24. o.

Endrész Aliz és Braun Barna (fotó: a projekt fb oldala)

De nem csak a fentiek miatt érezzük briliánsnak az ötletet és a megvalósítást. A szöveg pont azt csinálja, ami a bohóc egyik alapvető funkciója. Szembe megy a mainstreammel, öntörvényű, nem tartja be a társadalmi normákat. Egy olyan társadalomba, ami arra kötelezi tagjait, hogy a nap 24 órájában pozitív képet sugározzanak önmagukról, behozza a panaszkultúrát (Magyarországon ez természetesen nem üt akkorát, mint az amerikai környezetben). A szöveg humora gyakran arra épül, hogyan tartsunk ellen az alapvető kommunikációs maximáknak. Ezt nevezi a szakdolgozat kontraviselkedésnek, és így magyarázza a hatását:

„Minden lehetséges társadalmi szabályt áthágnak, így ezzel a kontraviselkedésükkel tanítanak. Úgy hiszem, sokkal hatásosabb egy olyan tanítási módszer, ahol az embereknek bemutatják az ellenpéldát, azoknál a módszereknél, ahol csak a büntetést lehet látni. Ez egy társadalmi funkció. A rítus nézői ezeket az „ellenpéldákat” látva feszültségcsillapító nevetésben oldódnak fel.”

Sipos László Márk: Az ezerarcú bolond - Egy archetípus reprezentációi, 21. o.

A megvalósítás méltó a zseniális ötlethez.  A kellékek és használatuk jól olvashatóvá teszik a jeleneteket. A szövegek vérfrissítésen estek át és a legutóbbi társas problémák és stresszfaktorok lettek az előadásba beválogatva. Így annak ellenére, hogy a díszlet klasszikus (miért is ne lenne az, hisz univerzális lélektani problémákról van szó), a mai nap nyűgei-nyilai köszönnek vissza a színpadon. A díszlet izgalmas szerephez jut és a bőröndök irodabútortól a párkapcsolatba befurakodó lelki ékig minden funkciót felölt. A választott zenéktől kezdve a mozgások és a mimika precizitásán át, a párkapcsolati rész briliánsan koreografált táncáig minden elem az egységes koncepciót szolgálja, semmi sem zökkent ki, hogy egy órán át fergetegesen szórakozzunk: önmagunkon.

♥

Kedves Aliz, Barna és Ádám, köszönjük ezt a könnyedségében komoly és komolyságában könnyed előadást!