Volt egyszer egy Király Színház, Kacsóh Pongrác Színház, Ferencvárosi Művelődési Központ, 2023. október 2., 15:00

Játsszák: Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor, zongora: Hegedűs Szabolcs, dob: Németh László, bőgő: Lovas Tamás, hegedű: Seres Tamás, összeállította és rendezte: Gencsev Gábor

Szívesen szegődünk krónikásává egy-egy megkedvelt helynek, társulatnak, alkotónak, követjük a munkáikat, drukkolunk az új projektjeiknek, szomorkodunk, ha valami nem sikerül, és teljes erőből melléjük állunk, ha lenyűgöznek minket. Így jártunk a Kacsóh Pongrác Színházzal is. Nagyon sokat tanulunk tőlük egy általunk kevésbé ismert műfajról, az operettről, olyannyira, hogy már más operettes eseményekre is elmerészkedünk miattuk. Legutóbb az SZFA zenés színművész hallgatóinak Operett-maraton címet viselő vizsgaelőadására is eljutottunk. Ezen a délutánon a társulat Király Színház történetét feldolgozó előadásán vettünk részt, amely legendás játszóhely éppen idén lenne 120 éves. Az előadás címe Volt egyszer egy Király Színház és az érdeklődők az FMK-ban láthatták. A produkció megengedi, hogy operettműsorként nézve átadjuk magunkat a felhőtlen szórakozásnak, ám felkínálja azt a lehetőséget is, hogy lecture performance-ként tekintsünk rá, és új ismeretekkel gazdagodjunk. Hogy nem a levegőbe beszélünk, arra álljon itt egyetlen példa. A műsor hatására tovább kutakodtunk, és rábukkantunk Tarjányi Eszter 2016-os tanulmányára, a Regénybe rejtett operett. Kosztolányi Pacsirtája – a lélektani regény és a népszerű műfaj szimbiózisa címűre, amely egészen új megvilágításba helyezte számunkra a regényt, és amelyhez elengedhetetlen Lehár Ferenc Pacsirta című operettjének ismerete. Nyomatékosítanunk kellett magunkban, hogy a kanonizált művek jobb megértéséhez nagyban hozzásegít minket a kor tömegkultúrájának megismerése. Ha ez így van, akkor miért ne tegyük ezt színházi keretek között, egy lenyűgöző előadás segítségével?

Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor (Kacsóh honlap)

Higgyétek el – mondotta meghatottan –, a Király Színház épülete kőbe fagyott muzsika

Kellér Andor: A bal négyes páholy, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2000., 113. o.

Gencsev Gábor konferanszával indult a délután, a Király Színház 1903-as megnyitásáról, Beöthy Lászlóról, és az évtizedek során a színházban bemutatott 126 magyar operettről hallgathatunk anekdotákat. Ez folyt át szinte észrevétlenül a Bal négyes páholy című, a Király Színház előtt tisztelgő operett Fényes Szabolcs által írt címadó dalába, és meg is érkeztünk a századelőre, hogy a kiválasztott dalokat hallgatva eljussunk 1925-ig. Már az első számnál fölfigyelhetünk arra hogy a zenekar újabb taggal bővült, a zongora, a dob (Németh László) és a bőgő (Lovas Tamás) mellé becsatlakozott Seres Tamás hegedűjével, még egy új színt adva a zenéhez. Reméljük, marad ez a felállás, a hegedű bekapcsolódása színesebb hangzást ad a zenekarnak. Hegedűs Szabolcsnak így már egy kamarazenekart kell irányítania zongorája mellől, miközben a színpadi játékba is még intenzívebben bekapcsolódik, mint az eddigi előadásokban.

Pethő-Tóth Brigitta (Kacsóh honlap)

A JazzOperettben és a Filmslágerekben megismert precíz játékmódot ebben a produkcióban felváltotta egy kiszámítottan bohémabb, pörgősebb, improvizatívabb forma. A muzsikusokkal való folyamatos színpadi interakció egy ponton jelenetbe vált, ahol a szubrett és a táncoskomikus könyörög a zongoránál ülő mesternek egy mutatós számért. Az átöltözések egy része a színpadon realizálódik, a kellékek ki-behozása hangsúlyos. Ezek az elemek teremtik meg azt az illúziót, hogy egy színház valós, kulisszák mögötti életének vagyunk részesei, nem a kész produkció passzív befogadói, hanem a művek születésének, létrejöttének aktív részesei. Ehhez járulnak hozzá Gencsev Gábor mesélő, átvezető szövegei építési engedélyekről, fizetésről, a Nagy Háború hatásairól.

Koessler, a zeneszerzés tanára volt a professzoruk. Amikor megkérdezték tőle, melyik tanítványától várja a legtöbbet, rövid megfontolás után így válaszolt: - A legtöbbet tud Szirmai Albert; a legtöbbre viszi Kálmán Imre; a legzseniálisabb Jacobi Viktor.

Kellér Andor: A bal négyes páholy, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2000., 217. o.

Az előadást összeállító Gencsev Gábornak nem volt könnyű dolga, amikor teljes képet akart adni a Király Színházról. Megfelelő súllyal kellett szerepelnie a három ikonikus darabnak, a János vitéznek, a Csárdáskirálynőnek és a Mágnás Miskának, elengedhetetlen volt Lehár Pacsirtája, hiszen különlegességnek számított, hogy egy Lehár-operett ősbemutatója ne Bécsben, hanem Budapesten legyen, és minden meghatározó zeneszerzőtől, Szirmai Alberttől, Kálmán Imrétől, Jacobi Viktortól és Zerkovitz Bélától is szerepelnie kellett slágernek. Mindezt úgy, hogy az ismerős és kevésbé ismert dallamok megfelelő arányban keveredjenek, kiegyensúlyozott legyen a duettek és szólók aránya, és még azt a pragmatikus szempontot is kalkulálnia kellett az alkotónak, hogy az átöltözésekre is jusson elegendő idő, illetve a táncos betétek után elegendő levegő a következő dalra. Így alakult ki a 18 számból álló előadás, ahol minden dalhoz új ruhaköltemény társul. Ennyi szempont figyelembe vétele mellett nem csoda, hogy az egyensúly egy kicsit elborult a líraibb számok javára, kevesebb könnyed melódiát kaptunk a megszokottnál.

Gencsev Gábor (Kacsóh Honlap)

A két énekes, Pethő-Tóth Brigitta és Gencsev Gábor remekelt ezen a délutánon. Egy hanglemeznyi számot válogattunk össze a műsorból, amelyek olyan átütőre sikeredtek, hogy azonnal hazavinnénk, hogy rongyosra hallgassuk őket. És nem csak a gyönyörű és átélt ének miatt, hanem a karakterek megformálása miatt is. Pethő-Tóth Brigitta pár perc leforgása alatt tud naiv parasztlány lenni Iluska dalában és a Pacsirtában, egyszer szomorú, egyszer felszabadultan boldog változatban, hogy aztán egy egészen összetett Sybillként lássuk viszont, és végül dívaként kápráztasson el Szilvia belépőjével. Ez utóbbi szám előadása azért is volt különösen virtuóz, mert az énekesnő nem a megszokott statikus előadásmódot választotta, hanem végigtáncolta ezt a nem könnyű dalt. Arról a megdöbbentő élményről nem is beszélve, hogy életünkbe először értettük a szöveget, nem csak véletlenszerűen kiszűrt szavakat az áriázásból. A Gencsev Gábor által előadott számokból is nehezünkre esne választani. A Kék tó, tiszta tó egyszerűen tökéletes volt, arra a pár percre tényleg láttuk Tündérországot. Emlékezetes volt a Kaliforniába vágyom és a Nagy arany, nagy ezüst, nézőtársaink megkönnyezték a produkciót. De a legpazarabb megoldást A lyányok, a lyányokban láttuk tőle. Egyetlen sétapálcával helyettesíteni a hagyományosan a dalhoz járó alulöltözött tánckart, egészen egyedi megoldás. A Kétlámpás egyhangúlag az Emlékszel még című duettet hozta ki az előadás csúcspontjának. Az énekesek közti dinamika, a két karakter közti viszony komplexitása, a dal érzelmi hullámzása egy nagyon érdekes Csárdáskirálynőt vetített a szemünk elé, szívesen megnéznénk velük az egész operettet. Reméljük, hamarosan, ha nem is a Kálmán Imre művet, de egy másik teljes operettet láthatunk velük, és egy egész estén át élvezhetjük színészi játékukat.

Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor (Kacsóh honlap)

♥

Kedves Brigitta, Szabolcs, László, Tamás, Tamás és Gábor, köszönjük ezt a varázslatos délutánt!