Már nem álmodok velük. – a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján, Exit Generáció, Jurányi Ház, 2024. december 12., 19:00

Játsszák: Simkó Katalin, Török-Illyés Orsolya, Szamosi Zsófia, Dénes Viktor, látvány: Juhász Nóra, a szöveget interjúk szószerinti felhasználásával állította össze: Zsigó Anna, Hárs Anna és Farkas Ádám, dramaturg: Zsigó Anna, Hárs Anna, asszisztens: Gazder Adél, rendező: Farkas Ádám

Inflálódnak a szavak. Megrázó, katartikus, revelatív, mélyre megy, hirdeti magát akár a legfelszínesebb előadás is. Mi, nézők, sem fukarkodunk a szuperlatívuszokkal, ha egy előadás egy kicsit is megérint minket. És akkor jön a Már nem álmodok velük, és elfogynak a szavak. Sokkoló élmény az Exit Generáció dokumentumszínházi alkotása. Nagyon mély a csend a taps előtt a nézőtéren. Török-Illyés Orsolya karaktere az előadás elején bejön egy kamerával, és azt mondja, ha akár egyetlen ember szemét fel lehet nyitni ezzel a beszámolóval, akkor már elérte célját. Számunkra kérdéses, mit is akar tőlünk ez az előadás. Pontos és kegyetlen diagnózis a magyar gyermekvédelemi rendszerről, de mi a terápia? Mivel tudnánk, mi az alsó középosztály éppen csak vegetáló tagjai változtatni? Milyen érdekérvényesítő képessége van az állampolgárnak? Volt egy hatalmas gyerekvédelmi tüntetés. Az eredmény? A gyerekvédelem teljes szétverése, a személyiségi jogokon páros lábbal ugráló átvilágítás a szakmában dolgozók számára, amely teljesen alkalmatlan a bántalmazó és pedofil nevelők kiszűrésére. Nekünk nagyon hiányzott egy feldolgozó beszélgetés az előadás után, hogy körbejárjuk ezeket a témákat, hogy ne a tehetetlen dühöt és a végtelen kétségbeesettséget vigyük magunkkal haza.

Gyermekvédelmi tüntetés a Hősök terén 2024. február 16.

Telitalálat a koszlott-foszlott gyerekjátékból összetákolt díszlet, Juhász Nóra munkája. Lehet benne bujkálni, lecsúszni a csúszdán mélyebbre és még mélyebbre, dühödten ütni, ritmusokat kicsalni belőle, lebontani a játszók feje fölül és újjáépíteni. Nagyon jól működik a kamerázás, vannak történetek, amit nem lehet szemtől szembe elmondani, egy az egyben megmutatni. Hárman is dolgoztak az előadás szövegén, Zsigó Anna, Hárs Anna és Farkas Ádám ritmusos, hatalmas érzelmi íveket bejáró történetekké fűzték az interjútöredékeket, úgy, hogy a megszólalókra jellemző beszédmód, a rettenetektől távolságot tartó, önvédő elbeszélői stratégia sértetlen marad. Az érzelmek megélése a befogadóra marad. És ettől lesz igazán hiteles az előadás.

Fotó: Éder Vera

Nem fáj, nem fáj, nem fáj. Csak olyan, mintha égetnének.

Bár tudjuk, hogy az egyéni történeteken keresztül az egész gyermekvédelmi rendszer működésmódja elleni vádirat az előadás, nekünk hiányzott, hogy a rendszert működtetők arcot kapjanak. Ez csak néha történik meg, a legtöbbször csak áttételesen, az áldozatok elbeszéléséből ismerjük meg őket. Nehéz úgy küzdeni a gonosszal, ha nem ismerjük. Az inkompetens pszichológus, a pofozkodó igazgató, a pedofil nevelő, az erőszaktevő tizenévesek, a terhes gyereklány helyett döntő intézményvezető, a fogamzásgátlót megtagadó orvosok, az intézkedést megtagadó rendőrök homályban maradnak. Pedig az elbeszélésekből egy egész szörnykatalógus összeállítható. A színészek – Simkó Katalin, Török-Illyés Orsolya, Szamosi Zsófia, Dénes Viktor – számára is megterhelő lehetett az előadás. Nehéz lehet ez a visszafojtott játékmód, csak a hangszínben, mimikában jelzett indulat. A brutális történeteknek kell is ez az ellentartás. Farkas Ádám rendezése nagyon érzi az arányokat, nem kulisszahasogató nyomorpornót rendez a rendelkezésére álló anyagból, hanem szikár tényközlést. Nem fölhasználja az áldozatokat, hanem hangot ad nekik.

Fotó: Éder Vera

Az utóbbi időben számos fontos alkotás foglalkozott a témával. Érdemes ezeket összevetni, így kaphatunk teljesebb képet erről a szegmenséről az országnak. A Láthatáron csoport és a KV Társulat elsősorban gyerekotthonokban élők számára készített két előadása, a Kiállok érted és a Kiállok magamért, aminek elkészítésébe és az előadások utáni beszélgetésekbe is bevontak állami gondoskodásban felnőtteket nagyon fontos misszió, tevőleges segítség a most a rendszerben élő fiataloknak. Ritkán a nagyközönség is megtekintheti, érdemes vadászni az alkalmakra. A Szkénében látható Somorjai Réka darabja, a BOJZ. Az író maga is dolgozott a gyermekvédelemben, darabjának beszédmódja és a felépített figurák elképesztően hitelesek. Dohy Balázs elemelt rendezése magával ragadó. Van tehát lehetőségünk tájékozódni, éljünk vele! És találjuk már ki végre, mit is tehetnénk, hogy ezek az előadások egy elmúlt, sötét kor mementói legyenek!

♥

Kedves Katalin, Orsolya, Zsófia, Viktor, Nóra, Anna, Anna, Adél és Ádám, köszönjük ezt az ólomsúlyú munkát!