Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres, Weöres Sándor Színház, Jurányi Ház, 2025. április 13., 19:00

Játsszák: Csonka Szilvia, Gyulai-Zékány István, Domokos Zsolt, Bálint Éva, Mari Dorottya, Sipos László Márk, Tarjányi Liza,, fordította: Füsi József, díszlettervező: Kondákor Tamás, jelmeztervező: Krausz Náda, dramaturg: Dauner Domonkos Pál, kellékes: Takács Viktória, hangosító, világosító: Boros Dániel, Horváth-Toki Tibor, súgó: Léránt Enikő, ügyelő: Pados Bernát, rendezőasszisztens: Ostyola Zsuzsanna, rendező: Kondákor A. Panka

„Az elmúlt több mint nyolcvan év megmutatta, hogy nem könnyen színpadra állítható műről van szó, sőt, valószínűleg ma, amikor az egykori újítások megszokottabbá válnak, egyre nehezebben vihető színre, hiszen a "színház a színházban" szerkezet, s annak esztétikai-filozófiai következményei ugyancsak ismertek lettek, a mű nem hat a meglepetés erejével. A tézisjelleg, illetve az elmélkedő monológok, a művészet-élet, a forma és az állandó mozgás drámai ellentétének kibontása sem könnyíti a színpad dolgát.”

Fried Ilona: Sok szereplő keres egy szerzőt

Criticai Lapok, 2015. 07-08. szám

Kondákor Ajsa Panka végzős színházrendező, fizikai színházi koreográfus rendezte meg a szombathelyi Weöres Sándor Színház számára Pirandello jubiláló színdarabját. Mivel szorosan követjük a fizikaisok vizsgarendezéseit, örömmel éltünk a lehetőséggel, hogy a Jurányiban vendégeskedő előadás részesei lehessünk. És az sem utolsó szempont, hogy sok idő után megint láthattuk ennek a remek társulatnak általunk nagyon szeretett tagjait kiegészülve a szintén az egyetemen utolsó évét töltő Tarjányi Lizával. A fenti idézetből is látszik, hogy nagyon nehéz feladattal kellett az alkotóknak megbirkózniuk. Az a nóvum, ami a megírás idején izgalmassá tette a drámát, mára elillant. Túl sok és túl poros a szöveg. Az élet és a művészet esszenciáját problematizáló kérdésfeltevés egészen másképp aktuális, mint a XX. század elején. A poszthumán és transzhumán filozófiai eszmecserék húsba vágó vitáinak korában nehéz azzal az éteri, merőben elméleti hozzáállással mit kezdeni, ami A hat szereplőt jellemzi. Ezért nekünk élesen két részre vált az előadás. A szövegcentrikus részekkel nehezen tudtunk menni, úgy éreztük, a parttalan monológok agyonnyomnak bennünket és az előtérben a szövegmonstrummal küzdő színészeket is. A mozgásszínházi megoldások ezzel szemben lenyűgözőek. A fantasztikus zeneválasztás, – Bobby McFerrin és az Orfeó Català Improvisació 1 című performansza – a remekül átgondolt jelmez és díszlet ezeket a részeit az előadásnak egy gyönyörű és emlékezetes táncszínházi előadássá tették. Bármeddig elnéznénk Kondákor Ajsa Panka koreográfiáit.

A szereplők áttetsző organza-ruhái – Krausz Náda kreációi – plasztikusan megjelenítik azt a nem evilági, de valami módon mégis élő és élni akaró minőséget, ami a szerepeket jellemzi. A valós szereplők, az Igazgatót játszó Gyulai-Zékány István és főleg a Mindenes Csonka Szilvia másféleképpen lógnak ki a realitásból. Hiába valóságosak, a commedia dell'arte jelmezeit megidéző megjelenésük, sminkjük és gesztusrendszerük őket is felruházza az irrealitás érzetével. Hihetetlenül szerencsés a szombathelyi társulat, hogy van egy olyan ezerarcú színésznője, mint Csonka Szilvia (már megcsodáltuk a játékát a Kutyabaj és a Kivilágos kivirradtig előadásokban is). A Hat szereplőben ha kell, ügyelő, ha kell karbantartó, ha kell első színész vagy színésznő. Parádésan folytat önmagával is párbeszédet, az előadást nyitó sertepertélése rögtön elhelyezi a produkciót abban a szürreális, elemelt hangulati térben, amit a rendező megálmodott.

Fotó: Mészáros Zsolt

Minden szereplő megkapja a rá jellemző mozgásformát és ezeket egymás játékával kombinálva bravúros mozgásos jelenetsorok jönnek létre. A megidézett Madame Pace belépője Tarjányi Liza interpretálásában élettelien robban be a szereplők végtelenbe nyúló családi drámájába. Nem csak a jelmez vöröse, de Tarjányi Liza mimikája és tánca is frissességet hoznak a színpadra. Gyulay-Zékány István remekül működik együtt Csonka Szilviával és Domokos Zsolttal, minden duettjük rengeteg meglepő, jelentéses megoldással szolgál. A bordélybeli találkozás az Apa és a Mostohalány között is akkor kel életre igazán, amikor a szavak helyett a tánc veszi át a szerepet. Domokos Zsolt és Mari Dorottya kettőse többet mond el ebből a történetből, mint az előtte és utána elhangzó több ezer szó. Sipos László Márk a fiú szerepében remekül oldotta meg azt a hálátlan feladatot, hogy egy vázlatosan megírt szerepben kell léteznie. Az ő és az Anya, Bálint Éva, indulatain keresztül sejthetünk meg valamit abból a gyötrelemből, ami ezeket a szerepeket gyötri. Az idők végezetéig beleragadni a düh, a fájdalom, a rettenet pillanatába, végtelenül ismételni ugyanazt a tragikus eseménysort a lezárás és a megértés minden reménye nélkül, valódi drámát és borzalmat csempésznek a színpadra.

Visszük magunkkal a látvány emlékét, a zenét, az érdeklődést Kondákor Ajsa Panka további munkái iránt és a rajongást a szombathelyi társulat tagjai iránt. Legközelebb, szintén a Jurányi Házban találkozunk majd Mari Dorottyával, Domokos Zsolttal és Sipos László Márkkal május 15-én. A Flóra – Kétes létben a bizonyosság című dokumentumdrámát József Attila, Illyés Gyula és Kozmutza Flóra kapcsolatáról Sipos László Márk rendezte.

♥

Kedves Szilvia, István, Zsolt, Éva, Dorottya, László Márk, Liza, Tamás, Náda, Domonkos Pál, Viktória, Dániel, Tibor, Enikő, Bernát, Zsuzsanna és Panka, köszönjük, hogy elhoztátok nekünk ezt az előadást, gyertek mihamarabb!