Mándy – Domahidy: 21. utca – munkabemutató, Almássy utca 6., 2024. március 22., 16:00

Játsszák: Simics Soma, Törley-Havas Sára, Darvas Kristóf, Turi Péter, Kardos Tibor, Szabó Tamás Bendegúz, Szása, a kutya, dramaturg, író: Domahidy Dorottya, látványtervező: Domahidy Veronika, zenész: Darvas Kristóf, asszisztens: Nádra Dóra, rendező: Gálhidy Sára

– Látja, ez az, ha végre elmondhatunk valamit, ami fáj, ami…

– Akad valaki, aki meghallgatja. Egy ember.

Ambiciózus vállalkozás Gálhidy Sára rendezése, a 21. utca, és szemmel láthatóan ezt a nagyívű koncepciót minden alkotó magáénak érezte. Domahidy Dorottya csodát művelt Mándy Iván 1948-as kisregényével. Már az, hogy színpadi szövegként képes működtetni ezt a szándékoltan elmosódó, impresszionisztikus, asszociatív felépítésű forrásművet, lenyűgöző. Az viszont, hogy olyan játékteret ad a színészeknek és a rendezőnek, amiben nem csak élő figurákat teremthetnek, de fergetegesen szórakoztató humort is csempészhetnek az eredetileg lebegő, inkább melankolikusra hangolt műbe, az már igazán megsüvegelendő teljesítmény. A kisregény itt elolvasható.

Helyspecifikus előadás a 21. utca, az Almássy utca 6. szám játssza az eredetileg józsefvárosi ház szerepét, igen hitelesen. A játéktér a kis bérház belső udvara, lépcsőháza, gangos folyosója, és még a ház teteje is bevonódik az előadásba. Domahidy Veronika látványtervező és Gálhidy Sára bejátszatja az egész teret, ami igazán különlegessé teszi az előadást, ám nehézséget is okoz a továbbjátszásban. Jó lenne ezt az alkotást minél több emberhez eljuttatni, ám kérdéses, hogy ez a helyszín mikor és hányszor engedi át magát a játéknak, és az is, hogy találnak-e az alkotók olyan játszóhelyet, amire adaptálható a produkció.

Fotó forrása: a munkabemutató eseményoldala

Együtt érkezünk a bérházba az új albérlővel, a bölcsészhallgató Gáborral (Simics Soma), és együtt is távozunk vele, mikor a ház lakóit kilakoltatják. A kereten belül hat, címmel ellátott jelenetre tagolódik az előadás. A címek – A vágyódásról, A magányról, A féltékenységről, A gyászról és szerelemről, Önmagunkról, A feloldozásról – kijelölik azt az útvonalat, amit az előadás bejárat a nézőkkel. Nagyvárosi lakosként könnyű kapcsolódni ehhez a történettel, még akkor is, ha az előadás valósága majd 80 év távolából mutatja Pestet. Gábor elérhetetlen szerelménél, Magdánál (Törley-Havas Sára) összegyűlő értelmiségi társaság beszédmódja és időtöltése, a kívül maradás, az irigység, amivel Gábor a bennfentesek könnyedségét nézi nagyon ismerős, ahogy az olyan városi figurák is, mint Kompóthy Győző, a költő (Kardos Tibor), aki életbiztosításokat árulva mindenhol ott van, mindenkit ismer és mindenkit idegesít. A Turi Péter alakította Heltai Pali univerzális vágyakozása minden nő iránt és elvágyódása behozza azt a hangulatot, amit a nemrég tőle és az osztályától, a zenés ötödévesektől látott Frontátvonulásból is kiéreztünk. Jó volt látni, hogy Turi Péter milyen finom eszközökkel is tud élni, mennyire jó partnere Kardos Tibornak, akinek most a harsányabb karakterek jutottak. Igazi meglepetés volt Darvas Kristófot játszani látni. A lépcsőfordulóba szorított zongora mögött alakította Magda apját, aki a felesége halála óta kiszorult a saját lakásából, a lánya életéből, sőt a saját életéből is. Szabó Tamás Bendegúzt nem ismertük eddig, de ő is remekül beleillett a csapatba, Hernyópofaként előadott monológjai igen hitelesen hozták az Ibolya presszóból ismerős bölcsész hablatyolást.

Fotó: Cseke Tamás

A játékot jól kiegészíti Darvas Kristóf zenei kísérete, a néhol megjelenő bábos megoldások, a karikírozó jelmezek. Ezek az elemek erősen megidézik Mándynak erre a művére jellemző, az álmok szürrealizmusát több helyen felhasználó megoldásait. Gálhidy Sára rendezése nagyon erős hangulatisággal bír, szívesen megnéznénk még egyszer, reméljük, lesz rá lehetőségünk.

♥

Kedves Soma, Sára, Kristóf, Péter, Tibor, Tamás Bendegúz, Dorottya, Veronika, Kristóf, Dóra, Sára