Egy rózsaszál szebben beszél... - felolvasószínház, Benoit Produkció - Kis Zenés Színház, Lóvasút, 2024. november 16., 11:00

Játsszák: Zsigmond Emőke, Mátyássy Bence, Máthé Zsolt, A János vitéz című daljáték születésének 120. évfordulójára színpadra alkalmazta Máthé Zsolt, Bókay János írása alapján, producer: Mátyássy Bence, rendező: Máthé Zsolt

1904. november 18-án mutatta be a Király Színház a Kacsoh Pongrác–Bakonyi Károly–Heltai Jenő alkotótrió daljátékát, a János vitézt. A 120. évfordulóról két csapat is megemlékezett. A Kacsóh Pongrác Színház májusi bemutatója után november 17-én adta elő a K11-ben saját verzióját, míg a Benoit Produkció – Kis Zenés Színház november 18-a délelőttjére időzítette, hogy felolvasószínházi formában megmutassa, miben gondolkodnak a daljáték kapcsán. A koncepció sok szempontból hasonló, mindkét társulat a János vitéz születésének körülményeit rekonstruálja színházi formában. A történet valóban páratlanul érdekes, nem meglepő tehát, hogy két formáció is látott benne lehetőséget. Az Egy rózsaszál szebben beszél… esetében további érdekesség, hogy Kacsoh Pongrácot annak dédunokája, Mátyássy Bence alakítja. Az eredeti bemutatón is volt egy ilyen összefonódás. Az első Iluska, Medgyaszay Vilma, Petőfi színészbarátjának, Megyeri Károlynak, volt dédunokája. Az alkotók Bókay János Egy rózsaszál szebben beszél című életrajzi regényéből dolgoztak. Bókay kortársként és barátként számol be a daljáték születéséről. Fordulatos és alapos mű, ám nehéz olvasmánnyá teszi az az érzelmes, mondhatni szirupos stílus, amit 350 oldalon át nehéz elviselni. Máthé Zsolt színpadi változata azzal, hogy főleg a párbeszédeket használja a regényből, és csak a premier leírásánál nyúl a leíró részekhez, szerencsésen elkerüli ezt a mára már zavaróvá váló gátló tényezőt: a tömény szentimentalizmus ledobná a hallgatóságot.

Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél, Zeneműkiadó, Budapest, 1962

Ami hiányzott nekünk a szövegkönyvből, az a fókusz. Máthé Zsolt túl sok történetszálat mozgat, túl sok olyan információ hangzik el, ami nincs kibontva. Úgy alakult, hogy mi ezzel az anyaggal kelünk és fekszünk több, mint egy hete, így minden félmondathoz elő tudjuk hívni az információkat, de kétségeink vannak, hogy előismeretek nélkül össze áll-e egy sztori a nézőkben. Kellene választani egy középpontot, és aköré szervezni a játékot. Lehet ez Kacsoh Pongrác személyisége, lehet ez a János vitéz, az első igazán magyar, könnyű műfajú zenemű létrejötte, lehet ez a Király Színház belső működése, és azok a buktatók, amiken túl kellett jutni ahhoz, hogy a János vitéz ekkora siker legyen, és megmentse a színházat. De mindet nem lehet egyszerre, hiszen ebben az esetben a fontos információk annyira zanzásítva hangzanak el, hogy a korszakot kevésbé ismerők nem tudják hova kötni az elhangzottakat. Pedig lehetne, mert meg kell mondanunk sokat nevettünk a felolvasó alkalom alatt, pl. Rákosi Szidi megnyilvánulásain. Ilymódon azonban a "Halálszínház" kifejezés elhangzása önmagában kevés, a zsebkendőszavazás hatásának említése a bemutatóra semmit sem mond a történelmi háttér nélkül, a Heltai 300 koronás honoráriumáról szóló megjegyzés Kacsoh és Bakonyi 26000 koronájának említése nélkül terméketlen talajra hull. A bemutatóig még rengeteg idő van hátra, ezek a hiányosságok még bőven korrigálhatóak.

Király Színház, Budapest, Király utca 71. (1903 – 1940)

Zsigmond Emőke már nagyon ígéretesen próbálgatja a karakterei hangját illetve a rájuk jellemző mozgásokat. Fedák Sári, Rákosi Szidi, Beöthyné Gizi és Barna Mária, Kacsoh cselédlánya vár kidolgozásra. Fedák Sári már most meglehetősen komplex, a többi figurának is látjuk már a magját. Máthé Zsolt Heltai Jenő és Beöthy László szerepében a dinamikákat próbálgatta. A bemutató mikrofonos közvetítése egészen remek: pörgős, változatosságot hoz a páros jelenetekből építkező darabba. Mátyássy Bence főleg a dalokkal foglalkozott. Az Egy rózsaszál szebben beszél...-hez egy pszichedelikus- rockváltozata készül zenének, ami több szempontból is jó választás.

Zsigmond Emőke, Mátyássy Bence, Máthé Zsolt a Lóvasút színpadán (nézői fotó)

A Kék tó, tiszta tó igazán jól illett Heltai és Kacsoh finom, intim beszélgetéséhez. Érdekes lesz a jól ismert melódiákat új köntösben hallani, és ez jobban is illik a játszók hangbéli adottságaihoz. Az operetténeklés nagyon speciális műfaj, komoly előképzettséget és gyakorlatot igényel, és a műfaj iránti elkötelezettséget. Ha ez nem áll rendelkezésre, jobb választás egy, az alkotók ízléséhez közelebb álló stílust, választani. Reméljük sikerül majd a játékba szervesen integrálni a dalokat, érzésünk szerint ez a szervesülés a siker egyik záloga. Nagyon izgalmas volt, hogy Mátyássy Bence Kacsoh Pongráchoz és a János vitézhez köthető családi relikviákat és hozzájuk kapcsolódó történeteket osztott meg velünk. Az azonban kérdés, hogyan lehet ezeket a szekvenciákat az előadás részévé tenni. Lehet, hogy egy, az előadáshoz kapcsolódó kiállítás és tárlatvezetés alkalmasabb forma lenne, hogy ne zökkenjünk ki a történetből.

Fedák Sári Kukorica Jancsi szerepében

Ha a mai világban valamit érdemes eltanulni Beöthy Lászlótól és a Király Színháztól, az a színházi marketing egy vadnyugati kapitalista világban. A János vitéz máig az egyik legnépszerűbb színpadi mű, mi bízunk benne, hogy a megszületésének és sikererének emléket állító produkció is megtalálja közönségét. Mi biztos ott leszünk a bemutatón.

♥

Kedves Emőke, Bence és Zsolt, köszönjük, hogy betekinthettünk ebbe az érdekes munkafolyamatba, kíváncsian várjuk, mivé alakul az előadás!