Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig, Weöres Sándor Színház, Forte Társulat, Nemzeti Színház 2023. december 18., 19:00

Játsszák: Szerémi Zoltán, Bálint Éva, Mari Dorottya, Nagy-Bakonyi Boglárka,Hajdu Péter istván, Sipos László Márk, Fehér László, Gyulai-Zékány István, Csonka Szilvia, Némedi Árpád, Balogh János, Widder Kristóf, Nagy Cili, Antal D. Csaba, Horkay Barnabás, Herman Flóra, Keller Dániel, Keller-Dénes Emőke, Szabó Tibor, Németh Judit, zenészek: Némedi Árpád, Keller Dániel, Keller-Dénes Emőke, jelmeztervező: Benedek Mari, díszlettervező: Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán, dramaturg: Tóth Réka Ágnes, kellékes: Pulai Anikó, hangosító: Simon József Zoltán, Joós Márton, világosító: Kiss Zoltán, súgó: Jenei Ági, ügyelő : Győrváry Eszter, rendezőasszisztens: Ostyola Zsuzsa, rendező: Horváth Csaba

Végre egyszer úgy működött a Nemzeti Színház, ahogyan szerintünk kéne, és befogadta a nyilvánvalóan sokakat érdeklő szombathelyi előadást, amelyet a Színházi Kritikusok Céhe 2023. legjobb előadásának és legjobb rendezésének tartott, és az itteni alakításáért zsebelhette be Gyulai-Zékány István a legjobb mellékszereplőnek járó díjat. A Weöres Sándor Színház és a Forte Társulat közös munkájaként készült Kivilágos kivirradtig nekünk beleillik egy olyan sorba, amelynek elemei a Puszták népe és A nagy erdő, mely tele van homálylyal című előadások. A Nyugatban Schöpflin Aladár recenzálta a regényt és ezt írta róla:

„Mondhatnám, hogy Móricz ezúttal irányregényt írt, mert egy társadalmi kérdést, éspedig a mai magyarságra fontos és aktuális társadalmi kérdést - élez ki bizonyos szempontokból. Pontosabb azonban társadalmi regénynek nevezni, mert nem a tendencia a fődolog benne, sőt tulajdonképpen nincs is tendencia, az emberi jellemek, sorsok és események előre adott szempontú, egyoldalú kiélezése, hanem fontos a társadalmi tény, egy társadalmi osztály gondolkodásmódjának, erkölcsének, családi életének és szociális helyzetének lehetőleg pontosan lemért elemekből való, objektív ábrázolása.”

A Móricz-regény 1926-ban jelent meg és 1898 karácsonyának második napján játszódik, tehát ez már egy magyarázat-kísérlet arra, mi a gyökere a XX. század első negyedében megtapasztalt széthulló Magyarországnak. A múlt és jelen között Móricz megépítette a hidat, amin akkor és ott átsétálva értelmet nyerhettek a korabeli olvasó számára azok a társadalmi folyamatok, amik elvezettek a jelen pillanatig. A kérdés Horváth Csaba rendezése kapcsán, hogy tovább épül-e ez a híd 2023-ig.

Fotó: Mészáros Zsolt

Kezdjük az előadás vitathatatlan erényeivel! A szombathelyi társulat remekül működött együtt a fortés vendégekkel, Fehér Lászlóval, Horkay Barnabással és Widder Kristóffal. Nagyon jó volt látni a szombathelyi művészeket, legutóbb a Jurányi Házban néztük meg tőlük a Kutyabaj című előadást. Örülnénk, ha többet járnának felénk. Horváth Csaba gyönyörű képeket komponált, a flexibilis díszlettel (Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán) a jelenetek igényéhez lehetett szűkíteni-tágítani a teret. Az élőzene mindig hozzátesz az előadásokhoz, főleg akkor, ha a zenészek színészként is szervesülnek az előadásba, ispánként, postamesterként és tanítókisasszonyként Némedi Árpád, Keller Dániel, Keller-Dénes Emőke a mulatozó társaság részei. A hordók, a tányérok és a kukorica sokrétű használata megteremtette azt az egységes látványvilágot, ami a fizikai színházi előadásokat olyan izgalmassá teszi. A Weöres Sándor Színház fizikai színházban eddig nem jártas művészei maradéktalanul elsajátították ezt a formanyelvet, teljesen egységes előadást kaptunk. Bár nincs főszereplője az előadásnak, ezért nem is igen tudjuk értelmezni a legjobb mellékszereplő díj jelentését, Gyulai-Zékány István alakítására méltán figyeltek fel a díjosztók. Bár számunkra ugyanilyen erős volt az előadás egyetlen drámai szituációra emlékeztető konfliktusának felépítése. Sipos László Márk Pogány Imre szerepében első megjelenésétől az utolsó pillanatig nagyon finom eszközökkel dolgozza ki a szerelmes zsidó fiú karakterét és tragédiáját, amiben remek partner az Annuskát játszó Mari Dorottya.

Fotó: Mészáros Zsolt

Itt ebben a körben éppen most bomlik fel a család. Úgy szenvednek a férjek és feleségek egymástól, mint egy betegségben.

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986

Már csak az a kérdés, mi végre? Számunkra nem épült meg a híd, nem találtuk azt a magot, ami számunkra relevánssá tenné ezt az anyagot. Az előadás fontos vonulata a férfi-nő kapcsolatok felmutatása. Mit kezdjünk ezzel a teljesen elavult házasságképpel? Pedig lehetne reflektálni a XXI. századi valóságra. A nőjogi mozgalmak hajnalán, az első világháború hatására a férfi-nő viszonyok radikális újragondolása zajlott, a feleségek szempontjainak hangsúlyos beemelésével Móricz is becsatlakozik ebbe a diskurzusba. Ma is egy hasonló újragondolás kellős közepén vagyunk, férfi és női szerepeink és egymáshoz való viszonyaink újratervezése zajlik színpadon, irodalomban, filmen, újságcikkekben, konferenciákon, kocsmai beszélgetésekben. Az előadás nem kapcsolódik rá erre a vonalra, reflektálatlanul hagyja a változást.

A másik fontos téma a dzsentri-életmód válsága, a korabeli, polgárság híján, nemesi középosztály önsorsrontó mentalitása, és ennek társadalmi következményei. Bár a „zsidókérdés” megtárgyalása folyamatosan az asztalon van, még addig sem jutunk el az előadást nézve, hogy gondolatban a holokausztig, és ennek a társadalmi rétegnek a vészkorszakban való felelősségéig meghosszabbítsuk a gondolati ívet. Arról nem is beszélve, hogy a dzsentri-mentalitás máig ható következményeire magyarázatot kapnánk, pedig ez a mostani politológiai közbeszéd ismert toposza.

Fotó: Mészáros Zsolt

Tóth Réka Ágnes dramaturg és Horváth Csaba egy olyan formát választott a kisregény színpadi adaptációjához, ami meg sem próbálja drámává tenni a művet. A folyamatos narráció miatt leginkább egy hangoskönyv benyomását kelti szöveg. Ha színpadi rokonokat keresünk, akkor még leginkább egy Csehov-dráma felépítésére bukkanhatunk rá, annak rafináltsága és rétegzettsége nélkül. A szereplők mantraszerű monológjai és párbeszédkísérletei, Szalay Péter (Gyulay-Zékány István) adomái úgy terelik el a figyelmet a voltaképpeni életeket megváltoztató történésekről, hogy még az eredetihez képest is súlytalanabbak lesznek. Legyen szó egy család végérvényes deklasszálódásáról, mint Dobyék esetében (Szerémi Zoltán, Bálint Éva) vagy akár egy gyilkosságról, mint a család fia, Doby Péter (Hajdu Péter István) esetében, aki bosszúból agyonvereti a kocsisukat vagy szerelmi remények füstbemenéséről, mint mikor Annuska visszakapja a grófhoz írt levelét. Végig üresnek éreztük az előadást, hiába a kiváló megvalósítás, nem tudtunk kapcsolódni hozzá. Örömteli, hogy egy kőszínházi és egy független társulat kooperációjából született produkció lett a Céh szerint az évad legjobbja, örömteli, hogy ennyi kritikus megnézett egy nem fővárosi előadást, vitathatatlan, hogy Horváth Csaba munkáira érdemes fölhívni a színházszeretők figyelmét, de számunkra messze nem ez volt a 2022-23-as évad dobása.

♥

Kedves Zoltán, Éva, Dorottya, Boglárka, Péter istván, László Márk, László, István, Szilvia, Árpád, János, Kristóf, Cili, Csaba, Barnabás, Flóra, Dániel, Emőke, Tibor, Judit, Mari, Kristóf, Zoltán, Réka Ágnes, Anikó, József Zoltán, Márton, Zoltán, Ági, Eszter, Zsuzsa, és Csaba, jó volt titeket látni, gyertek még!