Cabaret, SZFE - oDEon Egyetemi Színház, Ódry Színpad, 2024. június 9., 19:00

Játsszák: Biró Kristóf, Ferenczy-Nagy Boglárka, Andrassew Milos Fülöp, Jókai Ági, Horváth Gábriel, Bognár Bence, Badics Natasa, Kiss Liliána Melody, Tátrai Réka, Albert Rea, Somlyai Kata, Jármi Szófia, Oláh Béla, Glávits Bence, Borka Zsombor, Sárdi Benjámin, zene: John Kander, eredeti dalszöveg: Fred Ebb, eredeti szövegkönyv: Joe Maesteroff, korrepetitor: Szép András, sound and lighting design: Nánási Barnabás, dramaturgia: Ferenczy-Nagy Boglárka, LED design: Schuller Vladimir, jelmez: Fábián Eszter, rendezőasszisztens: Molnár Kata, koreográfus-rendező: Csáki Benedek

Természetesen mindig fontos egy előadás kontextusa. A szavak nem légüres térben hangzanak el, szándékoltan vagy akaratlanul hat rájuk a valóság, felerősít mondatokat, eltolja a fókuszt; az előadás beszélget a realitással. Csáki Benedek Cabaret rendezése 2024. június 9-én az Ódry Színpadon még ennél a rendes üzemmenetnél is hangsúlyosabban volt kontextusfüggő. Még inkább szimbolikussá vált számunkra az esemény, miután megtudtuk, hogy a musical magyarországi ősbemutatója 1976 tavaszán épp az Ódryn volt, Szinetár Miklós rendezésében. Lidérces kerettörténet. A közönség nem csak egy vizsgaelőadásra érkezett, mint már annyiszor az évek során, hanem az Ódry Színpadon látható legutolsó előadásra. Így a Cabaret egy sziporkázó, egy utolsó kitartott hanggal ellobbanó tűzijáték lett, olyan búcsú, amire minden jelenlévő sokáig emlékezni fog. Soha többé nem lehet ennek felemelő és sajgó emléke nélkül meghallgatni, hogy

a Kit Kat Klub végleg bezár

Willkommen, bienvenue, welcome

Reménykeltő, hogy a produkció a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Kar, illetve a Pesti Magyar Színakadémia hallgatói/tanulói kooperációjával jött létre, a lezárás mellett új kezdetet is sejtet ez az együttműködés. Csáki Benedek előadásának két nagyon erős tartópillére van. Ezek szükségesek is, hogy szerencsésen megtámasszák a gyengébb elemeket. A koreográfiák látványosak, változatosak, a beválogatott szereplők remekül működnek tánckarként. Dinamikus és emlékezetes táncos számok sorozatát láthattuk. A másik figyelemreméltó elem a két főszereplő, a konferanszié és Sally, kiválasztása. Biró Kristóf és Ferenczy-Nagy Boglárka kiváló énekhangbeli adottságokkal és mozgáskultúrával rendelkeznek ezekhez a nagyon fontos szerepekhez. Mindketten negyedévesek az SzFE-n, Bíró Kristóf a prózai osztályban (az ő énektudásáról már megemlékeztünk a Vedd le a kalapod a honvéd előtt című operett kapcsán), Ferenczy-Nagy Boglárka pedig Csáki Benedek osztálytársa a negyedéves fizikaisoknál. Ehhez a két szerephez olyan karizma, olyan színpadi jelenlét szükséges, hogy egyszerűen ne lehessen máshová nézni, ha a két karakter megjelenik a színpadon. Márpedig mindketten hozzák ezt az élményt, a nyílt színi taps nem is várat magára sokat. Csáki Benedek azzal is megnehezítette a két elsődleges karaktert játszó színész dolgát, hogy nincs díszlet, a jelmez és a személyes varázs kell, hogy benépesítse számunkra a csupasz teret, hogy valóban kabarévá tegyen színpadot és nézőteret egyaránt. Biró Kristóf és Ferenczy-Nagy Boglárka uralják a színpadot, bevonnak minket a játékba, intenzitásuk átlényegíti az üres teret.

Tomorrow Belongs to Me

A konferanszié Biró Kristóf alakításában egyszerre éteri és alpári, kaján és cinkos, mindazonáltal megfélelmlíthetetlen és elnyomhatatlan, mint maga a művészet és a szabadság. Sally választása közte és Cliff között az autentikus művésszé válás útjának választása. Ferenczy-Nagy Boglárka Sallyje amellett, hogy megtartja az ideges, vibráló karaktert, kevésbé szeszélyes és impulzív, mint más interpretációkban, és az első pillanattól kezdve átütően tehetséges. Ezen a ponton nagyon jól egymásra talált a produkció dramaturgi szerepköre és a főszereplő szerepfelfogása, amely Ferenczy-Nagy Boglárkában egyesült. Tetszik nekünk ez a kevésbé dacos, inkább öntudatos karakter. Velük szemben Cliff (Andrassew Milos Fülöp) és Ernst (Bognár Bence) elbukik. Ernst életművészből lesz képmutató, besavanyodott náci, Cliff pedig elvetélt regényíróvá válik. Kár, hogy a prózai részek erőtlenebbre sikeredtek. Kevésnek éreztük a félelmet, inkább az undor érzése dominált bennünk a náci karakterek megjelenésekor. Nem volt meg a húzása annak, hogy a történet egyre sötétebbé válik. Csak a nézői nosztalgia tudta létrehozni a magánélményt, hogy itt az Ódry Színpad elsiratásáról is szó van. A báli jelenet statikussága, Frau Schneider (Jókai Ági) és Herr Schulz (Horváth Gábriel) enervált reakciója a történésekre jócskán elvette az első rész fináléjának erejét. A Tomorrow Belongs to Me ugyan szépen szólt, de nem áramoltatta be a rettegés légkörét a színpadra.

Teljességgel felesleges, néhol zavaró volt a videók használata. Ez egy intergenerációs előadás kellene, hogy legyen, még sem sikerült a táncoló piros majommal az idősebb generáció számára érthetővé tenni az animációk relevanciáját. Megosztotta a figyelmet akkor, amikor a színpadi történéseket kellett volna befogadnunk. Az előadás betiltásáról kivetített fiktív szövegrész szerintünk a NER kultúrához való hozzáállásának teljes félreértése. A hatalom óvakodik a művészek mártírrá stilizálásától, nem betiltja őket, egyszerűen ignorálja a nem ideológiakompatibilis művészetet, és lassú kivéreztetéssel ítéli őket halálra, miközben rájuk süti a lúzerség bélyegét is. A hamarosan pályára lépőknek ezt a mechanizmust kell átlátniuk, és ez ellen kell stratégiákat kidolgozniuk, nem a totalitárius diktatúrával való küzdelem jelenti most a kihívást.

Life Is a Cabaret

Csáki Benedek a Chicago után, amit az SzFE harmadéves bábosaival vitt színpadra, egy újabb figyelemreméltó musical-rendezést tárt elénk. Fogunk tőle még csodákat látni. A Cabaret méltó búcsú volt a 65 éves korában, hosszú, méltósággal viselt betegség után elhunyt Ódry Színpadtól. Egyik szemünk sír, hogy ezt át kellett élnünk, a másik viszont nevet, hogy részesei lehettünk ennek az utolsó, de fenomenális eseménynek. Az ötödévesek is készítettek egy búcsúelőadást Az üres tér címmel Beckett-jelenetek felhasználásával, számunkra azzal a produkcióval lett kerek ez a búcsúzkodós történet.

♥

Kedves Kristóf, Boglárka, Milos Fülöp, Ági, Gábriel, Bence, Natasa, Liliána Melody, Réka, Rea, Kata, Szófia, Béla, Bence, Zsombor, Benjámin, András, Barnabás, Vladimir, Eszter, Kata és Benedek, köszönjük ezt a vidám temetést, halljunk még rólatok!