Brontë–Máthé–Kákonyi–Mátyássy: Üvöltő szelek - musical, a Benoit Produkció és a Szentendrei Teátrum közös produkciója, Szentendrei Teátrum, 2023. augusztus 14., 19:30

Játsszák: Tornyi Ildikó, Formán Bálint, Zsigmond Emőke, Mátyássy Bence, Kákonyi Árpád, zene: Kákonyi Árpád, látvány: Fábián Réka Margit, producer: Mátyássy Bence, színpadi változat, dalszöveg, rendezés: Máthé Zsolt.

A Szentendrei Nyár 2023-as eseménysorozatán két előadást néztünk meg. Az egyik Kárpáti Péter Kafka-átirata, ami az Átváltozásból készült, a másik ennek a sok felől verbuválódott csapatnak a páratlan kísérlete, ami musical formában dolgozza fel Emily Brontë 1847-es regényét. Az előadás lebilincselő élmény volt, elképesztően magas szintű zeneszerzői, rendezői, dramaturgi és színészi teljesítményt láthattunk.

Az előadás adatlapja a Szentendrei Teátrum oldalán.

A musical olyan hívószó, ami nagyon sok konnotációval rendelkezik, így többféle nézői elvárást előlegez meg már az előadás előtt. Várhatunk hatásos színpadi képeket, nagyszabású látványvilágot, parádés táncbetéteket szép számú tánckarral. Számíthatunk nagy formátumú hősökre, kibékíthetetlen ellentétekre és mindent elsöprő szenvedélyekre. Remélhetjük, hogy olyan zenei megfogalmazását kapjuk egy történetnek, ami koherens, képes szimbólumokat hordozni, jellemfestő erővel bír, és hogy lesz néhány olyan zenei frázis az előadásban, ami napok múlva sem megy ki a fejünkből. A Szentendrei Teátrum Emily Brontë ikonikus regényéből készített musicalje olyan telitalálat, ami számos műfaji elvárásunkat beteljesíti, miközben olyannyira innovatív, hogy a műfaj jó ismerőit is ámulatba ejtheti.  

Mátyássy Bence, Formán Bálint, Zsigmond Emőke, Tornyi Ildikó, Kákonyi Árpád (fotó: Szentendrei Teátrum)

Emily Brontë regénye egyike azoknak a műveknek, amelyeket a modern angol regény megszületésénél említenek. Témái, narrációs eszköztára, bátor hangvétele egyaránt olyan jellemzői, amik megelőzték a korát. Ugyanúgy szól külső témákról, mint a nők szerepéről, lehetőségeikről, a társadalmi kasztok közti leplezetlen ellentétekről, mint az elfojtott, a viktoriánus korban elfojtandó indulatok felszínre töréséről. A világ történéseit, egyetlen romantikus esemény, két gyermek közti szerelem vezérli életük végéig, sutba dobva a hideg megfontolásokat, a társadalmi szabályokhoz való racionális ragaszkodást.  

Az Üvöltő szeleket már tíznél is többször megfilmesítették, a legkorábbi próbálkozás 1939-es, ebben Laurence Olivier játssza Heathcliffet, David Niven Edgárt, Catherine szerepében Merle Oberont láthatjuk. Összegyűjtve áttekinthetőek az eddigi kísérletek például itt.

Színpadon is fel-feltűnik a regény adaptációja, de átütő sikert nem tudott elérni. Eddig. Máthé Zsolt színpadi átirata és dalszövegei elképesztő dramaturgiai munkát végeztek a magát nem könnyen adó anyagon. Hogy lehet az alapvetően leírásokra épülő, a tájat és az otthonokat főszereplővé emelő, lassan épülő szimbólumokkal dolgozó regényt érvényes drámaszöveggé transzponálni? Erre lett megfelelő válasz a műfajválasztás. A leírásokat itt a zenei világ és az egymásba fonódó, egymásra válaszoló dalszövegek költőisége helyettesíti. Ezek olyan szoros és koherens motívumhálót hoznak létre, hogy az előadás minden pillanatát képesek a helyén tartani, és folyamatosan értelmezni és újraértelmezni a színpadi viszonyokat. Az öt színészre és tíz karakterre redukált darab megtartja az egyensúlyt a regénybeli két generáció története között. Az előadás nem billen el az első generáció javára, így megtartja a regénybeli ívet, és motivált lezárást tud adni a Heathcliff-szálnak, akinek a halálát Mátyássy Bence úgy énekli el, hogy minden ellenkezésünk dacára, ennek a gonosz figurának minden fájdalmát és harcát testközelből tudjuk átélni. Fontos és a teljes musical szempontjából a perdöntő a magas színvonal mellett, hogy ebben a dalban Heathcliff minden belső vívódása kiválóan hangosítódik ki a gyönyörűen éneklő Mátyássy Bence által. 

Zsigmond Emőke, Mátyássy Bence (fotó: Szentendrei Teátrum)

Kákonyi Árpád zenéje nem csak a dalok miatt lép elő főszereplővé ebben az előadásban, hanem azért is, mert ezt a zenét a színészek állítják elő a színpadon, a zenélés a színpadi játék része az előadásban. Hasonló megoldással élt a zeneszerző már a Szkénébeli Kohlhaas egy pontján is, de itt ez az egész előadásban, minden szereplőre kiterjedően jellemző lett. Jellemfestővé válik, hogy ki milyen hangszeren, milyen hangulatú dalokat játszik, dramaturgiai szerepű, hogy mikor melyik karakter hogyan csatlakozik be egy másik szereplő hangszeres játékába. Ez Catherine (Zsigmond Emőke) halálánál és Cathy (Zsigmond Emőke) és Linton (Mátyássy Bence) veszekedésénél a legszembetűnőbb. Kákonyi Árpád zenéje minden egyes dalnál saját magára licitál rá. Amikor bólogatva nyugtázzuk, hogy igen, most egy szép romantikus dal jön, akkor Kákonyi csak annyit mond: "tetszik? na, akkor fogd meg a söröm!" és olyan lebilincselő és eredeti romantikus dallal folytatja a dallamszövést, mire nem is számítottunk. 

Brontë regényében a Catherine és Heathcliff közötti idilli viszony csúnyán összetörik és az első generációban a történetszálak a sötét halálba nyúlnak. A második generációban ez az út visszafelé zajlik le, Cathy anyjához képest másmilyen problémamegoldási stratégiákkal és tapasztalatokkal van felvértezve, ami a lány és Hareton őszinte kapcsolatának felépüléséhez vezet. Ez ellen a múltban ragadt Heathcliff már semmit sem tehet, hatalma az új generáció felett ezzel leáldozik. Kákonyinál a két generáció közti különbséget a dalok, zenei motívumok módosult visszatérésével, komolyból ironikusba, idilliből horrorisztikusban történő megváltoztatásával jelenik meg. Izgalmas ezeket a verziókat várni és hallani.

Mátyássy Bence, Zsigmond Emőke (fotó: Szentendrei Teátrum)

A hangszerek a színpadképben is nagy szerepet kapnak, Fábián Réka Margitnak bele kellett komponálnia ezeket a látványvilágba, úgy, hogy közben megőrződjön a kihalt, lakóit vesztett ház hangulata. Az első felvonásban észrevétlenül feltűnő festmény, a szeles dombhátakról Heathcliffre visszatekintő Catherine, egyetlen pillantásba sűríti a fiút megigéző varázslatot, amit a felcsendülő ének gyerekkori boldogságáról szóló sora (szöveg: Máthé Zsolt) visszhangoz tovább. 

 Az a kislány (részlet), Üvöltő szelek a Benoit Produkció yt csatornáján

Kákonyi Árpádon kívül, aki Josephet, a szelesdombi szolgát játssza, mindenki több karaktert is megformál. Tornyi Ildikó Nelly Deanként narrálja a történetet, hallgatóságát, Fácánosmajor bérlőjét, Formán Bálint játssza. Míg Nelly a regénybelihez képest súlytalanabb figura lett, jóval kevésbé alakítja az eseményeket, addig Lockwood kap némi színt az előadásban. Ő ellenpontozza az Earnshaw és a Linton család szenvedélyes, szenvedő figuráit, másokon keresztül éli meg, ami az ő életéből hiányzik.  

„Nem ismeri azt a lelkiállapotot, mikor olyan nagy figyelemmel tudunk kísérni egy macskát, amint a kölykét mosdatja, hogy valósággal dühbe gurulnánk, ha csak egyik fülét is kihagyná?

  – Ugyancsak lusta lelkiállapot, véleményem szerint.

  – Ellenkezőleg, nagyon is tevékeny! Pillanatnyilag az én lelkiállapotom is ilyen. Tehát folytassa csak minél részletesebben.”

Emily Brontë: Üvöltő szelek, Európa Kiadó, Budapest, 1986, fordította: Sőtér István  

Zsigmond Emőke, Formán Bálint (fotó: Szentendrei Teátrum)

Mátyássy Bence Lintonként és minden énekszámaiban bravúros, ám Heathcliff prózai megszólalásai mintha még nem lennének meg teljesen. Jó lenne megnézni a tizedik előadást, addigra biztosan beérik ez a figura is. Zsigmond Emőke Catherine-ként és Cathyként is az előadás központja, minden kapcsolati háromszögnek ő van az egyik csúcsán, a hozzá való viszonyulás jelent életet vagy halált ebben kapcsolati hálóban. Színészi zsenialitását dicséri, hogy egészen minimális jelmezbeli változtatásokkal hozza létre a gyerek és a felnőtt Catherine és Cathy Linton teljesen eltérő három karakterét. Catherine képtelen a változásra, képtelen elengedni a gyerekkor totalitását, ezért is telitalálat az első felvonásbeli festmény, ami nemcsak a halálában is jelenlevőségét mutatja meg, de ezt a változásképtelenséget is, miközben utal a drámaszöveg egyik központi motívumára a földet elhagyni képtelen angyalra is. Kifejezetten előnyös változás szerintünk a regényhez képest, hogy Edgar (Formán Bálint) formátumosabb, erősebb személyiséget kapott. Formán Bálintból Edgar szerepében olyan méltóság árad, amivel egyenrangú partnere lesz a Mátyássy Bence játszotta Heathcliffnek. 

♥

Kedves Ildikó, Bálint, Emőke, Bence, Árpád, Réka Margit és Zsolt, köszönjük ezt a zeneileg, színészileg, dramaturgiailag és látványban is emlékezetes, lenyűgöző előadást!