Lev Tahor – Tiszta Szív, Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda, Gólem Színház, 2024. november 5., 19:00

Játsszák: Bagoly András, Dajka Szúra Szeréna, Erbszt Anna, Falusi Csenge, Ficsor Milán, Kalmár Emma, Kerekes Márton, Lendvai Péter, Mach Máté, Páli „Svéd” Szabolcs, Sefel Rebeka, Urmai Blanka, rendező: Németh Virág

Egy újabb ifjúsági műhelyt fedeztünk fel magunknak, a Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ GITT (Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda) nevű csoportját, amelyet Németh Virág vezet. Persze ezelőtt is hallottunk már róluk, sőt Urmai Blanka és Dajka Szúra Szeréna lévén azt is láttuk az Apertúra produkcióiban – A nagy erdő, mely tele van homállyal-ban és a Cucli egyik epizódjában –, hogy milyen nagyszerű művészek kerülnek ki onnan, de saját előadásukhoz most volt először szerencsénk. Nos, leesett az állunk, hogy milyen okos, szellemes, rendezői ötletekben bővelkedő előadás a Lev Tahor–Tiszta szívvel. E mellett a dokumentumszínházi forma is egy új arcát mutatta nekünk ebben az alkotásban.

"1962. november 5-én Jeruzsálemben megszületett a Megváltó. Vagy legalábbis Shlomo Helbrans, wannabe* Messiás, a Lev Tahor (Tiszta szív) nevet viselő zsidó szekta (jajj jajj, akarjuk mondani, vallási közösség) későbbi megalapítója, a tálibok barátja, tévedésből letartóztatott gyerekrabló, csodarabbi, titkosügynökök által üldözött menekült, férj, apa, legjobb férj, legjobb apa, legjobb zsidó; maga a tiszta szív. Tiszta szívét vitte magával Izraelből Amerikába, Amerikából Kanadába, Kanadából Guatemalába, Guatemalából Mexikóba, Mexikóból a sírba. Aztán a fia, Nachman visszavitte a szívet Guatemalába. Reméljük, nem szó szerint…"

Foglalja össze a történetet az előadás eseményoldala. A játszók közös alkotásaként létrehozott dráma messziről indít. Egyszerre próbálja megfejteni a karizmatikus vallási vezetők motivációját, hatásának titkát, és bemutatni egy szekta működésmódját. Ez indokolja az előadás, mostanában kifejezetten hosszúnak számító, két és fél órás játékidejét. Központi és következetesen használt kellék az előadásban a kréta. Míg a zsidó iskolába járó gyerekeknek csak fehér krétájuk van, addig a világi nevelésben részesülő, érzelmileg elhanyagolt Shlomo Helbransnak (Páli „Svéd” Szabolcs) piros. Magányos gyerekkorától a Tóra történeteinek világába menekülő gyerek belülről éli meg a vallást. Ami az egyházi iskolába járó gyerekeknek formális, kiüresedett, azt az ő rácsodálkozó szeme a többiek számára is vonzóvá, varázslatossá teszi. Shlomo színes világa mintegy lebilincselő erővel hat a környezetére, legyenek azok titkolózós lányok vagy bandázó fiúk. Ez a gondolat erősen fölveti a család, az iskola és a templom felelősségét azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a fiatalokat oly könnyedén ki lehetett szakítani a társadalomból, és oly könnyedén lehet egy pusztító szekta bűvkörébe vonni. Shlomo Helbransnak még csak kiemelkedően karizmatikusnak sem kell lennie: bőven elég, ha képes jól manipulálnia a közvetlen környezetét. Ennek a fantaszta karakternek a számára a szekta társadalomból való totális kivonulása tálcán kínálja az alkalmat sötét, pszichopata énjének következmények nélküli kiéléséhez. Az egyre abszurdabb szabályok vasszigorral való betartatása, a nők elnyomása, szexuális abúzus, fizikai erőszak fokozatosan durvuló formái uralkodnak el az előadáson. És ez a folyamat azt is precízen bemutatja, hogy az eleinte egy fölényes legyintéssel elintézett szélsőséges mozgalom hogyan válik kontrollálhatatlanná, hogyan virágzik ki a terror az ilyen közösségeken belül. Amikor a csodarabbi halála után fia (Ficsor Milán), a szintén pszichopata, de immár szadista vonásokat is mutató „trónörökös” lesz a vezető, még a gyilkosság sem marad tabu.

Az első és a második felvonás között éles hangulati váltás tapasztalható, miközben a játékmód nem változik, ez utóbbi az egész előadás során egységes marad. Ezen a ponton vetődik fel bennük ennek a rendkívül tiszteletreméltó munkának a kapcsán a kérdés: hogyan lehetett ezt a hatást ilyen hatékonyan létrehozni? A titok az előadás groteszkségében rejlik. Ez a kétarcú esztétikai minőség, amely egyszerre nevettet a maga torz, furcsa és bizarr megszólalásmódjával az első részben, arra is alkalmas, hogy a félelmetes, ijesztő, szorongást keltő oldala kerekedjen felül a másodikban. Míg az első rész dominánsan a lányok játéka – csoportban és egyénített figurákként is nagyon színesen –, addig a második felvonásban a fiúk kapnak lehetőséget, hogy egyéniségeket játszanak. Ahogy a lányok homogenizálódnak, kitörlődnek az egyéniségeik a rájuk kényszerített burkaszerű öltözet hatására, addig a fiúk jól megkülönböztethetőek maradnak és expliciten láthatóvá válnak a rajtuk megjelenő társadalmilag beteges tulajdonságok. Ez a folyamat addig fokozódik, hogy a rabbi kiugrott felesége (Kalmár Emma) zökkenőmentesen lecserélhető a szekta bármelyik női tagjára, ami meg is történik egy hátborzongató jelenetben. A színek és a mozgalmasság fokozatosan tűnik el az előadásból, ám ezzel párhuzamosan gazdagodik a látványvilág a fehér kréták ábrái nyomán. Végül már szinte állóképekké válnak a jelenetek, bemerevedik a szekta működése, a tér viszont a krétarajzoknak köszönhetően megtelik szimbólumokkal, a bútorzattól a lányok ruhájáig. Nagyon erős szimbolikus hatást keltenek ezek az egymást gazdagító párhuzamok és ellenpontozások, igazi színházi csemegévé teszik a Lev Tahor – Tiszta szivet, mind dramaturgiailag, mind látványvilágában és motívumaiban. Az alakításokon látszik, hogy a sok közös munka mellett nagyon sok egyéni gondolat is megfogant az alkotókban, mindenki kidolgozta azt a mozgást és beszédmódot, ami az ő szerepének megelevenítéséhez a legjobban illeszkedik.

A bátor témaválasztás, az invenciózus megvalósítás és a kimunkált alakítások az utóbbi idő egyik legjobb színházi élményévé tették számunkra ezt az estét. Németh Virág nemcsak a csapat vezetőjeként, hanem rendezőként is figyelemre méltó munkát végzett. Úgy érezzük, hamarosan pótolnunk kell a GITT többi előadását is, és titeket is erre biztatunk.

♥

Kedves András,Szúra Szeréna, Anna, Csenge, Milán, Emma, Márton, Péter, Máté, Szabolcs, Rebeka, Blanka és Virág, köszönjük ezt a nagyon érdekes történetet és a remek megvalósulást!