Marica, Kálmán Imre operettje alapján, Kacsóh Pongrác Színház, Ferencvárosi Művelődési Központ, 2024. március 12., 15:00

Játsszák: Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor, Ötvös Csilla, Ondrik János, Kecskeméti Zsuzsi, Komornik András, Szende Nikoletta, Szőke Dániel, Zátrok Vivien, a szövegkönyvet Julius Brammer és Alfred Grünwald librettója alapján írta: Gencsev Gábor, rendező: Gencsev Gábor

Minden kívánságunk így teljesüljön! Ahogy azt a Kacsóh Pongrác Színház Volt egyszer egy Király Színház című estjéről szóló kritikánkban írtuk, szerettük volna, hogy a társulat egy egész estés operettel rukkoljon elő. Az idén kereken 100 éves Marica grófnő kézenfekvő választás a műfajt megszállottan kutató csapat számára. Az évfordulóra az Operettszínház is elővette a 2020-ban bemutatott Bozsik Yvette rendezést, ám minket a monumentális nagyoperett helyett jobban érdekelt ez az egészen új kamara-változat. Az FMK színházterme bármilyen médiajelenlét nélkül, csak a társulat lelkes nézőinek suttogó propagandája révén, teljesen megtelt, ami már önmagában elképesztő jelenség ebben a nézőket nehezen aktivizálható időszakban. Elöljáróban annyit máris elárulhatunk, hogy akik ezen a délutánon a Maricát választották, nem csalódtak a Kacsóh Pongrác Színház új bemutatójában.

Gencsev Gábor,  Pethő-Tóth Brigitta (fotó: a társulat)

És van még valami, ami miatt az operett nagyon izgalmas lehet. Annak a fölismerése, hogy egy operettnek nincsen végleges műalakja, csak aktuális előadási alakja van. Ez még azokról az operettekről is elmondható, amelyekről igazán azt gondoljuk, hogy sztenderdizáltak.

Mondja László Ferenc a Telexen nemrégiben vele készített nagyinterjúban. Gencsev Gábor is valami hasonló felismerésből kiindulva alkotta újra az operett librettóját, és attól a kényszertől inspirálva, hogy a társulat produkciója egy olyan kamaraelőadás lesz, ami nélkülözi a tánckart és a kórust, csak a főbb szereplők lesznek színpadon. Melyik akkor a másik láb, amire ilyen körülmények között állni lehet és állni is kell? A Marica grófnőnek tagadhatatlanul a librettó az Achilles-sarka. Ezt a korabeli kritikusok is így gondolták, sőt, maga a zeneszerző, Kálmán Imre, is nehezen barátkozott meg a szövegkönyvvel. A kolozsvári Ellenzék hírlapírója fércmunkának nevezte, Hamvas József szerint „Amíg a zene szól, minden csupa gyönyörűség, de a mikor megkondul a próza repedt harangja, az elbárgyult német együgyűség ötlettelen sivatagjának tikkasztó lehelete csap ki a közönségre.” Gencsev Gábor áramvonalasította a szöveget, szerencsés kézzel kihagyta a teljesen indokolatlan kabaré-jelenetet. A redundanciát jelentősen csökkentve a dalok ismétlés nélkül hangzanak el, kivéve az egyetlen, dramaturgiai szereppel bíró, Marica belépője – Hej, cigány párdalt, amik így kiemelődnek, és csúcspontot tudnak képezni az előadásban. A karakterek történetet kapnak, kontúrosabbá és motiváltabbá válnak, a szereplők közti viszonyok tiszták, az operett álomvilágára oly jellemző szimmetria teljessé válik. Maricának (Pethő-Tóth Brigitta) és grófi tiszttartójának (Gencsev Gábor), bár nem ismerik egymást, mégis múltjuk van: Cecília hercegnő (Ötvös Csilla) ugyanis már Bécsben megpróbálta összeboronálni őket, csakhogy a gróf nem ment el az eljegyzési vacsorára. Ez kergeti Maricát frissen megvásárolt vidéki birtokára, ahol Szapáry Péter a tiszttartó. Ez a kis csavar még feszültebbé teszi a második felvonást. Ebből az expozícióból már lehet karaktereket építeni. Kamaradarabról lévén szó, Maricának nincs népes kísérete, és ebből két dolog is következik. Egyrészt a megjelenő szereplőknek történetet kell adni, hisz nem olvadnak bele a tömegbe. Így lesz a Szende Nikoletta által játszott egyetlen megmaradt kísérőből Dotti néni, a Liliomfiból ismert Kamilla-szerű karakter, az öreg szolgából pedig Albert, a gróf régi komornyikja (Szőke Dániel), aki mindent tud, és ezzel a tudással hitelesíti a hősszerelmes előéletét. Másrészt a statisztéria mellőzése lehetőséget ad a nézők bevonására, szerepbe helyezésére. Mi leszünk a háznép, akik előtt az urak eljátsszák kisded játékaikat. Komornik András Dragomir hercegként az előadás második jelenetében könnyedén eléri ezt a szerepbe helyezést, a közönség első szóra hajlandó az érkező Maricát éljenző háznéppé válni. Az első két felvonás így egy egységes, feszesre húzott ívet alkot, egyetlen felesleges szó nem hangzik el. A harmadik rész azonban még némi csiszolásra szorul, kíváncsiak leszünk, sikerül-e ezt is olyan precízen megoldani a továbbiakban, mint a darab első kétharmadát. Külön erősségnek érezzük, hogy a prózai részek és a dalok nem különülnek el egymástól, az átmenetek gördülékenyek, és ez jelentősen fokozza a színházi hatást. Ahogy az is, hogy az énekes számok vége nincs kitartva, és bár a számok végi taps konvencionálisan elkerülhetetlen, ez nem szakítja meg a játékot, az alkotók az egyéni sikert alárendelik az előadás jól kitalált ritmusának. 

Zátrok Vivien, Komornik András, Pethő-Tóth Brigitta (fotó: a társulat)

Miért lehetett érdekes ez a történet 1924-ben, és mitől lehet érdekes 2024-ben? Valószínűleg a férfi-nő tradicionális szerepek átmeneti felborulása adta azt az ízt, ami csiklandozta a korabeli közönség ínyét. Ma inkább a két domináns jellem párharca, a két büszkeség, a két sebzettség összecsapása és összecsiszolódása miatt nézhetjük érdeklődéssel. A Kacsóh Pongrác Színház előadása erre a vonulatra helyezi a hangsúlyt, jócskán visszavesz a komikus karakterek túltengéséből. Pethő-Tóth Brigitta és Gencsev Gábor minden jelenetben, minden dallal egyre több színt raknak hozzá Marica és a tiszttartó karakteréhez, és hitelesen építik föl azt az óvatos közeledést, azt a törékeny bizalmat, amit aztán Dragomir áskálódása egyetlen perc alatt zúz szét, hogy a báli jelenet robbanásában kulmináljon a feszültség. Eddig nem értettük, mi szükség két keringőre a második felvonásban, de ennek az előadásnak köszönhetően ez is helyére került. A Szent Habakukk és a Ne szólj a még komolytalan flörtöléstől a komolyan vett kapcsolatig építi a pár történetét, és a Ne szólj már előre vetíti a konfliktus kirobbanását. A második felvonás fináléja csodálatosan felépített konstrukció, melyet az előadás megkoronáz azzal a slusszpoénnal, hogy itt hangzik el két sor a jelenet végén a Kis húgom, bátyuskám kezdetű dalból, amiből Maricának egyszerre derül ki, hogy Liza (Kecskeméti Zsuzsi) nem vetélytársa, és az is, hogy tiszttartója, akibe beleszeretett, az a Szapáry Péter, aki miatt ide menekült megaláztatása miatt. Pethő-Tóth Brigitta arcán mindez töredék másodpercek alatt fut át, fantasztikus alakítás, remek összhang a játszók között.

Ondrik János, Pethő-Tóth Brigitta, Komornik András (fotó: a társulat)

Különlegessége a Marica grófnőnek, hogy a primadonna többször is szubrett szerepbe kerül, nem csak drámai, de komikai adottságait is használnia kell. Pethő-Tóth Brigittától nem idegen egyik szerepkör sem, ahogy azt már a társulat más előadásaiban megtapasztalhattuk. Most is remek párost alkot álvőlegényével, Zsupán Kálmánnal (Ondrik János) és Dragomirral. A bonvivánnak nem jutnak ugyan olyan feladatok, mint a Szép város Kolozsvár és a Ringó vállú, de prózai jelenetekben neki is használnia kell komikusi képességeit, az Alberttel, Dotti nénivel és Dragomirral való interakcióihoz sok humor szükségeltetik. A szubrett – táncoskomikus páros, Ondrik János és Kecskeméti Zsuzsi, üdék és bájosak, szépen letükrözik a Marica – Szapáry párost, egy problémamentesebb, naivabb, bizalmat adni és elfogadni könnyedén tudó variációját mutatják fel a hősszerelmeseknek. Komornik András finoman, ripacskodás nélkül oldja meg Dragomir herceg nem könnyű szerepét, ennél a karakternél a legkönnyebb átcsúszni valami kellemetlenül blőd harsányságba. Csodálatos volt látni Ötvös Csillát Cecília hercegnő szerepében. Az egyszerre méltóságteljes és pajkos tündérkeresztanya mindenkit levett a lábáról. Fecska (Zátrok Vivien), a cigánylány szerepe apró ugyan, de dramaturgiailag fontos. Ő indítja a játékot, az ő előzményeket összefoglaló dalának kell behúznia a nézőket az előadás világába és az első felvonás végén az ő jóslatának kell annyira sejtelmesnek, mégis hihetőnek lennie, hogy egymás felé fordítsa Marica és Szapáry figyelmét.

A bemutató az FMK-ban zajos sikert aratott, legközelebb, áprilisban a K11-ben lesz kétszer látható az előadás, ami kalandos vállalkozásnak ígérkezik a játszóhely adottságai miatt. Nagyszínpadra a Pestszentimrei Közösségi Házban kerül újra április 20-án. Reméljük, lesz ideje kiforrnia magát a produkciónak, mi kíváncsiak leszünk rá, hova fejlődik még.

♥

Kedves Brigitta, Csilla, János, Zsuzsi, András, Nikolett, Dániel, Vivien és Gábor, köszönjük ezt az elbűvölő délutánt!